Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Sif betegsége

Egymás karjában ébredtek, és bár semmi nem változott meg az éjjel, mindent sokkal szebbnek láttak.
- Tegnap azt mondtad, akkor is szeretsz majd, ha mást ölelek. - megcirógatta felesége vállát, a karját, ujjaikat összefűzte. - Szeretnék elmondani valamit.
Sigyn befogta a száját. Nem akart hallani semmilyen vallomást, nem volt kíváncsi a gyónására. - Én hűséget fogadtam, te nem. Nekem így jó. Nem kínoz, nem szenvedek tőle ha hincs róla tudomásom. Nekem is van egy titkom, súlyos titok ez, te tartsd meg a tiédet és én is megtartom az enyémet. Vagy cseréljünk. - puha csókot lehelt az ajkára. - Látod? Ennyi az egész, most már a tiéd az enyém.
Loki kikászálódott az ágyból. Nem bajlódott a ruháival. - Azt hiszed ez játék? Nem az, tudd meg.
- De igen. - az asszony kisiklott a takaró alól, és férjéhez simult. Karjai körülfonták, kígyóként tekeredve rá. - Te nem adod át a tiédet? Megtartod magadnak? Irigy vagy. - és Loki átadta. Egymás után többször is. A tegnap olyan régen volt, a tegnap amikor azt hitte sosem fogja ágyba vinni. Napok múlva készen állt rá hogy hazatérjen, csak egy valami aggasztotta. A Nornkövek. Nem merte kipróbálni erejüket, talán nem is volt erejük. Talán Karnilla a halálba vitte, és csak a kedvező pillanatra vár, hogy visszatérjen. Elköszöntek a Sorsszövőktől, Sigyn átölelte Loki nyakát, és hagyta, hagy repítse át az örvény, magasra, egyenesen Asgardig.
Amikor kinyitotta a szemét nem akart hinni a szemének. Ijedten nyúlt Loki keze után. - Hol vagyunk?
Loki körbeforgott. Ő sem tudta. Köröttük hatalmas hegyek, hófödte csúcsuk az eget verte. - Jottunheim?
Loki csak a fejét rázta. - Jottunheim fagyosabb, zordabb, gyilkosabb. Úgy hiszem Midgard. Valószínűleg egy átjárót sikerült megnyitnom. Bár magam sem tudom, hogy.
Sigyn elengedte a férfi kezét. - Ez gyönyörű. Nézd, ott lent füst száll. Talán halandók. - szemében kíváncsiság csillant. - Nézzük meg!
Nem jó ötlet. Mi van ha veszélyesek?
Sigyn felnevetett, kis horkanásokkal. - Veszélyesek? Legyőztél egymagad egy troll hordát. - Vállat vont. - Legfeljebb levágom a nyakadból a láncod. Fél kézzel elbírsz velük. - Sigyn elindult le a dombról, egyenesen az emberek faluja felé, de megállt, mintha engedélyt kérne. Loki mint mindig óvatos volt. Magára öltötte ezüstös páncékját, sötét köpenyét. Csak gondolta, és megtörtént. Impozáns lehetett, mert Sigyn megállt, és kikerekedett szemmel nézte, leszúrta a kardját és meghajolt. Lokinak felsejlett anyja hangja, hogy a halandók istenként tekintenek arra, aki a Szivárvány hídon érkezik. De ők nem azon jöttek.
- Állj már fel, asszony, mit hajbókolsz előttem? - lenézett a falu felé, és Sigyn izgalma és kíváncsisága átragadt rá. Egy érzés, amit még nem tapasztalt, mozgásra kényszerítette, akarta az emberek imádatát, hogy féljenek tőle. - Indulok, te itt maradsz. - és Sigyn tiltakozása ellenére elindult egyedül.
Vajon mit szólnak a halandók? Milyenek? Visszataszítók, mint a trollok? Vagy félelmetkeltők, mint a jottuni déróriások? Loki csak könyvben látott embert, még gyerekkorában. Azok az emberek még meztelenek voltak, és csak annyiban különböztek tőlük asgardiaktól, hogy szőrös volt a testük. Talán nem is voltak emberek, a nők csúnyák a rajzokon, fedetlen keblük a hasukat verdeste. Óhatatlanul Sigynre gondolt. Már nem zavarta apró melle, csinos volt így is. A nők nem jelenthetnek veszélyt, nem úgy a férfiak. Izmos, robusztus alkatuk láttán a gyerek Loki megijedt. És a felnőtt Loki is tartott tőlük. Megállt, lehajolt és felemelt egy szálegyenes botot. Pillanat múlva sima, fénylő jogart, apja jogarát tartotta a kezében.
- Milyen jól áll a kezemben. - gondolta, és a sóvárgás az emberek félelme iránt lassan beette magát a csontjaiba.
Ahogy közeledett, úgy lett a szag egyre elviselhetetlenebb. Égett, nedves fa füstje, állatok szagával, és nedves, rothadó fű orrfacsaró bűzével keveredett, és felfordult a gyomra.
- Ez valami rettenetes. - Öklendezett és minden lelkierejére szüksége volt, hogy ne futamodjon meg. Mennyire más volt ez, mint Asgard. Ott a levegő mindig virágillatú, az utcák tiszták, itt állati ürülék mindenhol, és sár. Megállt.
- Nem megyek tovább, ezek engem ne istenítsenek. - lelkesedése alábbhagyott, de ebben a pillanatban megdördült az ég, pedig felhő sem volt, és Loki meglátta a szivárványt, és abból előlépve, a bátyját.
- Ez Thor? - suttogta. - De hát mit keres itt?