Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Az Örök láng

Reggel volt, és arra ébredt, hogy a karja elzsibbadt, ujjait nem tudja mozgatni. Freyja hozzábújva aludt, és Loki nem mert mozdulni, pedig a keze pokolian fájt. Megsimogatta az asszony ősz haját, és amilyen lassan csak tudta, kihúzta a karját a feje alól. - Aludj csak, kedvesem. - suttogta, és halkan felöltözött, de Freyja éber volt, és szemeit dörzsölve felült.

- Máris mész? Azt hittem ezt a napot még velem töltöd.

Loki letérdelt elé, és mosolyogva megsimogatta a ráncos arcot. - Mennem kell. Csak akkor leszek nyugodt, ha Angrboda itt lesz veled. - lágy csókot lehelt a fakó ajkakra. - Köszönöm még egyszer, és még ezerszer. Itt nálad biztonságban lesz. - fel akart állni, de Freyja a mellére vonta és szorosan megölelte.

- Siessetek vissza. Nem bízom Heimdalban. Tudom, hogy Frigga nagy erejű mágus, és hogy te még jobb vagy nála, de Heimdal szemét nem sok minden kerüli el. Ha Angrboda egyszer is elhagyta a szobádat, akkor lelepleződhetett. - végszóra egy halvány alak kezdett kirajzolódni a sarokban. Loki felállt, és óvatosan közeledett hozzá. Anyja volt az, és az arca megrémítette Lokit. - Loki, ha hallasz, azonnal haza kell jönnöd. A lányt elkapták. Nem tudom, hogy történt, Einherjarok törtek be a szobádba, és elhurcolták. Nem tudtam őket megállítani. Azt mondták, Odin parancsára Asgard ellenségét fogták el. Nem engednek hozzá, azonnal gyere...

Majd a látomás feloszlott. Freyja rémülten nézett, kezét a szája elé kapta. - Loki, lóval nem érsz haza időben. Hozom a köpenyem, azzal pillanatokon belül otthon leszel.

A táj elsuhant alatta, de most nem tudott annak szépségére figyelni. Csak a lányon járt az esze. Ha megtörik, akkor elmond mindent. De úgysem tudják vallomásra kényszeríteni, Laufey sem tudta. Hamarosan feltűnt Asgard és a palota ragyogása. Loki anyjához repült, levette a Freyja köpenyét, és elrejtették anyja ládájában. - Azonnal Odinhoz kell menned. Már érted is katonákat küldött. Megkettőzték az őrséget, nem tudtok elmenekülni.

- Te hoztad ide az ellenséget Loki! Miért? - Odin intett, és Loki kezén bilincs kattant. - Amíg ki nem derítjük pontosan, hogy mi történt, addig fogoly vagy. Vigyék a herceget a cellájába. Parancsomig senki nem beszélhet vele!

- Atyám, én nem értem ezt az egészet. Freyja kérte meg anyámat, hogy küldjön Jottunheimbe, hogy szabadítsam ki az ott raboskodó szolgáját. Tegnap azért utaztam Fólkvangrba, hogy vigyem az örömhírt. És arra kell hazajönnöm, hogy katonákat küldesz rám? Mi a vád ellenem?

Odin szeme villámlott. - Azzal vádollak, hogy elárultad Asgardot! Elárultál engem, a királyodat, és beengedted az ellenséget a palotánkba. - Felállt a trónjáról, és a jogarát Loki mellkasa felé irányította - Az a lány egy jégóriás, Laufey kémje. És te segítettél neki. Csak azért nem végeztettelek ki azonnal, mert a fiam vagy.

- Én erről nem tudtam. Nem úgy nézett ki, mint egy jégóriás. Olyan ostobának nézel, hogy azt gondolod, ha látom rajta hogy jégóriás, elhozom magammal? - Loki sosem emelte fel a hangját Odinnal szemben, de most túlharsogta apját. - Ez jobban fáj, mint az hogy bebörtönözöl ártatlanul! Mit mondott a lány?

Mindenek atyja lerogyott a trónjára. - Semmit! Egész éjjel vallatták, de nem mondott el semmit. De nem számít. Holnap hajnalban vége, máglyán végzi. Vigyétek el! - intett, és Lokit megragadták. Hiába tiltakozott, küzdött, az Einherjarok ellen nem volt menekvés. Belökték egy cellába, és csattant mögötte az ajtó. Loki felugrott, és az ajtóhoz rohant, de hiába verte ököllel, hiába kiabált, senki nem jött. Ott maradt magában, bezárva. Körbejárta a cellát, végigtapogatta a hófehér falakat, de nem talált egy rést sem. Nem voltak rácsok, energiamező választotta el a külvilágtól. Ismerte jól, ez a mező védte Asgardot is, Heimdal aktiválta, ha ellenség közeledett. Áthatolhatatlan volt. Ahogy Heimdal eszébe jutott, ökölbe szorult a keze. Az átkozott, de ezt még megbánja! Lerogyott a padlóra, és a szökésen gondolkodott. Halk sírás keltette fel a figyelmét. A hang szemből jött, az ottani cellából.