Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Gyere velem

Loki kettesével szedte a lépcsőfokokat, talpa szinte alig érintette a jéghideg márványt. Annyira izgult, hogy hányinger kerülgette. A lépcső tetején egyetlen hófehér ajtót látott, csakis ez lehetett Sif szobája. Mielőtt belépett volna megállt, és próbálta háborgó gyomrát megnyugtatni. Nem lenne jó, ha vacsoráját a lány lába elé tenné, mert csak elrontaná vele a hangulatot. A másik Loki közben visszaindult a palotába, és az igazak álmát fogja aludni az ágyában reggelig, amikor is nem létező veszély miatt fel kell vernie az őrséget, hogy Heimdal figyelme a Palota felé forduljon, annyi ideig, amíg észrevétlen ki tud osonni. Hányingere csak nem akart csillapodni, és ettől még jobban izgult. Fülét az ajtóra tapasztotta, talán a hallgatózás eltereli a figyelmét az émelygéstől.

Bentről csak elfojtott sírást hallott. Óvatosan lenyomta a kilincset, belépett, és halkan betette maga mögött az ajtót. Sif ruháit tépte ki a szekrényből és dobálta az ágyára. Észre sem vette, hogy nincs egyedül. Gyertyák világították meg a szobáját, aminek falai az ajtóhoz hasonlatosan hófehérek voltak, és a tömérdek gyertya fényénél vakítónak ragyogott az egész szoba. Loki vágyakozva figyelte, ahogy a lány a dühtől vörösen, és tehetetlenségében zokogva őrjöngve gyűri össze a finom kelméket. Szőke haja kibomlott, és beborította csupasz vállait, a keblét, amely zihált az érzelmek túláradásától. Loki annyira boldog volt, hogy csínyt tervelt ki. Rámutatott a gyertyákra, és azok lángjai egyesével kialudtak. Már csak két gyertya égett, amikor Sif kezei megálltak, és először csak a szemével, majd a fejével is látogatója felé nézett. A könnyei már nem a szomorúságtól hulltak. Repült Loki karjaiba, aki felkapta, és megforgatta.

- Mit csinálsz te itt? Hogy jöttél be, hogy Heimdal nem látott meg?

- Én el tudok tűnni, ha azt akarom, hogy ne vegyenek észre. Sif, mindent hallottam. Tudom, hogy a bátyád megfenyegetett, hogy haza akar küldeni, miattam. És tudom, hogy anyám mire készül. - Sif Loki mellkasához simult. - De én ebbe nem egyezem bele. Mondanom kell neked valamit.

De mielőtt bármit is szólhatott volna, a lány ajkaival lezárta az övét. Nem volt követelőző vagy szenvedélyes, gyengéden belesimult Loki ölelésébe, és sírástól reszkető teste hamarosan megnyugodott. - Mit akartál mondani? - súgta a lány. Loki megfogta Sif kezeit. Gonosz terve lassan révbe ért, bosszút állhat Heimdalon, a saját palotájában, azzal, hogy a mindent-látó szeme előtt fogja elcsábítani a húgát, és ha ő is akarja, megszöktetni. Már a gondolat is megelégedettséggel töltötte el, bár tudta hogy erről az éjszakáról Heimdal nem fog tudni.

- Igazad volt. Én sem tudom elfelejteni azt az estét. - megcsókolta a lány tenyerét - Megőrülök már a gondolatától is hogy Thor feleségül vesz, hogy hozzád ér, hogy az övé leszel.

Sif lehajtotta a fejét. - Ha hallottad, amit édesanyáddal beszélgettünk, akkor tudod, hogy nincs más választásom. Hogy ne veszítselek el, ahhoz el kell hogy veszítselek. Ennek így nincs semmi értelme, tudom. - Loki vállára hajtotta a fejét, és újra könnyezni kezdett. - Mit tegyünk?

- Ezt akartam mondani neked. - Loki nagy levegőt vett, vallott, és igazat szólt. - Sif, én szeretlek téged. - a lány könnybe lábadt szemeivel csodálkozva nézett rá. - Ha te is akarod, szökjünk meg. Ugye, akarod? Ha te is úgy érzel mint én, akkor... - a választ várta, hogy az édes ajkak annyit mondjanak, igen. De a válasz nem szó formájában érkezett. A ruhák az ágyról egy mozdulattal lekerültek a kőre, hogy helyet adjanak a szerelmeseknek. Nem kellett félniük a lebukástól, nem kellett sietniük, az egész éjszaka az övék volt. Sif gyönyörűbb volt, mint amilyennek Loki képzelte. A múlt éjjel nem láthatta, csak érezte, de most a halvány fényben megcsodálhatta minden porcikáját. Sif nem jött zavarba attól ahogy Loki szinte felfalja a szemével. Egyenként vált meg ruháitól, lassan, amivel még jobban feltüzelte, míg végül az nem bírta tovább, és az utolsót maga szakította le róla.