Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A csínytevés istene

Heimdal hátrált néhány lépést. Meglepte a Lokiból előtörő érzelem. - Hogy ki vagy te? Te vagy Loki, Asgard hercege, Odin fia és ahogy hallom, a rád ragasztott gúnynév szerint te vagy a csínyek mestere. Te vagy Frigga királynőnk fia, Borr unokája és Thor öccse. Mi mást akarsz még hallani? -

Loki Heimdal felé fordította a fejét. - Mit mondtál? Minek neveznek a hátam mögött?

- Te vagy a csínyek mestere. - A Kapuőr megrettent. Túl messzire ment, de ez az ifjú a legrosszabbat hozza ki belőle. Pletykás lett, mint egy vénasszony, és tiszteletlen a király fiával. Már felkészült rá, hogy ezért Loki elégtételt fog követelni, de nem ez történt. Loki állát felszegte és ízlelgetni kezdte a szavakat. - A csínytevés mestere. Nem rossz, de lehetne jobb is. - Lenézett a hídra, amely a szivárvány színeiben tündökölt. Mit mondott az anyja? Aki ezen a hídon át érkezik Midgardra, arra istenként tekintek a halandók. Istenként. - Tudod Heimdal több vagyok annál, mint amit mások gondolnak rólam. Én a csínytevés istene vagyok. - szó nélkül otthagyta az elképedt Heimdalt, aki ragyogó borostyán szemeivel sokáig kísérte. 

Asgardban csend honolt, mindenki az igazak álmát aludta, így senkivel nem találkozott. Az őröket kijátszva akadálytalanul jutott el a könyvtárig. - Csínytevés istene. - mondogatta magában. - Hát majd megmutatom ki vagyok én, rászolgálok a nevemre. - Tudta mire van szüksége, de túl sötét volt ahhoz, hogy megtalálja. Csettintett az ujjaival. Csettintése nyomán máris fényesség támadt, és apró lángok sisteregtek és tekeregtek hófehér ujjai körül. A fény nem volt ragyogó, mint a nappali világosság, nem is volt halovány, mint egy gyertya lángja, hanem szikrázóan zöld volt, hideget árasztó.  Annyi világosságot adott, ami éppen elég volt ahhoz, hogy megtalálja amit azt amiért jött.

- Még hogy el vagyok tiltva a varázslástól és a mágiától! Majd meglátod atyám, most kezdődik csak az igazi mágia, olyan amilyet még soha nem láttak Asgard történetében. - Hóna alá vágta az aprócska füzetet, és visszasietett a szobájába.

Thor úgy volt, ahogy hagyta. Szétvetett karokkal és lábakkal aludt, mit sem sejtve arról, milyen vihar dúl öccse lelkében. Loki kiült a balkonra, ahol már gyújthatott gyertyát az olvasáshoz. Már nem volt kezdő a mágiában, sokat tanult anyjától, és ebben a füzetben több volt mint egyszerű varázslás, ahogy belelapozott olyan dolgok kapták meg a szemét, mint: telekinézis, amiről azt sem tudta, hogy mit is jelenthet, de a levitációval függött össze, amiről viszont már hallott. Alakváltás, energia manipuláció és teleportálás. Mind egytől egyig izgalmasnak hangzik. De semmire sem megy ezekkel, mert volt valami, vagyis inkább valaki, aki bármikor lebuktathatja.

Heimdal szeme mindent lát, és Loki biztos volt benne, hogy azok után amit Siffel tett, és a Bifrösztön történt beszélgetésük óta Heimdal jobban figyeli mint eddig bármikor. Nagyon óvatosnak kell lennie és amit nagyon hamar el kell sajátítania, az az alakváltás. Ha ezt megtanulta, akkor Heimdalt át tudja verni, és ha ez sikerül, akkor joggal nevezheti magát a csínytevés istenének. Viszont meg kell várni ezzel a következő Odin álmot, mert akkor Heimdal Asgard ellenfeleit nézi és végig a végtelent kémleli, és nem lesz ideje vele foglalkozni. Addig is ez a füzet is megy oda, ahová a Végtelen Kövekről szóló könyv.

Az edzéseket pedig folytatni fogja, bár sosem lesz olyan erős, mint Thor,  de hogy Odint megnyugtassa és hogy ne legyen céltáblája a három harcosnak, akik Siffel kiegészülve csak az alkalomra vártak, hogy gúnyolhassák. Reggeltől késő délutánig a küzdőtéren gyakorolt, és bár minden fegyverrel jól bánt, mégis a tőr maradt a kedvence. Hogy miért? Kicsi, könnyen elrejthető, mégis halálos. Ha nem volt kedve a port nyelni, vagy ha kerülni akarta a "barátait", akkor lóra pattant, és egész nap Asgard erdejeit és hegyeit járta. Esténként pedig alig várta hogy Thor elaludjon, és hajnalig mást sem csinált csak olyan mágiát tanult, amit használhatott kisebb csínyekhez a lebukás veszélye nélkül. Legnagyobb szórakozása az lett, hogy testvérén gyakorolt, és egyre gonoszabb csínyeket talált ki, amikkel bosszanthatta Thort. Egyik este, amikor Thor Siffel találkozott, és ezért rózsákat szakított le és kötött csokorba, Loki utána lopózott, és az összes rózsát elhervasztotta közvetlenül azelőtt, hogy Thor átadta azokat Sifnek. Aki persze az összeset Thor fejéhez vágta, és utána napokig nem szólt hozzá.