Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Az utolsó harc

Asgard készenlétben állt.
Amikor Odin közölte Thorral, hogy ki az ellenség, ő nem akarta elhinni, de közben meg tudta, hogy apja sosem csinálna viccet egy ilyen dologból. És ami Thort a legjobban megzavarta, az az volt, hogy látta, Odin fél.
- Loki megőrült? Csak nem azért, mert elhintettük róla azt az ostobaságot? - ez már minden után volt, és lehet túllőtt a célon, s Loki ezért mást gondolt? Az öccse észjárása kifürkészhetetlen, de bízott benne.
Frigga Siffel és a gyerekekkel Fólkvangba menekült, de Sigyn maradni akart. Eltökélt szándéka volt, hogy megállítja Lokit, de aztán meggondolta magát. Heimdal segítségével Midgardra ment, de senkinek nem mondta el hogy miért, még Heimdalnak sem.

A fegyverek feltöltve, az Einherjarok és Valkűrök seregei éberen, halálos nyugalommal vártak a falakon, figyelték az eget, a környező hegyeket, erdőket. Csakhogy az ellenség nem a falon kívül volt, hanem már bent, Asgardon belül. Onnan támadt, ahonnan senki nem várta. Heimdal kürtje későn szólalt meg, akkor, amikor már ellepték a déróriások Asgardot. Loki jogarával a kezével nyugodtan sétált a harcolók között, senki nem állhatott az útjába, mindegy volt hogy asgardi, vagy jottuni, öntudatlanul rogyott össze, amerre járt. Az eget kémlelte, az ő legnagyobb ellensége onnan jön.
- Loki! - villám cikázott az égen, és lecsapott előtte pár lépésnyire, megállásra kényszerítve. - Hagyd ezt abba!
Loki megfordult. Bátyja most megláthatta igazi arcát. Ha nem tudta volna atyjától, hogy Loki visszaváltoztatta magát jottuni formájába, soha nem ismerte volna fel. - Ne állj az utamba, vagy megbánod! Odinnak meg kell fizetnie, mindenért! Veled nincs dolgom Thor, engedj tovább.
Thor megvetette a lábát. Vörös köpenye lobogott mögötte. - Nem! Nem engedem hogy bántsd atyánkat!
- Csak a tiéd, semmi közöm hozzá. Megölte a szerelmemet! - Thor megrökönyödve állt.
- Mit mondtál? - leengedte a Mjolnirt - Sigyn meghalt? - hirtelen éles villanással megnyílt az ég, és fekete, repülő szörnyetegek özönlöttek át a résen. - Loki miért csinálod ezt? Két sereggel támadsz ránk? Erről nem volt szó.
- Ezek nem velem vannak, hanem ellenem. Hol van Asgard királya?Azonnal mondd meg, nincs időm játszadozni! - de Thor nem mozdult.
- Azt mondtam, hogy nem! Ha meg akarod ölni, előbb velem kell végezned?

- Bűnhődnie kell! Gyerünk Thor, vezess hozzá! Ez az utolsó esélyünk.

- Nem! - Loki szeme megvillant, és a Jogar is a kezében.

- Mindig is ostoba voltál Thor, de én így is szerettelek. A segítségedet kérem, de te ellenem fordulsz. Akkor vállald a következményeket. - A Mjolnir felizzott, ahogy Loki Jogara is. Mindkettőből erős fényű csóva csapott ki, és egymás felé indultak. Félúton találkoztak, és sercegve csaptak egymásnak. Lila fény villant, és Loki bevetette az egyik Végtelen követ. - Bocsáss meg testvérem, de nem adsz más lehetőséget. - Thor testét átjárta a Kő ereje, izmai összerándultak, és iszonyatos kínok között vergődve eletette pörölyét. Loki belerúgott, de aztán mást gondolt, és magához vette. - Ez is az enyém volt, neked adtam, és ezzel támadsz rám? Nem vagy rá méltó, inkább visszaveszem tőled!

- Ügyes vagy fiam. - a higgadt mély hangtól Lokit kirázta a hideg. - Együtt sok mindent vihetünk még végbe, ugye tudod?

Loki odafordult, és lábát rátette Thor mellkasára, aki még mindig remegett. - Már szövetséget ajánlasz? Fordult a kocka Thanos. Szolgám leszel te is, egész seregeddel együtt. Megengedem, hogy vezesd őket, a dicsőség azonban az enyém lesz. De előbb rászabadítom Asgardra a Ragnaroköt. Ez az én sorsom, és az ő végzetük. Ugye bátyám? - Thor fájdalmas arccal kapott Loki bokájához, de meg sem tudta mozdítani a rá nehezedő lábat. - Mindig is tudtad, mégsem mondtad el. Hazudtatok nekem végig, mindannyian. El fogtok pusztulni, és én boldogan nézem végig.

- Hazugságban te is jeleskedsz fiam. - Odin véresen állt a másik oldalon, kezében egy jottun levágott fejét tartotta. Loki két tűz közé került. - Mindig is jeleskedtél.