Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Negyvenharmadik dobbanás

Egy halk, alig ciripelő hangocska kúszott be az agyamba. Az álom és ébrenlét vékony mezsgyéjén egy kék szempár rémlett fel előttem. Fordultam egyet, hogy megtaláljam a hozzá tartozó, aprócska testet, de valami nem stimmelt. Éreztem a lelkemben a jelenletét, a ciripelés is rá emlékeztetett, viszont a bergamott illatát nem éreztem. Valami más kúszott az orromba. Férfias, fűszeres illat, amibe kicsit a fejem is megsajdult. A furcsa hang azonban nem tűnt el. Bekúszott a fülembe, hogy egész agyamat kitöltse! Talán valami élőlény jött be a szobába. Azonban az alig zizegés tovább terjedt a testemben. Szépen lassan, a fejem tetejétől, a lábujjamig bizseregni kezdtem. Olyan ismerős volt, zsibbasztó, de csodálatos, ahogy a szívem tamtamolni kezdett. Egészen megnyugodtam. Agyam furcsa játékot űzött velem. Éreztem a lágy szellőre emlékeztető leheletét, tenyerem alatt verdeső szívét. Mindezt egy hangocska hozta, ki tudja honnan. Hirtelen történt. Egy mozdulat volt. Egy idegen hangocska. A szívem felugrott a torkomba, ahogy kipattant a szemem. Azonnal éles fájdalmat éreztem. Az agyam kicsit tompa volt, de ahhoz már eléggé éber, hogy felfogjam, nem álmodok.

Felültem, és kicsit jojózó szemmel a telefonom után nyúltam. Könnyeim fátylán át is tisztán leolvastam a kijelzőről a nevét.
– Szia! Valami baj van? – kérdeztem rekedten, álmos hangon.
– Én csak... nem érdekes...
– Kérlek, ezt már megbeszéltük rengetegszer! Oka van, hogy hívtál! – beszéltem csendesen. Óvatosan kimásztam az ágyból, lehetőleg úgy, hogy Ayatot ne ébresszem fel. Lábujjhegyen kiosontam a szobából, miközben a fülemben Hinata zaklatott légvételei doboltak. Újra fáj neki, és ilyenkor én is sajgok! A lelkem beleremeg, ha arra gondolok, hogy a sötétben ül az ágyán, és úgy retteg, mint egy kisgyerek, pedig ő már tudja, hogy a mumus nem létezik! Az ő szörnye más! Lélegzik! A mai napig él, és ki tudja, mit csinál a világban, kit bánt újra!

– Bevetted a gyógyszert?
– Nem. – vallotta be.

– Aludnod kell! – kezdtem bele ugyanabba, amibe az elmúlt napokban többször.
– De nem akarok gyógyszerrel! – fakadt ki.
– De ha nem alszol, beteg leszel! – érveltem.

Csend állt be. Hallottam minden légvételét. Nem egyszer vett nagy levegőt, hogy megszólaljon, de végül nem mondott semmit. A szívem megsajdult! Éreztem, hogy mit szeretne, és én szíves örömest teljesítem minden kívánságát! Fejben tudom, hogy nem kellene, de ezt a csatát már réges-régen elvesztettem! Vannak dolgok, amelyeket nem lehet befolyásolni, bármennyire is szeretnéd! Amíg képtelen vagyok elfelejteni, és a múlt homályába lökni őt, addig a szívem minden rezdülésére válaszol! Szinte hallom, mit szeretne, de nem tehetem meg, hogy én ajánlom fel! Így is vékony jégen táncolok, bármikor beleszakadhatok a fagyos tóba!
– Ide tudsz jönni? – kérdezte meg végül olyan halkan, hogy éppen csak értettem. Megtette hát! Oh, ha tudnád, hogy képtelen vagyok nemet mondani! Mit művelsz velem? Mire kényszerít egy érzés, aminek nem is szabadna léteznie? Miért ugrik görcsbe a gyomrom egy ilyen kéréstől? Menni fogok, tudom! Át fogom ölelni, hogy megnyugodjon, de súlyos lesz az ára! Megint egy teher fog a szívemre nehezedni! Tamtamol, reszket, mert az a része, ami józan, Ayatot siratja! Igaza van, megérdemlem, amit kapok! Ha ez az ára, hogy mosolyogjon, a csillagok újra ragyogjanak, állok elébe! Önszántamból kattintom a kínzó bűntudat bilincsét a csuklómra.
– Megyek! – adtam meg a kegyelemdöfést magamnak.

Nem szólt, én sem, csak kinyomtam a telefont, és a ruháim keresésére indultam. Már nadrág volt rajtam, mikor tarkóm bizseregni kezdett. A szobaajtó fele fordultam, ahol egy pamutnadrágban, az ajtófélfának dőlve Ayato állt. A nappaliban gyér világosság honolt, ahogy hagytuk lefekvés előtt. Azonban így is láttam, hogy talán most messzire mentem. Maga előtt összefonta karját, mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt. Tekintete sötét volt, de nem úgy, mint mikor szeretkezünk. Ez más volt, mélységes mély sötétség várta, hogy a felszínre törhessen.
– Hová készülsz hajnali háromkor? – kérdezte meg hátborzongató hangsúllyal.