Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A hatalom ígérete

Loki ott állt az ajtó előtt és gondolkodott. Hogyan tovább?

- Itt van a lány, és ez elég is. Biztonságban van, de vigyázz vele. Ki ne derüljön a titka, mert akkor vége. Odin nem kegyelmez neki, és annak se, aki idehozta. Egy pillanatra se változzon vissza, megértetted?

- Óvatos leszek.

A hang felháborodva kiáltozott, és ez pont elég volt hogy Loki lenyugodjon. - Az nem elég! Megtiltom hogy eszedbe jusson! Ismerem a gondolataid Loki! Tudom, mi jár a fejedben.  - lenyomta a kilincset, és maga mögött hagyta a gondolatokat.

Anyja ott állt az ablak előtt, és a virágait öntözte. Loki szétnézett, és ijedten látta, hogy Angrboda nincs sehol. - Ne aggódj, csak öltözködik. De ezzel, hogy idehoztad más problémát is okoztál. Fiam, éppen az előtt kértem meg Sigyn kezét a számodra, és ő beleegyezett.

- Azért erről nem ártott volna engem is megkérdezni. Anyám én szeretlek, de nem tűröm, hogy beleszólj az életembe.

Frigga keserűen felnevetett. - De a segítségem jól jön, ugye? - az öntözőt a párkányhoz vágta, de amikor megfordult arcán újra derűs mosoly volt. - Ennek semmi jövője nincs. Mármint ezzel a lánnyal. Viszont Sigyn valkűr, hozzád való, és ami a legfontosabb, atyádnak sem lehet a házasság ellen kifogása. - lassan fiához sétált, és megfogta a kezét. - Loki, tudod hogy csak jót akarok neked.

- Tudom anyám. - suttogta, és lehajtotta a fejét. - De nem mindig az a jó nekem, amit ti akartok. Felnőtt vagyok, lehet saját akaratom, és saját döntésem. És én ezt a lányt akarom.

Frigga felsóhajtott. - A rangod felelősséggel jár. Asgard hercege vagy, Odin fia. Nem vehetsz el egy jégóriást Jottunheimből. Lehetetlen!

Loki elvesztette a türelmét, és az ablakhoz ment. Meg kellett fékeznie magát, hogy ne kezdjen el őrjöngeni, ne dobáljon mindenfelé tűzlabdákat, ne romboljon szét mindent a szobában, mint a könyvtárban tette. Frigga érezte fiában a feszültséget de el kellett mondani az igazságot.

- Fiam, a legjobb lesz, ha a lány elmegy innen. - megfogta a vállát, és remélte hogy Loki belátja, igaza van. De nem ez történt. Loki elrántotta a vállát és teljes erőből az ablakkeretre ütött.

- Nem akarok Asgard hercege lenni! Te akarod hogy az legyek! Egyszer már elvetted tőlem a boldogságot, emlékszel? - hangja lecsendesült, de legbelül vihar dúlt a lelkében. Közel hajolt anyjához, és fogai között préselte ki a szavakat - Soha többé nem engedem! Megértetted? Soha többé!

Frigga félni kezdett. Loki e percben nem gondolkodott józanul, nem mérlegelt, csak a szívére hallgatott, pedig ez nem volt rá jellemző.

- Ha az kell hozzá, hogy együtt maradhassunk, akkor elmegyünk Asgardból. Ezt kellett volna tennünk Siffel is, én akartam. És ha nem akarsz, akkor ne segíts, de ajánlom, hogy ne merj az utunkba állni, mert Odinra esküszöm, hogy ...

Álltak egymással szemben, remegve és mindketten zaklatottak voltak, és a csendet halk köhintés törte meg. Mindketten a hang irányába kapták a fejüket. Ott állt Angrboda, Frigga ruhájában, félszegen. Loki dühe hamar elillant, és ellágyulva nézte. Karcsú alakját kiemelte a kék színű, ezüstszálakkal átszőtt selyem. Haját feltűzte, szabadon hagyva vékony nyakát. - Sajnálom, hogy ennyi bajt okoztam. - suttogta.

Frigga hozzásietett. - Ugyan kedvesem. Nem tehetsz róla. Egyikőtök sem tehet róla. A szerelem jön, mint a villámcsapás. - a lány elpirult, és Loki is zavartan feszengeni kezdett. - Bocsássatok meg! Én azt hittem, hogy... - Frigga hol egyikre, hol másikra nézett. - Megyek beszélek Heimdallal. Csak még azt nem tudom, hogy mit mondjak neki.