Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Sigyn

A hangszerek dallamos zenébe kezdtek. Thor volt az első aki, oldalán Siffel, megnyitották a táncot. Odin Lokihoz lépett. - Fiam, illene neked is, mint a másik ünnepeltnek, felkérned valakit. De ne anyádat. - derűsen a válla felett szólt vissza - Ő már foglalt.

- Ugye nem akarsz most táncolni? Fontosabb dolgod van. Menj a déróriások földjére, ott vár rád az újabb látomás. - Thor és Sif könnyeden lejtették a táncot, akárcsak Odin és Frigga, akik úgy nevettek egymásra, mint a friss szerelmesek. Odin Lokira nézett, és intett a fejével.
- Szökj meg, most! Nem figyelnek rád. Amúgy sem figyelnek rád soha! Senkit nem érdekelsz Loki! Hallod amit mondok?!

De ő most nem hallott és nem látott semmit, és senkit. Tekintetét az asztal végén ülőre szegezte, és a lány, mintha megérezte volna ezt, felemelte a fejét. Szemei kitágultak, és arcát lassan elöntötte a pirosság. Loki megbabonázva közeledett felé, valami vonzotta hozzá. Talán az, ahogy rá nézett, az áhítat, amivel még így ismeretlenül is felé fordult, az volt az, ami ennyire vonzóvá tette. Nem látta, hogy Thor és Sif őket nézik, hogy Frigga boldogan mosolyog és Odint is úgy fordítja, hogy lássa, ahogy Loki megáll a lány előtt, és illedelmesen felkéri.

- Szabad? - a lány a kezét nyújtotta. - Loki vagyok. Asgard hercege.

Sigyn felállt, és már nem csak a keze reszketett. Fogai összeütődtek és alig tudta kimondani a saját nevét. - Sigyn, és nagyon örülök. Megtisztel vele.

- Te bolond vagy! Ilyen ostobaságokra fecsérled a drága időt? Oda van érted, látszik rajta. Ne tétovázz! Vidd a hálótermedbe! Kell az újabb nyom...

Loki karját nyújtotta, és a táncolók közé vetette a lányt, mélyen a szemébe nézett, és magához húzta. Sigyn minden izma megfeszült, tenyere nyirkos lett, és testének reszketése egy pillanatra sem áll le. Loki el sem hitte, hogy ez a puha és erőtlen kéz képes sárkányfog kardjával fejeket levágni, életeket kioltani. Sigyn tánc közben sokszor lépett Loki lábára, és mindig bocsánatot kért, ami mulattatta partnerét. A lány hangja halk volt, alig halható, merev mozdulatai csak lassan kezdtek oldódni. Loki a vékony kelme alatt érezte minden izmát, a szívverését apró keblei között. A harmadik tánc végére már egyszer sem kellett bocsánatot kérnie Sigynnek, és addigra mosolyogni is tudott. Apró ráncok jelentek meg a szeme sarkában, és Loki elbűvölten nézte. A tánc végeztével sem engedte el a kezét, de nem az asztalhoz kísérte vissza, hanem inkább kivezette a teraszra. Ezen a teraszon kapta élete első csókját. Itt engedett Freyja csábításának is, ez a terasz csak szép emlékeket idézett benne.

Sigyn zavarban volt, a hajával babrált, aztán a ruháját kezdte igazgatni. - Lassan nyugovóra kell térnem. Maradnék még szívesen, de mi Valkűrök nem maradhatunk ki éjszakára. Ide is csak azért tudtam eljönni, mert királynőnk ragaszkodott hozzá.

Loki hálás volt anyjának, és Sifnek is. A szerelme Sif iránt idővel csitult, már nem fájt annyira, ha rá gondolt, és álmaiban sem kísértette. De ha a közelében volt, még mindig elfogta az érzés, hogy akár az ő felesége is lehetne, akár ő is megoszthatná vele az ágyát. De a múlton már kár rágódni. Itt van ez a harcos amazon, ez a gyönyörű lány, és vár rá ott a másik világban még egy, akit még ma éjjel meg fog látogatni.

- Megengeded hogy elkísérjelek? Nem nézhetem azt, hogy egyedül menj vissza a szállásodra.

- Ön félt engem? - Sigyn elmosolyodott, és újra megjelentek a kis ráncok, amik úgy megtetszettek Lokinak. - Engem? Látszik, hogy még nem ismer.

- Ezt könnyen orvosolhatjuk. Séta közben elmondasz magadról mindent. - Loki felajánlotta a karját a lánynak, aki elfogadta, és a kerten át a valkűrök szállása felé vették az irányt. A szállás nem volt messze a palotától, de olyan lassan mentek, ahogy csak tudtak. A lány egyre bátrabb lett, feloldódott, sokat mesélt, és együtt nevettek. Loki örült, hogy démonja nem jelentkezett, bár tudta, hogy most is jelen van, és csak az alkalomra vár, hogy megmérgezze a boldogságát.