Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Huszonkettedik dobbanás 18+

– Nővérkém! – kiáltottam be a lakásba, mihelyt beléptem.

– A konyhában vagyok! – szólt vissza.

Hol máshol lenne? Épp próbál pár napra előre főzni, hogy nekünk csak enni kelljen.

– Emlékszel a filmre, amiről tegnap beszélgettünk? – huppantam le az egyik székre a pultnál.

– Aham. Meg akarom majd nézni. Jónak tűnik a trailere. – bólintotta.

– Nincs kedved ma megnézni? Mondjuk Sosukéval? – böktem ki.

Éreztem, hogy a tarkóm melegedni kezd. Ő kitágult pupillákkal meredt rám, de pár pillanat alatt összerakta a képet.

– Végül is, lehet róla szó! – kacsintott. – Haza se jöjjek? – vigyorgott mindentudón.

– Hát, ha van hol aludnod, az lehet, jó lenne! – vakargattam idegesen a tarkómat.

Azt hiszem, kezdtem odakozmálni a székre.

– Ez annyira égő! – sóhajtottam, miközben a tenyerembe temettem az arcomat.

– Mi azon az égő, hogy átjön filmezni? – kérdezte bujkáló mosollyal a hangjában.

Imádom a nővéremet! Kellőképpen tiszteletben tartja a magánéletemet. Néha ugyan szekál, de a testvérek dolga ez, nem?

– Lesz kaja is, esztek, jól érzitek magatokat! – ütötte tovább a vasat.

Visszaszívom! Rohadt idegesítő tud lenni a mindent tudó mosolyával!

– Ígértem neki almás sütit. – vallottam be. – Olyat, amilyet a nagyi csinált.

– Wahhh, már sütsz is rá! – nevetett fel. – Tud valamit az a cuki kis törpe!

– Ha tudnád!... – csúszott ki a számon, mire nővérem vigyora még szélesebb lett.

Ennél kínosabb már nem is lehetne.

– Segítesz megsütni?

– Minden további nélkül feláldozom magam a szerelem oltárán! – mondta színpadiasan, mire mind a kettőnkből kipukkadt a nevetés.

– Menj el almáért!

– Rendben. – szálltam le a székről, és a cipőmért sétáltam.

Végtére úgyis boltba kellett volna mennem, nehogy váratlanul érjen megint egy-két dolog. Ha csak simán alma kellene, elég lenne a sarokig lemennem. Ám így kénytelen vagyok elgaloppozni a legközelebbi nagyobb üzletbe. A környéken lévő kisebb boltokkal az a baj, hogy ismernek. Nem ott fogok nekiállni óvszert válogatni! Így is feltűnő vagyok.

Pár utcát kellett csak sétálnom, hogy egy nagyobb üzlethez érjek. Vettem egy kosarat, és először az almát céloztam meg. Megvan! Jó, oké...! De most mégis melyiket? Van itt vagy tízféle! Van piros, zöld, félig piros, félig zöld, van olyan, amire szívecske van címkézve. Basszus, még szívecske formájú is van! Aranyárban, hadd ne mondjam!

– Segíthetek? – lépett mellém egy egyenruhás lány, aki a bolt logóját viselte a mellénye bal oldalán. Szélesen mosolygott rám, a szemében láttam, hogy minden vágya közelebb kerülni hozzám. Helyben vagyunk.

– Sütit szeretnék sütni, és nem tudom, melyik alma lenne jó hozzá. – feleltem ártatlan arccal, mire az ő szeme csillogni kezdett...

Jesszus! Szerintem már az esküvőnket tervezgeti! Ekkor csörrent meg a telefonom. Zsu hívott. Meg voltam mentve.