Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Huszonnyolcadik dobbanás 18+

"Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni."(Hérakleitosz)

Nem vagyok az a betegeskedő típus. Ha engem egyszer valami ledönt a lábamról, az biztos, hogy valami komoly dolog. Először egyévesen voltam beteg. Lehúzhatatlan magas lázam volt. Négy óránként kaptam a gyógyszert, a hűtőfürdőt, de semmi. Anyuék elvittek orvoshoz, ahol azt mondták, hogy csillapítsák a lázamat, és itassanak, mert még egy árva torokgyulladásom sincs. Anyuék így tettek, majd a hatodik nap reggelén arra ébredtek, hogy nyöszörgök. Lázgörcsöt kaptam. Mentő jött ki értünk. Egy hetet voltunk bent anyával. Kiderült, hogy húgyúti fertőzést kaptam. Heteken át antibiotikummal kúráltak, és betegségből betegségbe estem. A lázgörcs sajnos, később sem tűnt el. Újra és újra görcsbe rándult a testem, mihelyt lázas lettem. Ráadásul a ritkábbik verzió fordult elő velem, a felszálló ági formáját kaptam el. Így volt, hogy abból vették észre a szüleim, hogy valami baj van, hogy görcsöt kaptam. Iskolás koromra elmúlt. Az ovi kezdetekor elkaptam én is mindent, mint a legtöbb gyerek. Szerencsére már kimaradtam a himlőjárványokból, mert az átoltottság magas volt. Egyszer volt tüdőgyulladásom kisiskolás koromban, de azt konkrétan két lábon kihordtam. Semmi más tünetem nem volt, csak köhögtem. Illetve hetedikben volt egy mandulaműtétem, mert már gennyesre fertőződött és akárhogyan próbálták gyógyszerezni, nem ment. Azóta talán nem is voltam beteg.

Erre jött most ez a vírus. Lassan két hete vagyok itthon, de kezdek becsavarodni! Három napot voltam még kórházban, mire Dr. Scott úgy vélte, hazajöhetek. Apu, Zsu és Hinata mindennap bejöttek, de ami meglepett, az az volt, hogy Ayato is minden nap bejött felolvasni látogatási idő után. Őt beengedték akkor is. Vicces volt, mert ki kellett bandukolnom a közösségi térbe, hogy halljam a hangját. Hisz feltűnő lett volna, ha csak nekem olvas. A gyerekek, pláne a kislányok mindig engem bámultak. Én meg őt. Pofátlanul legeltethettem rajta a szememet közben. Mivel más is azt tette, nem volt gyanús. Bár az irányultság biztos, hogy más volt. Nagyon kellemes hangon tudta előadni a meséket. Minden gyerek odáig volt érte, és meg tudtam érteni őket. Utána még kiudvarolta, hogy maradhasson nálam egy kicsit. Mindig sikerült fél órát kiédesgetnie a nővérekből. Ilyenkor beszélgettünk. Okos, humoros férfi. Jókat beszélgettünk, mert nem volt olyan téma, amihez ne tudott volna hozzászólni. Nincs mit tagadni, szépen befészkelte magát a gondolataimba, ami azért jó, mert eltompított minden mást. Hihetetlen zöld szeme minden egyes alkalommal csillog, ahogy rám néz! A harmadik napon azon kaptam magam, hogy szeretnék beletúrni a hajába és megcsókolni. Nem rontunk ajtóstól a házba! Ezt most csináljuk rendesen! Úgy is azt szajkózza mindenki, hogy lehetek szerelmes, élhetek olyannal, akihez érzelmileg is kötődök. Nem mondom, hogy ő lesz az, de jó úton halad afelé, hogy gondolataim jelentősebb részét kitöltse!

Azonban előtte még vár engem egy beszélgetés, és egy magyarázat is! A törpe cukiság mi a búbánatért viselkedett így az elmúlt két hétben? Egyszer kérdezte meg, hogy mikor megyek vissza, mert a többiek béna játékosok... pff, nesze nekem! Megkaptam! De így jár az, aki esztelenül kezd el dugni! Gondolataimból a telefonom pittyegése rázott ki.

Takana Masaru:

Edzés után odamegyek.

Cööö, csak meg kellett pendítenem, hogy apu késő este jön haza a munkából, és máris jön!

Hogy én mire is gondoltam ezzel kapcsolatban? Nos, megérdemlem, hogy tisztán megbeszéljük ezt az egészet, mielőtt harag lenne belőle! Arra gondoltam, hogy megkérdezem tőle, hogy mit is akar. Bár nem kell zseninek lennem, hogy tudjam. Egy hónapja... kavarunk, azt hiszem ez a kulturáltabb megfogalmazás rá. Egy szexmániás kis törpe, de azon kívül kommunikációra képtelen! Nem tudom kifejezetten, hogy mi a baja, de nagy zűrzavar van a fejében az biztos! Kedvelem, ez nem vitás! Másképp nem is kezdtem volna vele, de ami köztünk megy, így a vége felé, igen frusztráló!