Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Az első intelem

Loki még mindig az ablakban ült, és bámult kifelé. Életében először nem gondolt semmire, nem látott és nem hallott, csak egy szó dübörgött a fülében. Gyáva, gyáva, gyáva... minden egyes szívdobbanásával csak ez visszhangzott a lelkében. Azt sem hallotta hogy szólították, hogy nem először, és hogy egyre hangosabban.

- Loki! - két szívdobbanás között mégis eljutott a fülébe, és fájdalma fékevesztett dühvé átalakulva bukott ki belőle.

- Mit akarsz?! Még van képed, azok után amit...! - azonnal elhallgatott amikor Odinnal találta szembe magát. Leszegte a fejét, és várta a szidalmakat, várta az újabb büntetést, ami talán száműzetést jelentett. Már azt sem bánta volna, tulajdonképpen ezek után már semmit nem bánt volna. Apja szerint ostoba, bátyja szerint gyáva, Heimdal róla alkotott véleményére meg jobb ha nem is gondol. - Bocsáss meg atyám! Azt hittem Thor az. - Loki szavai alig voltak hallhatók.

Odin mellé lépett. - Fiam. Te bocsáss meg nekem! - majd vállon fogta gyermekét, és elindult vele ki a kert felé. - Gyere sétáljunk egyet. Tudod néha elhamarkodottan cselekszem, döntök vagy mondok dolgokat ha rólad van szó. Talán ez már a korral jár. De amit teszek azt csakis a te érdekedben teszem, mivel az egyetlen, amit igaznak hiszek veled kapcsolatban, az az irántad érzett szeretetem. - átvágtak a kerten, a puha fű elnyelte léptüket. - Loki, talán több időt kellene veled eltöltenem, és mostantól igyekszem is, hogy így legyen. Thor tanítását már megkezdtem, és ideje hogy téged is bevonjalak. - intett, és mindketten leültek. - Már elég idős és érett vagy ahhoz hogy megtudj dolgokat. Thor az elsőszülött, a trón őt illeti, de te ugyanúgy királynak születtél, fiam. - Loki nem igazán értette mire akar apja kilyukadni. Ezzel, vagyis a trónutódlással mindvégig tisztába volt, hiszen tudta a törvényt. Jogos igényt csak az elsőszülött támaszthat a trónra, ha az elsőszülöttel történik valami, és meghal, vagy nem alkalmas az uralkodásra, abban az esetben lép helyébe a második. Amennyiben Asgard királya nincs döntésre képes állapotban, például nem halott, de nem is képes uralkodni, akkor helyette a királynő választ, és adja át a jogart és azzal a hatalmat, tanúk előtt. Ezt az átruházást csak a királynőnek van joga visszavonni, vagy akinek átadta annak van lehetősége lemondani, szintén tanúk előtt.

- Asgard és a többi birodalom békéjét sok vér és áldozat árán tudtuk kiharcolni. De soha nem felejthetjük el hogy elég egy szikra, elég egy gyenge pillanat és ez az idill örökre odavész. Ezt a békét sajnos csak fegyverrel tudjuk fenntartani, és vannak akik ezt nem fogadják el. Folyamatos harcban állunk, bár ebből ti nem vettetek észre semmit, eddig. Ha velem történik valami, akkor a helyemet fivéred veszi át, és ha a harcok során ő is elveszne, akkor... - Loki most értette meg, mit akar atyja mondani. Valóban nem tudott róla, hogy Asgard jelenleg is harcban áll. - Első intelmem halld tehát, és jól jegyezd meg. A bölcs király sosem akar háborút, de mindig készen áll rá. Asgard népének addig jó, amíg boldog tudatlanságban él. -

Loki mentegetőzni próbált. - Atyám, én soha nem gondoltam rá, hogy egyszer átveszem a helyed. Én nem érzem azt hogy alkalmas lennék rá. - Odin Loki fejére tette a kezét, és végigsimított az éjfekete hajon.

- Fiam, ma bebizonyítottad, hogy több van benned, mint gondolod, és több, mint amit én gondoltam rólad. Szótlanul tűrted a szidalmamat, pedig végig tudtad hogy nincs igazam. Nem kérkedtél annak ellenére, hogy tudtad a barátaid az életüket egyedül neked köszönhetik. Ezzel szemben Thor tiszteletlen volt és engedetlenül viselkedett, ráadásul még csak nem is volt igaza. Ti ketten remekül kiegészítitek egymást, sőt ami hiányzik az egyikőtökben, az megvan a másikban. Talán változtatnom kellene a törvényeken, és kettőtöknek kellene uralkodnotok, együtt. - Odin érezte, hogy nem húzhatja tovább, most kell bocsánatot kérnie. - Fiam, rettenetesen érzem magam, nem tagadom. Igazságtalan voltam, hirtelen haragom meggondolatlan szavakat vont a fejedre. Azonban egy jó király beismeri ha hibázik. Hibáztam és most vezeklem előtted, fiam. -