Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Az idők kezdetén...

- Anya?

Frigga felnézett és az ölébe ejtette a könyvet, amit éppen olvasott. Hosszú élete alatt rengeteg könyvet elolvasott már, de talán ez volt a legizgalmasabb, és nehezére esett kiszakadni annak álomvilágából. Mosolyogva fordult az ajtó felé.

- Anya, kérdezhetek valamit? - egy fiú állt az ajtóban aki emberi léptékben alig lehetett több 15 évesnél. Azonban ez itt nem a Föld, hanem Asgard. Asgard gyönyörű, napsütötte világa, amely tele van hatalmas erdőkkel, csillogó vizű, tiszta folyókkal és magas hegyekkel, ahol az ég kék, kellemes és langyos szellő lengedez, és ahol örök tavasz van. Itt az idő is máshogy telik, mint a mi otthonunkban, amit az itt élők Midgardnak hívnak. Asgard kellős közepén áll a kívül és belül színaranytól ragyogó palota, az Örömhon, ahol Odin élt feleségével Friggával és két fiukkal Thorral, ő az idősebb, és Lokival. Frigga sosem titkolta, hogy Loki áll közelebb a szívéhez, bár mindkét fiát egyformán szerette. Thor, ahogy mi mondanánk, serdülőkorba lépett, annak minden problémájával, és Frigga legnagyobb bánatára, Loki is követi fogja, nagyon is hamar.

A fiú még mindig az engedélyre várt, kezét a kilincsen tartva. Frigga szeretettel nézett rá, és intett, hogy jöjjön közelebb, könyvét sóhajtva letette maga mellé. - Mi a baj Loki? Látom rajtad, hogy valami bánt. - a fiú anyja mellé ült, és okos szemeivel az asszony arcát fürkészte. - Tegnap a könyvek között találtam egy nagyon különlegeset. Amikor kinyitottam a lapok életre keltek. Ugye varázskönyv lehet az, anya? -

Frigga meglepődött. Egyetlen olyan könyvről tudott, amire illett a leírás, de azt Odin tudomása szerint jól elrejtette. Odin óvatos ember volt, és még óvatosabb apa. Amiről nem akart beszélni, azt titkolta, vagy fiainak esélyt sem adott a kérdezésre. Ez a könyv szintén olyan dolog volt, amiről Mindenek Atyja soha nem akart beszélni, sőt még azt sem volt hajlandó elmondani, hogy miért nem beszél róla. Megsimogatta fia hófehér bőrét, és zöld szemeibe nézett. - Hol találtad azt a könyvet fiam?

- Anya, azt nem én találtam, hanem az talált meg engem. A nevemen szólított. - Frigga jól ismerte a gyermekét, és tudta, hogy nem áll tőle távol a csínytevés és a füllentés, de most látta rajta hogy kivételesen igazat mond. - Tegnap késő délután a könyvtárban voltam, és azt a könyvet nézegettem, amiből olvasni szoktál nekünk. És akkor meghallottam, őt. Először azt hittem, hogy megint Thor és a barátai akarnak megviccelni, ezért úgy tettem, mintha nem is hallanám. De egyre hangosabban szólogatott. Nehezen találtam meg, de megtaláltam, egy deszka mögött lapult a polcok alatt. Nagyon szép könyv, és olyan nehéz és vastag, hogy alig tudtam kiemelni, ezért inkább nekiültem a földön, ott olvastam. -

Frigga minden szóra figyelt, amit a fia mondott, aki kipirult arccal tovább mesélt. - Amikor kinyitottam furcsa illata volt, nem volt kellemetlen, csak még nem éreztem ilyet. Anya, nagyon régóta ott lehet. -

