Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Huszonnegyedik dobbanás 18+

– Eszedbe ne jusson! – toltam el a kezét annak a kanos cukiságnak. Már megint a sliccem felé kutakodott! Akárhányszor meglátott, mindig azon volt, hogy hogyan is tudná leimádkozni rólam a nadrágomat. Ezzel alapvetően nincs is gond, csak éppen a helyszínek megválasztásával akadnak. Neki aztán mindegy, hogy hol, csak élvezze... inkább nem is kommentálom. Oké, én is élvezem, és ha őszinte akarok lenni magammal, kifejezetten izgató tud lenni. Mondjuk a szertárban. De! És ezen van a hangsúly: az jó messze van az iskola épületétől és délután ötkor nem igazán járkál arra már senki.

– Jó lesz, hidd el! – vigyorgott fel rám.

– Nem! – ráztam a fejemet. – Bárki...

– Nem fog erre járni senki! – bizonygatta, amiben azért én nem voltam olyan biztos. – Senkinek nem jut eszébe építési területre lépni.

– Téged kivéve. – sandítottam le rá.

Lábujjhegyre állt, és megcsókolt. Édes kis nyelvével izgatni kezdte a számat, aminek roppantul nehéz volt ellenállni! Elmosolyodott, mikor engedtem neki. Azonban hamar letöröltem a képéről az önelégültséget, mikor tarkójánál fogva magamhoz szorítottam, és vadul, mélyen, fullasztóan megcsókoltam.

– Most mondd, hogy nem akarod! – zihálta, miközben végigsimított immár kőkemény farkamon.

– Tudod, hogy bárhol, bármikor! Az elmúlt egy héten legalább tíz különböző helyen csináltuk. Beleértve a konyhapultunkat, de most az iskola épületében vagyunk. – világosítottam fel, ha esetleg kiment volna a fejéből.

– Tisztában vagyok vele. – szorított rá nadrágon keresztül merevedésemre.

Belülről kellett ráharapni a számra, hogy ne nyikkanjak fel.

– Délután nézik meg, hogyan játszunk. Fel lesz bolydulva az iskola, nem tudjuk lerendezni a szertárban. – nyalogatta a száját rózsaszín nyelvével.

Kész voltam! Apró kezeivel bekúszott a nadrágomba, anélkül, hogy kigombolta volna.

– Neki is szóltál, hogy nem akarod? – duruzsolta, miközben simogatott.

– Állj le! – nyögtem erőtlenül, mire elvigyorodott.

Mire tompa agyam reagálhatott volna, már előttem térdelt. Én meg bénultan néztem végig, ahogy kihámoz a nadrágomból és az alsómból.

– A kurva életbe! – nyikkantam meg, mikor a szájába vett.

– Most mondd, hogy hagyjam abba! – vigyorgott fel rám.

Mondta a fene! A tarkójánál érintve irányítottam vissza a farkamra a száját. Ahogy érintett, ahogy ki-becsúsztam a szájából egyszerűen felülírt bennem minden épeszű dolgot. Halkan nyögdécselt, cuppogott. Hallatszott, hogy kifejezetten élvezi, amit velem tesz. Lenéztem az előttem térdelő kis alakra, akinek a feje ritmikusan mozgott rajtam. Hogy a búbánatba tudja még mindig a szájába venni egészen? Nagyon nem tudtam rajta elgondolkodni, mert szívott egy erőteljeset rajta, mire azt hittem, hogy menten elélvezek.

– Héhé, lassabban, ha mást is akarsz! – szóltam rá rekedten, mire felnézett rám.

A tekintete már kissé kába volt, tombolt benne a vágy. A vágy, ami minden egyes alkalommal elvette az én eszemet is. Elengedte nyáltól csöpögő péniszemet, és végignyalta a száját... Jesszus! Hogy én ennek mindig bedőlök! Ez a fiú kész szexuális zaklatás!

– Meggyőző vagy! – simítottam ki a tincseit a szeméből.

Ő diadalittas mosollyal állt fel. Pimasz, bagzó macska...! Felé nyújtottam a kezemet. Ő belékapaszkodott, és állásba tornázta magát. Nem kellett a nadrágjára néznem, hogy tudjam, már igen-igen hangulatban van! Bár szerintem már akkor is abban volt, mikor kézen fogva kirángatott a termünkből, miközben valamit magyarázott a délutáni edzésről. Döbbent osztálytársaim nagy szemekkel néztek. Hinatáról meg nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy sírva fakad menten, vagy a röhögéstől fog ledőlni a székről. Végül nem derült ki, mert egy alig 60 kilós cukiság kihúzott a folyosóra, át a fél iskolán, majd belökdösött egy felújításra váró terembe... Igen, tudom, tudom... húsz kilóval több vagyok és majd fél méterrel magasabb... Megakadályozhattam volna, de nem tettem... Most „iszom" a levét!