Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Nyolcvanadik dobbanás 18+

Szülinapi kiadás :)

Sohanem szerettem alkoholt inni. Az első sörömet apuval ittam meg.Tizenöt éves voltam és igen keserűnek ítéltem meg. Azt akarta,hogy vele történjen meg, ne mással. Előtte nem ittam, mert nemvonzott, ahogy ma sem igazán. Mikor kezdtünk eljárkálni abarátaimmal péntek esténként, valamelyiküket mindig haza kelletttámogatni. Én mértékkel ittam. Hiába voltunk kiskorúak, simánbeszerezték a többiek. Egyszerűen nem mertem. Rettegtem, ha azagyam kikapcsol, olyat teszek, amit nem kellene. Égtem Leviért, ígytartottam tőle, hogy az alkohol elveszi a maradék, józan eszemetis. Mellette akartam lenni. Vele tölteni a napjaimat. Rettegtem,hogy egy rezzenéssel, egy érintéssel vagy mozdulattal elárulnámmagamat. Így én volt a józan mindig.

Aztánelköltöztünk. Nem volt miért tartanom magam, de nem is volt kivelinnom, és továbbra sem tartottam létfontosságúnak.

Előszöra születésnapomon sikerült kicsit az agysejtrombolásom. Azon azéjszakán, mikor minden megváltozott. Amit eltitkoltam, azfelszínre tört. Azon az estén lettem végre önmagam. Nemtitkoltam tovább, ki vagyok, milyen vagyok. Fellélegeztem, hisz márnem volt, amit rejtegetnem kellett. Azonban egy kék szempár rabulejtett. A lelkemig hatolt, és ellopta a kulcsot a szívemhez. Őészre sem vette azt, hogy ezzel együtt egy súlyos titkot hagyottbennem. Azt hittem, hogy egy hasonlót, amit magam mögött hagytam,de ahogy az idő haladt, rá kellett jönnöm, hogy ez több, szebb,és ezáltal pokolibb dolog! Újra nem mertem inni. Féltem. Ésamitől rettegtem, az be is következett. Nem akartam úgy együttlenni Masaruval, de az agyam tompa volt. Vágytam egy testre, akkoris, ha csak hiú ábránd. Nem számított ott és akkor, hogy amásnap talán fájni fog! Ölelni akartam, csókolni, elmém édesjátékának a rabja lenni! Egy illúziót keltettem akkor életre,hisz ami történt, meg sem közelítette a valódi vágyakat!Árnyjáték volt csupán minden érintés, hazugság minden egyescsók. A másnap szörnyűsége csak tovább fokozta a helyzetet. Avalóság szaggatta a lelkemet... És végül ott volt a szülinapja.Az angyalkám úgy simult hozzám, úgy ölelt, hogy azt hittem,elvesztem a maradék, józan eszemet, pedig nem ittam! Édesenmászott rám, kulcsolta körém a lábait, majd ajkaival suttogottvalamit, amiről nem tudtam, hogy mit is jelent. A padlón fekve,rajtam a madárkámmal azért sírtam, hogy végre legyen vége ennekaz egésznek! Valaki tépje ki belőlem, mert nekem így nem kell!Mit ér a szerelem viszonzás nélkül? Mit érnek a szavaim, azérintéseim, ha a másik érzéketlen rájuk? Mi értelme felkelni,dobogni, szeretni, ha a másik nem olyan, mint én? Életembenelőször azt kívántam, hogy mikor felkelek, ő ne létezzen!Derüljön ki, hogy minden csak álom volt, hogy soha el semköltöztünk! Azonban reggel a valóság fogadott egy karjaimbanszuszogó csoda képében. Ki hitte volna, hogy mindez más iránytvesz? Hogy az érzéseim mása benne is lüktet?

Ésmost itt vagyunk. Együtt, egy különlegesen szép kapcsolatban!Szeretet, szerelem, gyengédség, barátság szövi át lelkünket!Mindent tud rólam, és viszont. Egy mosolya elég, hogy érezzem,rám gondol éppen. Kéksége nekem vibrál, nekem mesél. A gyönyör,mikor elönti testét, tengerkék szemét a leggyönyörűbb mélykékkristállyá teszi! Mindene megremeg, ujjaim magába isszákverejtékcseppjeit, ajkai elnyílnak, és édes hangján a nevemetrebegi. Nem egyszer láttam és hallottam őt! Minden alkalomkülönleges és egyedi volt!

Előzőeste későn értünk vissza a lakásba, de ez egyáltalán nemszegte kedvét. Együtt a csobogó víz alatt érintettük egymást,hangunkat a lefolyó víz ragadta magával.

Apróérintést érzékeltem. A kicsiny virágom közelebb húzódotthozzám. Ujjait a kézfejemre simította. Ránéztem. A kevesebbfényben is tisztán láttam csillogó tekintetét. A lángocskatáncolt, azonban a tenger kicsit homályos volt. Kótyagos lehetettkicsit, mint én magam. Körülöttünk nyüzsögtek az emberek, dekéksége rabul ejtett, eltompította a valóság hangjait.Mosolygott rám, egész lénye értem vibrált. Ujjait az ujjaimbafonta, majd vállamnak dőlt. Éreztem karomon bőrének selymét.Minden porcikám kellemesen végigborzongott!