- Arra nem gondoltál, hogy talán pont azért volt elrejtve, hogy ne találj rá? Mit mondtam neked a kíváncsiságról? - Frigga dühös volt, dühös Odinra, amiért egy ilyen titkos és nyilvánvalóan veszélyes dolgot, ilyen könnyen megtalálható helyre dugott el. Egyszer régen látta azt a könyvet de olvasni soha nem olvashatta, mert Odin megtiltotta hogy a kezébe vegye. Akkor veszekedtek először a férjével, és pont ez miatt a könyv miatt. Odin beszélni sem akart róla, ezért Frigga rögtön tudta hogy valami sötét dolog lehet benne. Lokira nem volt dühös, soha nem tudott rá haragudni, akármilyen zűrt is kavart, sokszor sajnálta azért mert Odin elég gyakran megbüntette, néha túlzottan is szigorú volt hozzá, de haragja hamar lecsillapodott, és akkor már megbánta amit tett vagy mondott.

Loki hamar megtanulta, hogy apjával nem érdemes ellenkezni, és amíg ő beszél, jobb inkább csendben maradni. Most nagyon megijedt, mi lesz, ha anyja elmondja Odinnak, hogy megint tilosban járt. Mi lesz, ha újra büntetést kap? Sokszor azt érezte, hogy apjuk Thort jobban szereti nálánál, mert mindig testvérének kedvezett. Thor már most is sokkal erősebb volt mint ő, pedig Odin mindkettőjükből harcost akart nevelni. A múlt héten is bátyja miatt kapott büntetést, mert segített neki bejutni a fegyverterembe. Thor nem volt túl okos, ebben legalább Loki túltett rajta. És még valamiben... Lokit anyjuk sok olyan dologra megtanította amiben Thor nem hitt és amit nem fogadott el, még ha látta is. Az asgardi mágiára. Pedig annak segítségével jutottak be a fegyverterembe is, mert Thor látni akarta mit rejteget apjuk odalent. Azt mondta, ha éjjel-nappal őrök állnak az ajtajában, akkor az csakis valami hatalmas kincset rejthet. Odin éktelen haragra gerjedt amikor rájuk talált, és persze Lokit hibáztatta. Valamikor régen, amikor még gyerekek voltak, jártak már lent. Apjuk kísérte le őket, de akkor még nem keltették fel a figyelmét az ereklyék. Nem úgy, mint most. Loki még sosem látott olyan szépet, mint akkor, ott. Azt a kéken ragyogó Kockát, amíg él, nem fogja elfelejteni. Úgy érezte, hogy az a Kocka csakis őrá várt, és azért van ott, hogy a kezébe vegye. Már majdnem megérintette, amikor megérkezett apjuk és karjuknál fogva rángatta ki őket onnan. Azonnal parancsba adta, hogy a Kockát helyezzék biztonságba, és kettőzzék meg az őrséget. Büntetésül egy hétig nem hagyhatta el a szobáját, és ami még rosszabb volt, nem mehetett a könyvtárba sem. Apjuk Thort meg sem szidta, és ezért Loki nem Odinra, hanem inkább Thorra haragudott meg.

- Fiam, tudod atyád milyen. Tudod, hogy veled szigorúbb, mint bátyáddal. - Frigga szomorú arcára nézve Loki elszégyellte magát, és megfogta anyja kezét. - Anya - kezdte óvatosan, alig hallhatóan - mindent megígérek, örök életemben jó leszek, ha elolvasod nekem. -

Frigga megijedt, hiszen ha arról a könyvről van szó, az a könyv tabu volt, még neki is. De azt is tudta, hogy Loki elől már nem rejtheti el senki és semmi. Meg fogja találni a módját, hogy megszerezze, és amint megtanulja olvasni a rúnákat, le sem fogja tenni, amíg az utolsó szóig el nem olvassa. - Nem tehetem fiam. Apád megtiltotta. - Frigga amint kimondta ezt, azonnal meg is bánta. Ezzel csak még érdekesebbé tette a könyvet, mert amit tiltanak, az mindig izgalmasabb. Megsimította fia fekete haját, arcát kezeibe fogta és csókot lehelt a homlokára. - Rendben van. Este abból a könyvből fogok olvasni. -

