Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Hetedik dobbanás

Ha valaki két héttel korábban azt mondja, hogy megbolygatom az emberek életét, biztos vagyok benne, hogy nem hiszem el. Soha nem voltam az a feltűnő ember. Jól tanultam, a tanárok szerettek. Teniszből is egész jó voltam. Ha nem költözünk el, az otthoni klub felvett volna játszani. Évek óta nem volt teniszjátékosuk, aki képviselje a várost a megyei fordulóban. Évekkel ezelőtt volt utoljára, hogy a középsuliból választottak egy fiút, aki képviselte az iskolát. Háromszor járt a megyein, de nem lett első egyszer sem. Aztán főiskolára ment, és hobbi maradt csupán számára. Országos fordulóra egyszer jutottak ki. Azt mesélték, hogy ennek a fiúnak a bátyja elsöpörte az egész mezőnyt a megyein, de az országos versenyen nem jelent meg. Örökös kitiltást kapott a klubból. Örültem volna, ha ott játszhatok, de másképp alakult az élet. Akkor még nem tudtam, hogy milyen erővel fogom az állóvizet felkavarni.

Azt hinné az ember, hogy csak egy piciny kavics az életben, de amikor belehajítják egy tóba, akkor derül ki, hogy milyen hullámokat képes gerjeszteni. Mikor az iskola mellett döntöttem, álmomban sem gondoltam volna, hogy a lányok megőrülnek majd, néhány fiúból meg olyan érzelmeket váltok ki, amit legszívesebben varázslattal törölnének ki az emlékezetükből.

Csütörtökön hajnalban óvatosan osontam ki Hinata szobájából. Valahol ijesztő volt ezt meglépni. Eszembe jutott, hogy ha egyszer, valami csoda folytán pasim lesz, hogyan fogok kiosonkodni a szobájából, vagy ő az enyémből... ez már most agyrém. Azonban lássuk be, melegként nem túl sok esélyem van az elkövetkezendő időszakban ilyen dolgokat megélni. Egyébként az élet igen vicces. Belém van habarodva a fél suli, még válogathatnék is, erre ugyanazon a térfélen játszok, mint azok a lányok... Pff!

Visszakanyarodva a csütörtökre, eléggé nyomorultra sikerült. Elmeséltem Rennek is, így már az ő hangulata is a béka hátsója alatt volt. Hinata uralkodott magán, mint mindig, de feltűnő volt, hogy nem beszél. Végül belőlem bukott ki minden a másik két barátunk előtt. Én komolyan vacakul éreztem magam, de Ren és Hinata biztosított róla, hogy semmi baj nincs, legalább kiderült. Délutánra már javultak a kedélyek. Levivel is jót beszéltem, de közben Sosuke rám írt, hogy elszabadultak a ház előtt az indulatok, és úgy üvölt az ex-pár egymással, hogy csoda, ha nem hallom nyitott ablaknál.

Levivel azt hiszem, visszazökkentünk a régi kerékvágásba. Bár hagyjuk meg, én kerültem következetesen a Hinata témát, így struccpolitikával megoldottuk, hogy nagyjából minden a régi legyen. Kíváncsi vagyok, meddig bírjuk.

Na, de a péntek reggel, az valami iszonyú volt. Sora az iskola előtt várt meg, és olyan visító parádét levágott, hogy szabályosan körénk gyűltek. Utálom azt a lányt! Mondtam már? Hisztérikusan kért számon, hogy mit képzelek magamról. Ezek után tényleg örülök, hogy nem lesz lányhoz soha közöm. Ez elviselhetetlen! Nem is tudom, hogy a világ férfijai ezt hogyan képesek elviselni? Egy hős az összes. Jó, biztos vannak normális csajok is, de jelenleg a nővéremen kívül nem ismerek mást. Mire befutott Hinata, a leányzó már igen-igen belelendült a pocskondiázásba. Még én voltam a hibás, amiért elmondtam, mi történt, és csak kitaláltam, mert féltékeny vagyok... Aham, pont rá! Bizony Isten, én még ekkor is türelmes voltam, lepergett rólam a dolog. Azonban, mikor Hinatának esett neki, arra már nekem is bekattant az agyam, és a lendülő kezét fogtam meg, mielőtt felpofozza barátomat. Erre úgy megdöbbent, hogy percekig csak tátogott, majd fújtatva közölte, hogy menjek vissza oda, ahonnan jöttem, mert csak bajt okozok. A szívem kihagyott egy ütést, elevenbe talált, és erre azonnal rájött. Próbált volna tovább tiporni, mikor viszont a barátom lépett közbe. Nem ismertem régóta, de ijesztő volt, ahogy arra a lányra nézett. Levedlette az álarcát és tömény undorral nézett rá. A szeme villámokat szórt, igazán dühös volt. Ezt volt barátnője is érzékelte, mert hátrálni kezdett. Végül visszavonulót fújt. Hinata azonnal felém fordult, hogy ne vegyem magamra. Sajnos addigra megtörtént, és még hangosan is kimondtam, hogy lehet, igaza van. Egész délelőtt kerültem őket, de hogy még vacakabb legyen, Koemi is dühösen nézett rám. Gondolom rájött, hogy elmeséltem Rennek. Annyira magamra vettem, hogy elbújtam a fiúk előtt, és minden szünetben Levivel beszélgettem semleges dolgokról, leginkább, hogy a játékban milyen skilleket kellene felhúzni szombaton. Jól hangzott az egész napi játék terv szombatra!