Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Sigyn és Loki

Reggel óvatosan bontotta le a kötéseket és megkönnyebbülten látta, hogy a sebek szépen hegesednek. Loki mellkasán, a bordák között hatolt be egy kard, vagy penge, az a seb volt a legmélyebb, de az is sokat javult egy éjszaka alatt. - Hogy nem vettem észre, hogy Karnilla benne maradt? Minden alkalommal, amikor az asgardi gyógyfüvekkel kezeltem, akkor viaskodott a legjobban. - Ujját végighúzta a sebeken, egyik sem volt forró. - Meggyógyulsz Uram. - megcsókolta a mellkason lévőt.
Felült, hogy lemosdassa a férjét, és elhűlve látta, hogy Loki őt nézi. Arca beesett volt, sápadt, de a szeme élénken csillogott.
- Mikor szólítasz végre a nevemen?
Sigyn boldogan ölelte át, könnyeinek utolsó cseppeit tartogatta erre a pillanatra.
- Magadhoz tértél. Olyan boldog vagyok!
- Jól van, hagyd már ezt. Fájdalmat okozol. - Felülni próbált, de visszarogyott. - Mi történt?
Sigyn megfogta a kezét. - Mire emlékszel, Uram?
Loki visszemlékezni próbált. - Arra még igen, hogy alkut kötök a trollok királyával. - Sigyn felsóhajtott. Igen, az alku tárgya ő volt, és nem tudja, Loki komolyan gondolta-e, amiket akkor mondott. De ha csak ennyi, akkor arra sem emlékszik, hogy megölni próbálta, és arra sem hogyan szurkálták össze támadói. - Mennyi ideig voltam eszméletlen?
- Majdnem egy teljes holdtöltéig. Hogy érzed magad?
- És te ápoltál? - szíve megtelt hálával. A lány megfogyott, arca halovány volt, szeplői megfakultak. - Menjünk haza. - Felállni próbált, de az erő kiszökött a lábából.
- Ne mozogjon. - Sigyn óvatosan visszatette az erőtlen lábakat, aztán betakarta. - A bátyja is itt volt végig. Éjjel ő vigyázott Uramra?
Loki ijedten a mellkasához kapott, de feleslegesen aggódott, a Kövek ott pihentek az inge alatt.
- Hogy micsoda? - Azt hitte, nem jól hall. - Éjjel bátyám virrasztott? És mit szólt ehhez Sif.
Sigyn vállat volt. - Thor azt mondta látni sem akarja, mert nem jól van. Egész nap hány, és émelygéstől szenved. Ha nem tudnám, hogy még nem volt meg a nászéjszakájuk, azt mondanám, hogy várandós a hercegné.
- Várandós? - Loki elgondolkodott. Egy hónapja fekszik itt öntudatlanul. Akkor hát igaz. Sif az ő gyermekét várja. A sors fonala kiegyenesedett. - Mikor indulunk?
- Amint megerősödött. - a sátor ajtaján mintha lágy fuvallat kopogott volna. Sigyn felállt kinézett.
- Végre magához tért? - a fiatal Norna állt kint. - Azért jöttem, hogy felajánljam Karnilla hálótermét, mégiscsak kényelmesebb, mint ez a bűzös trollsátor. Gyere, megmutatom hol van.
Sigyn követte, egy a barlangban kialakított, gazdagon díszített és puha bőrökkel berendezett helyiségbe. Mint mindenhol a fényt itt is a mennyezetről besütő vékony napsugár adta. Volt tisztálkodó sarok is, a szikla repedésén csurgó meleg vízsugár formájában. - Pár nap és felerősödik. Utána nem zavarunk többé benneteket.
- Nem zavartatok. Ha kell segítség, szólj. Ha a herceg még gyenge ahhoz hogy eljöjjön idáig, akkor jövünk. - Loki gyenge volt, de egy vastag botra és feleségére támaszkodva elért idáig.
- Az az én vérem rajtad?
A nő magára nézett. - Is - a saját sebeivel nem törődött, az nem volt fontos. - és a sajátom is.
Loki emlékezett, hogy kínozták a trollok a feleségét. Saját, felforrósított kardjával ejtettek rajta sebeket. Sigyn pár napja merte megnézni a hegeket, amik borzasztóan néztek ki, és amik örök életében emlékeztetni fogják rá, mit műveltek vele az átkozott lázadók. Mellei, hasa, és mellkasa tele voltak égési sebekkel, ráncosan, hegesen gyógyult szúrásokkal.
- Szeretnék lefürödni. Megteszed, hogy kimész?
Furcsa, a felesége vagyok, de kiküld amikor fürdik. - gondolta, de egyáltalán nem bánta, mint ahogy azt sem, hogy ezt a részt Thor vállalta át. Kétnaponta megfürösztötte az öccsét, míg Sigyn kimosta az alsóneműjét. Nem undorodott tőle, megtiszteltetésnek vette, sőt szolgálatnak, amiért szerelmet remélt.
- Meglátogatom vendéglátóinkat. -

Már tudta az utat. A három nő most is az élet szövevényes szőttesén ügyködött. Néha elvágtak egy szálat, Sigyn tudta, ilyenkor meghal valaki, vagy új fonalat csomóznak rá, ekkor egy új élet csillan fel valahol. Saját fonalát kereste, de a hatalmas szőttesben nyomát vesztette.
- Kérdésed van, Iwaldi lánya?
Feladta a keresést, ebben csak a Nornák tudnak eligazodni. Vagy talán még ők sem.
- Anyám velem volt várandós, amikor álmában látomása volt. Az álomban engem látott, egy tálat tartottam, fáradhatatlanul, az idők végezetéig. Ez a tál fogja majd fel a világból áradó gonoszságot, és én ezzel az áldozattal mentek meg mindent és mindenkit, főleg azt, aki az álom szerint a hitvesem és egyben a gyilkosom is lesz. Anyám felébredés után döntött, és Valkűrnek adott, hogy közel legyek a királyhoz és annak fiaihoz. Bár én nem hittem benne, ő erre nevelt kiskorom óta. A frigyet már nem érhette meg, de bízom benne, megnyugvást talált a szelleme. - Szomorúan gondolt vissza anyjára, akinek eme rögesztméje annyira elhatalmasodott rajta, hogy megbomlott az elméje, amikor az udvarban bejelentették Thor és Sif eljegyzését.