Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Harmincegyedik dobbanás

A vasárnapunk eléggé nyugodtan telt. Az, hogy az én gondolataim nem csitultak, az más lapra tartozik teljesen. Reggel sokáig aludtunk. Arra ébredtem, hogy egy szép szempár álmosan pislog fel rám. Ahogy megláttam a tekintetét, azonnal tudtam, hogy a vihar elült. Kómás szemében ott csillogtak a csillámok, amelyeket annyira szerettem! Az első gondolatom az volt, hogy mindent megteszek azért, hogy a napunk békés legyen! Ettünk, és meséket, filmeket néztünk egész nap, míg apu délután haza nem ért. Kicsit fájlaltam a dolgot, de egyszer minden jó véget ér! Már sötétedett, amikor hazaindult.

Egyedül feküdni az ágyamban igen fura volt, de megbeszéltem magammal, hogy így van ez jól. Végül a gondolataimat teljesen elterelte Ayato, akivel megállás nélkül chateltem éjfélig. Mondtam már, hogy nagyon aranyos? És hogy okos? Bármi került elő témaként, neki volt egy-két hozzáfűznivalója. Mikor megkérdeztem, hogy honnan tud ennyi mindent, bevallotta, hogy közben rákeresett arra, amiben nem volt biztos. Szerette volna a nagy tudású egyetemista képét mutatni. Vigyorognom kellett rajta. Nem tudom, hogy más embert mivel vesznek le a lábáról, de engem ezzel nagyon sikerült neki. Vigyorogva feküdtem le. Reggel azonban nem nagyon volt kedvem mosolyogni, mikor szúrt a szemem, és sokadik nekifutásra sikerült csak a szemembe cseppenteni. Azon gondolkodtam, hogy beviszem a suliba a szemcseppet, és megkérem rá Hinatát... hülyén venné ki magát mi?

A vasárnapon járt az agyam, miközben sétáltam az iskola felé. A kettős érzés igen csak megterhelte az agyamat! Az, amit a barátom mozgatott meg bennem, kellemes borzongással töltött el nap-nap után. Azonban az agyam aktív volt, és sorra küldte a figyelmeztető jelzéseket, hogy ez így nem jó! Kedvelem Ayatot, és ezzel az agyam is egyetért! Ha a szívem mélyére nézek, még azt is be merem vallani, hogy talán szeretem. Van rá reális esély, hogy másképp érezzek? El lehet olyat temetni, ami más időben, más körülmények között szép is lehetne? Minden esetre el kell hallgattatnom a kis hangocskát magamban, mert nincs létjogosultsága! Csak magamnak okozok megint fájdalmat! Sóhajtva fordultam be a suliba, és mentem a termünk felé. Ahogy beléptem, megláttam barátom ragyogó mosolyát. Még úgyis embertelen látvány volt, hogy a szeme mellett sárgulni kezdett az ütés helye! Ember legyen a talpán, aki ezt bírja! Köszöntem mindenkinek, majd a padomhoz sétáltam. Alig hogy letettem a táskámat, csippant a telefonom.

Hosokaya Ayato:

Jó reggelt! Épp az iskola felé tartok. Legyen szép napod (napocska)

Elmosolyodtam az üzenetet olvasva. A szívemet melengette meg ezzel az egy sorral! Egyértelműen gondol rám, és ez jólesik! Péntek óta nem rejti véka alá, hogy hogyan is gondol rám. Erre vágyom! Csak iszonyúan nehéz rávennem magamat, hogy lapátoljak az érzéseimre tíz méter földet.

– Ez a mosoly meséért kiált! – hallottam meg magam mellett Kosuke hangját.

Szerencsére, jó szokásától eltérően nem kiabált, amiért hálás voltam. Hülyén tudott viselkedni, és próbálta ráerőszakolni a másikra a gondolatait, de képes volt normálisan is viszonyulni, ha valaminek tudta a miértjét. Ren és Soshi talán itt hibázott! El kellett volna mondaniuk, mi van köztük, és talán a barátom nem taszítja a másikat a kétségbeesésbe.

– Megeshet. – bólintottam még mindig mosolyogva.

– Legalább neked jó! – sóhajtotta, mire felvont szemöldökkel néztem rá.

– Vasárnap voltam a bátyámnál. Egy felmosórongy szebb látványt nyújtana nála. – magyarázta halkan.

Sötét szeme bánatosan csillogott. Tudtam, hogy imádják egymást, és majd beleszakad a szíve most ebbe az egészbe. Soshi nem mesél, ő nem tud segíteni. Emlékszem Zsu első nagy szerelmére. Kilencedikes volt még, és nagyon szerelmes, de a fiú csak „arra" hajtott. Majd beleszakadt a lelkem, mikor láttam sírni őt! Ezek szerint Ren elmondta a párjának, és nem alakult minden rózsásan. Miért csinálja ezt az a fiú? Én örömtáncot lejtenék, ha teljesülne a szívem leghőbb vágya... de arra esély nincs! Na, de adott a citrom és a víz, igyekszem annyi cukrot önteni bele, hogy iható legyen!