Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Az első csók

Újra szólt a vacsorához hívó gong, de Thor nem volt sehol. Loki soha nem ült egyedül asztalhoz, kivéve amikor beteg volt, élet-halál között lebegett azután, hogy feltűzte magát a Kőrisfára. A sok szenvedést sosem felejti el, amíg él, de egy pillanatát sem bánta meg. Megérte a fájdalom. Várt még, fülelt az ajtó felé, de az ismerős lépéseket nem hallotta. Kikászálódott az ablakkeretből, és már indult volna, amikor végre nyílt az ajtó. Bátyja szőke üstöke láttán felujjongott, de sértődöttségét és megbántottságának álarcát nem vethette le. Levegőnek nézve Thort elment mellette. - Bár elmondhatnám, hogy nem haragszom rád, bár megköszönhetném, hogy nem hazudtoltad meg magad, és ostobaságod újra csak nekem kedvezett.  - gondolta - De hadd főjön csak a saját levében még egy kicsit...- kuncogott magában.

- Loki, várj már meg testvér! - Thor nem hagyta annyiban, és ezt Loki előre tudta. - Beszélni szeretnék veled! Állj már meg egy szóra! - Loki minduntalan kisiklott a kezei közül, mintha csak újra kígyó alakban lenne. Már az étkező előtt jártak amikor Thor egy ugrással az ajtó előtt termett, és elállta az utat öccse előtt. Testével nekitámaszkodott a vastag faajtónak, és szilárdan megvetette a lábát. - Nem engedlek bemenni addig, amíg meg nem bocsájtasz nekem.

- Ahhoz előbb talán bocsánatot kellene kérned tőlem. Nem gondolod? - Loki magában jól mulatott látva Thor kétségbeesett arcát. Mennyit gondolkodhatott, milyen sok időt tölthetett azzal hogy mit is mondjon neki. Szinte látta maga előtt bátyját, ahogy fel-le járkál és magában motyogva szedi össze a szavakat, amikkel bocsánatot fog kérni. - De bármit is akarsz mondani, nem érdekel! - Loki forgatta még kicsit a kést Thorban szavaival. - Nagyon megbántottál Thor. Hogyan is bízhatnék benned ezután? Gyávának neveztél, engem. Elárultál! És miért? Egy lány miatt! Egy lány miatt, aki engem még csak nem is érdekel! - nekiveselkedett, hogy ha kell Thort erőszakkal távolítsa el az ajtó elől, de mozdítani sem bírt rajta. - Eressz! Még a végén megint megbüntetnek, miattad! - Ez megtette a hatását.

Thor félreállt, de lábát nem vette el az ajtó elől, és még tett egy utolsó kísérletet. - Loki, kérlek ne haragudj! - Loki megállt, kezében a kilincset nem nyomta le, hanem várt. - Mivel tudom jóvátenni? - esengett Thor.

Na végre! - gondolta Loki a bánatos kék szemekbe nézve. Bátyja talán nem túl okos, talán túlontúl egyszerű, de hazudni nem tud és a szíve jóságos. És most nagyon szenved a bűntudattól. - Engedj! - sziszegett rá olyan hangon, hogy Thor önkéntelenül is elkapta a lábát az útból. Loki belépett de azonnal megtorpant. Az asztal gazdagon terített volt, és nem csak Odin és Frigga ülte körül, hanem ott voltak a barátaik, és még néhányan, akiket nem ismert. A hangulat jó volt, halk zene szólt a háttérben, ami azt jelentette, hogy ez a vacsora más lesz, mint amin eddig részt vett. Thor fejét lehajtva lépkedett mögötte, és Loki érezte a fájdalmat és megbánást ami testvéréből áradt. Elfoglalták helyüket a szokott helyen, Thor Odin jobbján, Loki pedig anyja balján. Hirtelen a zene elhallgatott és Odin felállt. Kezében csillogó aranykupával ünnepélyesen végignézett az asztaltársaságon.

- Örülök hogy mind eljöttetek, annak ellenére, hogy csak nem sokkal ezelőtt küldtem a meghívást. - Lokira nézett, és intett neki, hogy álljon fel. - Kisebbik fiam tiszteletére jöttünk össze, aki mai nappal bizonyosságot tett arról, hogy érdemes rá, hogy elhagyva a gyermekkort teljes értékű állampolgárrá váljon. A következő holdtöltekor a beiktatását végrehajtjuk, palástot és sisakot választ magának, amit ezután büszkén hordhat, hiszen ettől kezdve részt vehet, sőt, kötelezően részt vesz minden királyi ceremónián. Végezetül esküt tesz, hogy megvédi Asgardot és népét, és mindenáron megőrzi Asgard békéjét. - Loki feje zsongott. Fogalma sem volt, hogy ennyi bajjal és nyűggel jár ez az egész felnőtté válás. Anyja érezvén fia feszültségét, nyugtatóan simított végig a kézfején, szinte észrevétlenül. - Elvárom hogy királynőtöknek, aki az ünnepséget szervezi, mindenben a segítségére legyetek. - kissé megemelte serlegét - Lokira, kisebbik fiamra. -