Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Tizedik dobbanás

Nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy a számomra nagyon fontos két ember zökkenőmentesen veszi a coming outomat. Zsuban nem kételkedtem. Mióta az eszemet tudom, ő van, és minden kis hülyeségem ellenére elfogadott. Oké, a testvérem, de lássuk be, nem mindenhol felhőtlen a testvérek viszonya. Ott vannak például Feri barátomék. Utálják egymást a bátyjával, de egyik sem tudja megmondani, hogy miért. Én az ilyet nem értem. A szülők mit csinálnak ilyenkor? Alapesetben két emberen múlik (sajnos a mai világban gyakori az egy), hogy hogyan viszonyulnak a testvérek egymáshoz. Ahogy elnéztem őket, a baj ott kezdődött, hogy Ferivel mindig kivételeztek a szülei. Nem értem, hogy hogyan szeretheted jobban az egyik gyerekedet, mint a másikat. Soha nem is fogom megtudni, mert apu nem mutatott ilyet nekünk soha, nekem meg nem lesz gyerekem. Életemben nem gondolkodtam el a gyerek témán, most meg már igazából mindegy is. Ha a szívem mélyére nézek, be kell vallanom, hogy a hátam is borsódzik a témától. Vajon, ha hetero lennék, akkor is borsózna? Na, ez az a kérdés, ami soha az életben nem derül ki!

Ám ami fontosabb, az apu kérdése, illetve Levente. Aputól még mindig nem tudom, hogy mit is várhatok majd, pedig egyszer tuti el kell mondanom neki is. Ha van rá egy lehetőség, akkor addig tolom ezt, míg csak lehet. A másik Levente. Ő egy kérdés megint, tekintettel arra, hogy ő indította be ezt az egészet nálam, nem tudom, hogy elé bírok-e állni. Egyet tudok biztosan: érzelmileg már semlegesen állok hozzá. Ha nem így lenne, nem vettem volna észre a rengeteg szexuális irányultságú közeledést a lányoktól. Ha így utólag belegondolok, és végigfuttatom az agyamon a dolgokat, otthon sem egy ilyen esetem volt, csak ott nem vettem fel a vakszerelem miatt. Ott van például Döníz. Csinos, szőke lány, elég magas is, így zsebre sem tettem volna. Csak most, másfél év után jöttem rá, hogy ő bizony közeledett felém, eléggé masszívan, én meg egyszerűen nem vettem észre, hogy a sok apró érintés, mosoly mind nekem szólt. Vagy ott volt Flóra, ugyanez. Ebédkor mindig olyan közel ült le hozzám, hogy biztos megérintsen, de rá se hederítettem, mert Levi bolondozását néztem. Rita, ő addig ment, hogy lehuppant az ölembe, ha nem volt máshol hely, és bakker, én marhára fel sem vettem! Ha a barátom a közelemben volt, senkit és semmit nem vettem észre, és ez a lista olyan hosszú. Kapásból egy tucat lányt tudnék felsorolni még, akik tettek felém lépéseket, én meg egyszerűen ignoráltam őket. Bár ha nem teszem, akkor sem valószínű, hogy megmozgatnak belül. Az utóbbi időben olvasgattam erről a neten: ha a fejem tetejére állok, akkor sem lett volna ez másképp. Ha nem Levi indítja el, akkor más. Lehet, hogy lett volna pár, félresikerült szexuális élményem, fene tudja. Na, mindegy, ahogy egyik kedves ismerősöm szokta mondani, a hídon akkor kell átmenni, ha már ott vagyunk.

– Zsombor! – kiáltja egy kellemes, mély hang. – A másik lábadat!

Átnézek a hálón. Velem szemben a túloldalon Takana Masaru, egy évvel jár felettem, és iszonyú jól játszik. Ha én otthon nagyon jónak számítottam, akkor ő milyen lenne? Állom én a sarat, de ez a fiú hihetetlen fürge! Megizzasztom, ezt mondták a többiek is, és kihívás vagyok neki, azért sanyargat már egy órája. A többiek meg lélegzetvisszafojtva várják, hogy mi lesz a végeredmény. Eddig döntetlenre állunk, két-két szettet nyertünk mindketten, és ez a döntő. A japán fiú szélesen mosolyog rám, szemei csillognak, egészen helyes srác. Izzadt tincsei a homlokához tapadnak, hátul pedig már az égbe meredeznek a csokoládébarna szálak. Gyorsan igazítok az állásomon. A karom sajog, le akar esni, de még elérem a labdát, minden erőmet beleadva az ütésbe olyan irányba ütöm, hogy ne legyen esélye megütni. Lassítva nézem, amint átrepül a labda a hálón, Masaru el is éri, és... visszaüti. Nyögés szakadt fel belőlem, mert már nem bírom, de a labda nem ér át a hálón, mert már neki sem maradt ereje egy normális ütéshez. Körülöttünk a többiek felsikítottak. Elbotorkáltam a padig és lezuhantam rá. Szerintem a pólómból facsarni lehetett a vizet.