Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A mennydörgés istene

Lokit az ágyába fektették, és Sigyn néhány korty levest le tudott erőltetni a torkán. Azt mondta nem éhes, viszont inni kért, tejet. Abból olyan sokat ivott, hogy öklendezett a végén.
- Jól van, elég volt. - csitította Sigyn, és a rosszulléte teljesen elmúlt. Loki közelében újra erősnek érezte magát. A gyógyítók Fenrirt ki akarták zavarni, úgymond: Semmi keresnivalója egy farkasnak a beteg ágyánál, de Loki ragaszkodott hozzá, sőt maga mellé engedte az ágyba. A hatalmas fekete farkas, és a hófehér ágyban fekvő, sápad férfi együtt furcsán, mégis megnyugtatón hatott. Sigyn megsimogatta Fenrirt, aki megnyalta a kezét, aztán fejét Loki lábára tette, és figyelt. Őrizte a beteget. A gyógyítók füstölőket gyújtottak, aztán kimentek.
- Maradsz, Fenrir? - a farkas csak a fülét mozdította Odin felé, hogy hallotta ugyan a kérdést, de csak egyetlen farkcsapás volt a válasz. - Nem baj, ha marad? - Sigyn újra megsimította a puha szőrt.
- Szerintem jót tesz neki. Hagy maradjon. - Odin jó éjszakát kívánt, megfogta Loki sovány kezét, aztán olyat tett, amit már nagyon régen nem. Megcsókolta a férfi homlokát: Jó éjt kisfiam. - Sigyn látta hogy Loki arcán egy könnycsepp gördült végig, ahogy anyósáén is.
- Most már megyek én is. Jó kezekben van. Visszajött az életkedve, már van miért élnie. Van kiért.
- Királynőm, én nem maradok vele!
Frigga leintette. - Ugyan már, milyen butaság ez? Zaklatott vagy és fáradt. Alszol egy jót, és holnap reggel mindent máshogy látsz majd. - megölelte Sigynt. - Köszönöm leányom. Köszönöm. Majd még lehet benézek később.
-Sig. - jött az ágy felől. - Azt mondtad, nem maradsz? - Fenrir felemelte a fejét, és Sigynnek olyan érzése volt, mintha a farkas nemet intett volna. - Loki szemeiben félelmet látott. Az arca beesett volt, csontvázszerű, a bőre szinte rátapadt a koponyájára.
- Nem jól hallottad, csak azt mondtam ma éjjel nem maradok veled. Aludnom kell, hogy holnaptól ápolni tudjalak. Nekem a szomszédban, a régi szobámban ágyaztak meg. - Fenrir nyögött, és szűkölve addig bökdöste orrával Loki kezét, amíg meg nem simogatta. Sigyn leült az ágy mellé és énekelni kezdett. Halk, altatódalt, amit még az édesanyjától tanult.

Loki reggel madárdalra ébredt, és meglepően erősnek érezte magát, egészen addig, amíg ki nem akart kelni az ágyból. Fenrir az első mozdulatára felébredt, megrázta magát
- Jó reggelt fiam. - köszöntötte Loki. - szuszogás volt a válasz. A farkas a kert felé nézett. - Menj csak, majd visszajössz, amikor jónak látod.
- Mégsem vagyok olyan erős, mint amilyennek először éreztem magam. - gondolta, és Sigynt kereste. Nem aludt itt, nem is lett volna hol. Fenrir elfoglalta az ágy nagy részét. Loki megérintette a Köveket a nyakában. Szinte biztosan tudta, hogy ezek tartották életben. Legalább, de biztos hogy több mint egy hónapja nem evett semmit. Ezt senki nem éli túl, még ő sem, főleg úgy, hogy amúgy is sovány volt. Ezek a Kövek életben tartanák akkor is, ha a Végtelen köveket tartaná a kezében. Hagy higgye csak Odin, hogy lemondott róluk. Ha az övé lesz az összes, akkor azt áldoz fel a Lélekkőért, akit csak akar. Úgyis vissza tudja majd hozni, hiszen ő lesz a legerősebb lény az Univerzumban. - Isten leszek!

Halkan nyílt az ajtó, és Loki úgy tett, mintha aludna. Résnyire nyitotta a szemét, és Sigynt látta, amit becsukja maga mögött az ajtót, és ráfordítja a kulcsot, aztán lábujjhegyen az ágyhoz oson. Fenrirt kereste, de látta hogy nincs sehol, ezért gyorsan becsukta a terasz ajtót. Megállt az ágy mellett, ruha suhogása hallatszott, és Loki mellett besüppedt az ágy. Meleg test bújt mellé, és simogatni kezdte.
- Ne, Sig! - felnyögött - Ezt most ne, kérlek! Semmi erőm nincs! - lefogta a kezét - Légy tekintettel, könyörgöm.
-Te maradj csak nyugodtan, mozdulnod sem kell, szerelmem. - suttogta, és eltűnt a takaró alatt.

Fenrir friss szagok után kutatott a harmatos fűben, miután könnyített magán. Hiányzott neki az édesanyja, és az elmúlt hetekben sokat szenvedett apja hiányától is. Fájt úgy látni, bezárva, magányosan, ezért mindennap elment hozzá. Az őrök beengedték, egyrészről Odin parancsa rá nem terjedt ki, másrészt meg, nem mertek volna elé állni. Lefeküdt a fűben, hátára fordult, úgy mozgatta át a testét. Aztán felkapta a fejét, és a levegőbe szagolt. Nagybátyja jegyesének visszataszítóan émelyítő szagát érezte, ráadásul az apja szobájából. Ki nem állhatta azt a nőt, mert ha tehette vagy rálépett a lábujjára, vagy egyszerűen belerúgott. - De mit keres apa szobájában? - rohant volna, de valaki becsukta az ajtót. Hiába kapart, hiába nyüszített, nem tudott bejutni. Ahogy nagyszülei szobájába sem. Egyedül Thor ajtaját látta nyitva, de az egy szinttel fentebb volt. - Nincs mit tenni, másznom kell. - gondolta, és nekifutott. Körmei csúsztak a sima kőfalon, de harmadik próbálkozásra bent volt.