Loki felugrott, mint akit kígyó mart meg. - Ne, este ne! Thort nem fogja érdekelni, őt csak azok a történetek érdeklik amiben háború van és vérontás. Nem fogja engedni hogy azt elolvasd nekem. - kezét összetéve kérte anyját - Anya kérlek! -

Frigga átölelte keskeny vállát. A fiú izmai megfeszültek, készen rá, hogy eltolja magától anyját. Haragudott rá, mert úgy érezte, hogy ezzel elárulja. Ez csak az ő titkuk lett volna, csakis az övék. Ha Thor is tudomást szerez a könyvről, akkor el fogja mondani apjuknak, és akkor megint ő fogja húzni a rövidebbet. - Anya, Thor nem tudhat róla. Nem tudhat róla! - rázta le anyja kezét a válláról - Ígérd meg! -

- Ígérem. Akkor olvasok belőle, ha Thor már elaludt. - Loki hálás, csillogó szemekkel az anyjára nézett. - Menj, és csend be a könyvet a szobátokba. De vigyázz, meg ne lásson senki!-

Friggát furcsa érzés kerítette hatalmába, hiszen cinkosa lett a fiának, de remélte, hogy ez a titok még közelebb hozza őket egymáshoz. Ahogy közeledett az este úgy lett úrrá rajta az izgalom, de közben félt is. Félt attól hogy lelepleződnek, és félt attól hogy mit fognak a könyvben találni. A vacsora alatt nem mert Odin szemébe nézni, és ő mintha érezte volna a titkot ami kisebbik fia és a felesége között lebeg, fürkésző tekintetével hol egyiket, hol másikat nézte. Loki idegességében alig evett pár falatot. Thor persze mindent felfalt és roppant megörült annak, hogy öccse csak turkálja tányérján a sült húst, mert így az is az övé lehetett, a zöldségeket persze ő is otthagyta.

Később Thor a bőséges vacsorától elnehezülve az ágyában feküdt, takaróját nyakig magára húzta, míg Loki ülve várta anyjukat, és úgy érezte egész éjjel képes lesz fennmaradni. Amikor végre nyílt az ajtó, és anyjuk lépett be rajta, majdnem felkiáltott. Frigga huncut mosolya Lokinak maga volt a boldogság. Az ágy alá mutatott, ahonnan anyja előhúzta a vastag bőrborítású könyvet. Valóban nehéz volt vastag pergamenlapjain látszott, hogy nagyon régen írták. Loki olyan közel húzódott, amilyen közel csak tudott, és ő nyitotta szét a könyv lapjait. Az első oldalon nem voltak rajzok, csak szép díszes betűkkel írt szöveg. - Olvashatom? - Frigga alig láthatóan Thor felé mutatott. Loki sóhajtott, és igent intett a fejével.

Frigga remegő hangon kezdte el olvasni.

Valamikor régen, az idők kezdetén, amikor még nem létezett semmi, a világ sivár volt és üres. Ezt az élettelen világot csupán egyetlen lény uralta, aki egyedül volt az örökkévalóságban és unatkozott. Szétszórta hát az energiáját, és ebből az energiából keletkezett hat kő, hat Végtelen Gyémánt. Ezen Végtelen kövek mindegyik az univerzum egy-egy alap alkotóeleme fölött biztosít korlátlan hatalmat azoknak, akik képesek őket a kezükben tartani. Ez a hat aspektusa a Tér, az Idő, a Hatalom, a Valóság, a Lélek és az Elme. A hat kő roppant erővel és isteni hatalommal ruházza fel tulajdonosát, képessé téve arra, hogy uralkodjon minden és mindenki felett, már ha képes lesz egyszer valaki mind a Hat Végtelen Követ megtalálni és energiáját összpontosítani.