Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Farkas Asgardban

Frigga álmatlanul forgolódott, hallgatta Odin egyenletes, kissé reszelős légzését. Dühös volt rá, hiszen miatta ment el Loki, ő képes ennek ellenére ilyen nyugodtan aludni. Nem látott a férje fejébe, nem tudhatta milyen álmok űzik éjről éjre. Volt hogy holtan látta fiát, máskor hatalmas sereg élén, ahogy ellene és Asgard ellen vonul, egyszer jégóriások királyaként borult elé, nehéz láncba verve, és Loki kíméletlenül mondta rá a halálos ítéletet. Ezen az éjszakán kisfiúként látta viszont. A kezét fogta, apró kezecskéje elveszett a markában. Mesélt neki, és Loki ámulva hallgatta, aztán egy szempillantás alatt megnőtt, és arcán keserű könnyekkel suttogta: Hazudtál nekem! Mindvégig hazudtál! Miért?
- Hogy ne érezd magad másnak! A fiam vagy, én neveltelek, szerettelek!
- Már nem szeretsz?
- Ne forgasd ki a szavaimat! - védekezett, de ő már nem figyelt rá. Minden ízében remegett, könnyei végiggördültek az arcán.
- Nem vagy az apám! Nem ismerlek téged! Ajánlom, hogy ne állj az utamba, mert megkeserülöd!
- Bocsáss meg!
Odin arra ébredt, hogy Frigga rázza és szólongatja: Ébredj kedves, ébredj. Csak egy rossz álom.
- Nem, ez nem csupán álom, nem álom. - lihegte felindultan - Bárcsak az lenne. - körbetekintett - Már hajnalodik?

Sigyn nézte az alvó Lokit. Kimondhatatlanul boldog volt, és izgatott, annyira, hogy egész éjjel nem tudott aludni. Bárhol is volt, és bárkivel, hazajött, és hozzá tért vissza. Nem anyjához, nem atyjához, nem fivéréhez, hozzá.
Fülébe csengett amit Heimdal mondott, hogy Loki nem volt boldog ott ahol volt. - Akkor itt az lesz. - határozta el.
- Miért nézel? - kérdezte Loki. Már nem aludt, de a szeme csukva volt. - Megéreztem, hogy figyelsz. Valami baj van? - magához húzta Sigynt, és felsóhajtott. - El kell mondanom valamit.
- Nem! Nem kell!
- De én akarom. Könnyítenem kell a lelkemen, mert szétfeszít. Benned megbízom, sosem árulnál el engem. - Sigyn egy hete még kiugrott volna a bőréből ezekre a szavakra, de azóta kétszer is elárulta Lokit. Kicsit megremegett, és még szorosabban a férfihez bújt. - Fázol? Reszketsz kedves.
Sigyn nem válaszolt, megcsókolta férje mellkasát, aki megborzongott. - Már te is fázol? - felnevettek - Csak nem a déróriások támadnak? - Sigyn tovább kuncogott, de Loki elkomorodott.

Nagyot sóhajtva belekezdett, és mesélt a Könyvről, a Végtelen kövekről, a titkokról, amit érez maga körül, mesélt az eljövendő idő Lokijáról. És beszélt a terveiről, a világuralmi terveiről.
- Kiválasztottalak téged, szükségem van rád a terveim megvalósításához. A sorsunk újraíratott, a kettőnk sorsa, sőt négyünk sorsa. - az asszony megmozult. Felkönyökölt, és reménykedve figyelt.
- Hogy érted azt hogy négyünk sorsa?
Loki megcirógatta az arcát. Amit mondani készült, ahhoz kellett hogy Sigyn előtte megérezze a boldogság ízét.
- A fiainknak fontos feladatot szánok.
Várta a reakciót, a mosolyt, a könnyeket a szemében, és megkapta. Jött a szapora légzés, a kipirult arc, nézte, vele mosolygott, de sötét felhő árnyékolta be a napsütést, bele kellett mártania a kést a boldogan dobogó szívbe.
- Ahogy a többi fiamnak is, akik nem a te méhedből születnek.
Sigyn elhúzódott tőle, beburkolózott a takaróba. Arcáról lefagyott a mosoly, és bár tudott Loki viszonyáról, megütközve hallgatott. Más volt a valóság, fájdalmasabb, mint amikor nem lázasan vallott, öntudatlanul. Arra gondolt Loki erősnek akarja látni, akkor legyen. Tűrni fog, és ha ez is a terv része, hát legyen. A szerelméért a halállal is dacolni fog. Újra mosolygott, és Loki még sosem látta ennyire szépnek, ilyen előkelőnek. - Királynőm leszel, ha célba érünk, Asgard királynője az oldalamon.
Sigyn egy röpke pillanatig mámorban úszott, megkísértette a nagyravágyás és a hatalom, aztán kijózanodott. - És atyáddal mi lesz? És Thorral?
Loki megvonta a vállát és megcsókolta a nő hófehér nyakát. Mohón tapadt rá, nyelvével ízlelve a puha bőrt. - Ők nem szerepelnek a terveimben.
- És a másik asszony? - Sigyn nem reagált a csókokra, feszülten várt. - Neki mit kínálsz?
- Övé lesz Jottunheim. Fejére a déróriások koronáját helyezem. A tőle született fiam Midgard uralkodója lesz. Hatalmas hódító, akinek ereje száz férfiéval vetekszik. - Sigyn még mindig nem mozdult. Egy kérdés akart kitörni belőle, amit félt feltenni.
- És melyikünk férje leszel? Melyikünkkel osztod majd meg az ágyadat?
Lokit nem zökkentette ki a kérdés. Aprókat csókolva bejárta a nő testét, egyre jobban feltüzelve magát. - Te maradsz a királynőm, vagy többet akarsz? Tiéd lesz a többi birodalom minden gazdasága, kell ennél több?
- Nem tartok igényt semmi gazdaságságra, csak te legyél az enyém, és csak engem szeress. Senki mást.
Loki látta magát a nő szemében, érezte benne a várakozást. - Amikor veled leszek csak téged foglak szeretni.
- És amikor nem?! - Loki izmai megkeményedtek, és Sigyn tudta, hogy messzire ment, de hallani akarta az igazságot. - Azt akarod, hogy ezentúl úgy éljek, hogy tudom amikor nem velem vagy, mást ölelsz, hogy másnak mondod ugyanezt? Nem osztozom rajtad, egészen magamnak akarlak!
Loki felállt, és bort öntött magának.
- Angrboda nem kérdez, csak szeret, őszintén, féltékenység, birtoklási vágy nélkül. Te miért vagy más? Ő nem lehet az enyém, csak röpke órákra, lopott napokra. Ezt is sajnálod tőle? Miért?
Sigyn félelem nélkül állt Loki elé, de felkészülten várta, bármi is történjen. - Mert a feleséged vagyok, az első asszonyod! Azt mondod, nem lehet a tiéd? Te fogsz uralkodni a Kilenc birodalom felett, és akkor már ki tilthatja meg neked, hogy magad mellé emeld? Senki, még én sem.
Sigyn teste megfeszült, Lokihoz lépett.
- Kit szeretsz jobban? Melyikünk után vágyódsz, ki az akit álmaiban látsz?