Szerelem, sokadik dobbanásra /Befejezett/

Tizenkettedik dobbanás

Kellemes, kesernyés aroma kúszott be az orromba. Kellett pár perc, mire az agyam realizálta, hogy kávé illatát érzem. A szervezetem azonnal reagált a koffein ígéretére, így kinyitottam a szemem. Bár ne tettem volna! Ahogy felnyitottam a szemhéjaimat, azonnal fájdalom hasított a bal szemembe. Olyan volt, mintha egy ponton szúrnák. Még a könnyeim is kicsordultak fájdalmamban. Utálom, hogy ilyen defektes a szemem!

– Bocsi! – nyekkent egy hang mellettem, majd valami puha ért az arcomhoz, és felitatta a könnyeimet. – Vedd el a kezed a szemedről! – kérte barátom kedvesen.

– Ha rajta hagyom, talán nem ugrik ki a szemgolyóm. – nyöszörögtem.

Apró kezek feszegették le a tenyeremet a szememről. Próbáltam kinyitni, de halva született ötlet volt. Így inkább csukva tartottam, de percek múlva sem tompult a szúrás.

– Többet kellene aludnod, vagy legalábbis, nem a telefonodat babrálni alvás előtt! – sóhajtotta Hinata.

Majd csend állt be, ami egy idő után kezdett fura lenni. Ismét megpróbáltam kinyitni a szememet, de ezúttal sem jártam sikerrel. Dünnyögtem az orrom alatt, mikor is hirtelen mindkét csuklómon erős szorítást éreztem. Annyira megdöbbentem, hogy tágra nyitottam a szemem. A könnyeim azonnal megindultak. Felszisszentem a fájdalomtól. Mire az agyam megint működőképes lett, a két kezemet magam mellett találtam, az oldalamhoz satuzva két erősen tartó comb között.

– Mit csinálsz? – kérdeztem ijedten, mikor realizáltam a súlyt a csípőmön.

– Nyugalom van, csak segíteni akarok! – felelte Furasawa határozottan. – Ne ficánkolj, jó?

Mivel képtelen voltam lenyugodni, még inkább rám szorított a combjával, amitől azonnal perverz gondolatok sora nyomakodott az agyamba...Vajon közben is így szorítana?...Baszd meg, ember, a legjobb barátod! – torkolt le egy hang a fejemben. Megmerevedtem. Csak reméltem, hogy ágyéktájon nem! Azt aztán marha nehéz lenne kimagyarázni!

– Nagyon ügyes vagy! – súgta Hinata iszonyú közelről.

Homályosan láttam a könnyeimen át, de azt azért realizáltam, hogy tíz centinél nem lehet távolabb tőlem. A pulzusom megemelkedett, a szívem hevesebben kezdett verni. Éreztem, hogy a légzésem felgyorsul, bár próbáltam uralkodni rajta. Óvatosan kifújtam a levegőt, nehogy megfulladjak vagy belenyögjek a szituációba.

Finom érintést éreztem a szememnél. Egy ujjával végigsimított a szemhéjamon, orromon, hogy ellazuljak, pont mint legutóbb. A légzésem kissé rendeződött, szorítása is enyhült, amit valljak be, kicsit bántam... Mi a fene folyik az agyamban?...

Nagyon óvatosan két ujjal szétfeszítette a szememet.

– Csak akkor pislogj, ha szólok! – mondta halkan, nehogy megijesszen.

Meg kellett bíznom benne, ami már nem volt nehéz az elmúlt hetek után. Kifújtam a levegőt, és hagytam, hogy a testem ellazuljon, nehogy odakapjak. Éreztem, mikor a belső szemzugomba csöppent valami, majd még egy és még egy.

– Pisloghatsz!

Engedelmeskedtem a kérésnek. Ahogy bepislogtam a cseppeket, lassacskán enyhülni kezdett a szúrás, viszketés.

– Most a másikba!

Hagytam, hogy szétfeszítse a másik szememet is, és pislogás nélkül elviseltem, hogy abba is belecseppentsen. Azt is bepislogtam. Pár perccel később már képes voltam kinyitni a szememet,...és... eljutott az agyamig, hogy Hinata még mindig a csípőmön ül, miközben rezzenéstelen arccal néz le rám.