Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Geri és Freki

Ketten álltak szemben egyel, ketten, akik azt az egyet mindennél jobban szerették. És azt az egyet senki más nem szerette, csak ők. Vagyis ő ezt hitte.
- Mit mondtál? - sziszegte a fogai között. Belül tombolt a dühe, de mellette kitörni készült egy elnyomott lélekdarab.
Sigyn még mindig a markában tartotta a láncot, férje elé lépett, és teljes erőből ágyékon rúgta. Loki felordított, összegörnyedt, Sigyn pedig ráadta a Köveket.
A csendben csak a férfi fájdalmas nyögéseit lehetett hallani. Aztán a nyöszörgés sírássá változott, a sírás pedig nevetéssé. - Legyőztelek... Legyőztelek Karnilla. - Felegyenesedett, ingujjával kitörölte a könnyeket a szeméből. - Bocsássatok meg! Már annyiszor kértem... Sigyn, gyere ide. - az asszony félelem nélkül állt előtte. Megfogta a kezét - Vedd le rólam ezeket! - a nő ellenkezett, de Loki nem engedte el - Ne félj! Vedd csak le! - várta ahogy ismét dühbe jön, hogy átveszi a lelke felett a hatalmat a gonosz erő, de a sötétség nem kúszott elő, és nem akart senkit sem bántani.
- Látod Sig?
- Pedig már kezdtem azt hinni, hogy...
- Mit, te kis buta?
- Hogy nem szeretsz... - Loki olyan szenvedéllyel csókolta meg, hogy anyja elpirult és elfordította az arcát.
- És most mit gondolsz? Még mindig azt hiszed? - Sigyn levegőért kapkodott, de boldog volt. Szorosan kapaszkodott Loki nyakába. - Anyám, elmegyünk Svartalfheimbe, van ott egy kis dolgunk.
- Loki, én... - de mielőtt befelyezte volna, mindketten eltűntek, és Frigga egyedül maradt a lelkiismeret furdalásával és a fájdalmával.

- Maradj mellettem, és legyél nagyon óvatos. Alflyse királynő bérenceit legutóbb... - elgondolkodott, vajon mennyire avassa be Sigynt - kiiktattam. Fandral viszont jó viszonyba került vele, és remélem emlékszik még rá. - Zöld szikrák borították be, amikből kilépett a jóképű harcos. - Hogy festek? - kérdezte és kihúzta magát.
- Mennyire voltak jó viszonyban? Csak hogy tudjam, milyen árat kérhet a királynő, és arra is kíváncsi vagyok, te milyen árat vagy hajlandó megadni a gyógyszerért, vagy legyen bármi is abban a dobozban. - Loki elengedte a füle mellett a kérdést. Intett, hogy induljanak. A barlang üres volt, de nem elhagyatott. A holttestek eltűntek, valaki vagy eltemette, vagy kidobta őket. A szőnyeg mögötti bejáratot kereste, ami a királynő lakosztályába vezetett. Sigyn az ajtó hátramaradt, Loki visszanézett rá, és kacsintott, majd belépett. A királynő elheveredve feküdt az ágyon, és vagy részeg volt, vagy más bódító szert vehetett magához, mert az érkező Fandralra csak vigyorgott zavarbaejtőn. Nagyokat pislogott közben, és Loki legnagyobb örömére a mellette lévő dobozból néha a nyelvére tett a porból. - Bizonyosan ettől ilyen. - gondolta, és közeledett az ágyhoz.
- Visszatértél hozzám?
- Nem bírtam tovább nélküled szépségem. Ugye vártál rám? - óvatosan leült az ágy szélére. A függöny mögül sütött a féltékenység. - Hiányoztam? Mert te nekem nagyon. Ugye nem vígasztalódtál senkivel?

Alflyse homályos szemei vágyat tükröztek, ölelésre tárta a karjait, és Loki kénytelen volt hozzábújni, de amint a kezében érezte a dobozt, lerázta magáról a nőt. Ilyen állapotban is gyönyörű volt, nem csoda hogy Fandral vonakodott elválni tőle. - Meg sem csókolsz? - búgott durcásan, és a csókja édesen kesernyés volt. Karjai úgy tekergőztek Lokira, mintha polip karjai lettek volna.
- A tiéd vagyok, mire vársz? - Loki felült, felhúzta a királynőt, is, aki vetkőztetni kezdte. Aztán puffanás hallatszott, a keze megállt a levegőben, szemei egymás után lecsukódtak, és Loki ölébe ájult. Mögötte ott állt Sigyn, méregtől vörösen. Loki lerázta magáról az ájult királynőt, és a feleségéhez ugrott.
- Ne haragudj, de nem bírtam tovább nézni. Meddig mentél volna el, ha... Loki befogta az ajkát aztán megcsókolta miközben jót mulatott a másik féltékenységén. Sigyn továbbra is dühös volt, de nem veszekedhetett tovább, mert hangok hallatszottak.
- Futás! - amikor maguk mögött hagyták a barlangot Loki arcán még mindig kaján vigyor ült. - Most mit vagy oda? Fandralt próbálta elcsábítani, nem engem. - lágyan megérintette ajkával a nő homlokát, a két villámlóan haragos kék szeme között. - Na gyere már, és ne haragudj. - Sigyn felsikoltott, és próbált kiszabadulni.
- Azonnal engedj el! Hallod?! Meg ne merj így csókolni! - de hiába volt minden tiltakozása, Loki rettenetesen erős volt. Könnyedén felkapta, és a sziklának szorította, de mindeközben mozdulataiból áradt a gyengédség, és Sigyn engedett neki. - Változz vissza, kérlek. - amikor ismerős ajkak tapadtak az övére, és ismerős lett az érintés, csak akkor hagyott alább a tiltakozása. - Hiányzol. - nyögte szenvedélytől fűtve. - Keressük meg azt a helyet, ahol.. -