Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Nyolcvanötödik dobbanás

Hirtelen ébredtem fel. Nem nyitottam ki a szememet, mert ismét szúrt. Éreztem, ahogy csukott szemhéjam alól kiszökken egy-egy könnycsepp. Olyan érzés volt, mintha folyamatosan szurkálnák ugyanazon a ponton. Utáltam! Keveset aludtam. Nem is tudtam, hirtelen mi rántott ki édes álmaimból, de mindegy is volt, mert realizáltam a hozzám simuló testet. Jólesően sóhajtottam. Teljesen mindegy, hogy ébren vagy álmaimban, az édes, kicsi galambom mindig velem van. A szívét nekem adta, érzem dobbanásait, hallom szinte, ahogy a nevemet tamtamolja. Olyan érzést adott, ami annyira jóleső, hogy néha úgy érzem, a szívem kiugrik a helyéről. Tudatomba újra visszakúsztak az előző napi képek. Éreztem a bőrét az ujjaim alatt, észveszejtő ízét a számban. Hallani véltem édes hangját a fülemben. Szívem megtelt szeretettel, ahogy eszembe villantak első alkalmunk mozzanatai. Minden egyes hangra, érzésre emlékeztem. Olyan élményt adott, amit soha nem fogok elfelejteni!

Nem egy emberrel volt már dolgom, még ha a lista nem is olyan hosszú. Masarunak adtam az elsőt, vele a szárnybontogató izgalmakat éltem meg. Minden egyes alkalmunk heves volt, meggondolatlan, vágy vezérelte együttlét. Érzelmeknek nyoma sem volt, bár kedveltem, de abban a kapcsolatban nem volt több szufla, mert ő nem akarta. Ayatoval más volt. A kapcsolatunk is másképp kezdődött. Egy izgalmas megismerés folyamata előzött meg mindent. Nevettünk, randevúztunk, és valahogy így volt számomra normális. Az első alkalmunk azért volt különlegesebb, mint Masaruval, mert más volt a mozgatórugója. Akartuk egymást, nem csak testileg, hanem lelkileg is! Én ugyan nem tudtam beengedni a szívembe, de éreztem, hogy talán lenne rá lehetőségem, ha az idő engedné. Ragaszkodtam hozzá! Minden alkalmunk más volt. Hol vicces, hol pedig heves, az egyéb időket pedig eltöltöttük másképp.

Életem egyetlen egyéjszakása valami hasonló volt, mint Masaruval, csak a szex volt a lényeg. Ő is, én is a gyönyört hajszoltuk. Ami a pikantériáját adta a dolognak, az az volt, hogy fogalmam sem volt, hogy kivel is feküdtem össze. Ez egyszerre volt izgalmas, és hátborzongató is!

És itt van ő. Egy angyal, akinek a szárnyait megtépték, eltörték. Valaki, aki szenvedett. Valaki, akinek több tapasztalata van, mint nekem talán valaha is lesz, és mégis átadta magát nekem. Engem szeretne, velem akar lenni!. A szerelem, ami a szívemben lángolt, olyan élményt adott, amiről azt hittem, hogy nekem soha nem fog járni! Szeretni akartam, de mégis vigyázni rá! Szárnyalni vele, de ölelni, nehogy nagyot essen! Neki akartam adni mindent, de féltem elfogadni őt magát! Rettegtem, hogy eltöröm, elrontom, és olyat teszek vele, amire még nem áll készen, de ez nem így volt! Maga lépett az ösvényre, és húzott magával engem. Elfelejtette az óra kattogását, kitessékelte szívéből és agyából a múltnak árnyait. Csak nekem élt. Engem érintett, és nekem mesélt. Minden ujjmozdulata egy hangocska volt, ami lassacskán zenévé állt össze, és azt regélte nekem, hogy én vagyok a mindene! Hagyta, hogy úgy érjek hozzá, ahogy szeretnék. Megengedte nekem, hogy úgy adjak neki felejthetetlen emléket, ahogy előttem még senki! Kételyek nélkül adta át a testét, és ajándékozott meg életem legjobb szeretkezésével! Átlépett egy határt, szárnyra kapott, csak remélhetem, hogy a lendület kitart, és kezemben a kezével most már képesek leszünk tovább lépdelni!

Közelebb húztam magamhoz. Érezni akartam teste melegét, bőrének isteni illatát! Haja csiklandozott, de nem zavart. Mosolyognom kellett még ezen is. Tőlem lett kócos, én csókoltam lefekvés előtt pirosra száját! Leviékhez mentünk délután, és ő úgy bújt hozzám végig, mint egy kiscica. Kapaszkodott belém. Annyira közeli ismeretség lett most már a miénk, hogy nem akart elengedni! Birtoklóan kapaszkodott belém, bújt hozzám, és suttogott néha, hogy csak én halljam. Ölembe ült, átkarolt, ami még az avatatlan szemeknek is egyértelművé tehette érzelmességének okát. Levi nem mondott semmit, csak csendben mosolygott. Nem kellettek szavak, hogy a szürke szemek kérdésére választ adjak. Mikor kedvesem a mosdóba ment, csak megveregette a vállamat, és azt súgta: vigyázz rá, mert neki te vagy a világ közepe! A szívem nagyot dobbant, a torkom elszorult, mire röhögve a fülembe súgta, hogy azért ne kezdjek el bőgni, mert nagyon idétlenül néznék ki sírva a kerti törpével az ölemben!