Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Svartalfheim

Odin sokáig aludt, és Asgard minden katonája, minden harcosa készenlétben állt, hiszen mindenki tudta, hogy ez idő alatt országuk sebezhető a külső támadásokkal szemben. A feszültség érezhető volt, és a seregen kívül a királyság minden polgára nyugtalanul tette a dolgát. Egy valakit kivéve. Lokinak ez a néhány nap maga volt a szabadság. Nem kellett attól tartania, hogy apja árgus szemekkel figyeli, és nem kellett beszámolnia az aznapi cselekedeteiről sem neki. Sőt, most hogy anyja a titkos rúnákkal megajándékozta, élete első komolyabb mágiáját is meg tudta idézni. Anyját maga mellett tudva sokkal bátrabb lett, az hogy anyja a szövetségesévé vált, és hogy Odin is még ha csak lélekben, de távol volt, magabiztossá tette.

Nem kellett sokáig együtt kántálniuk a varázsigét, Frigga legnagyobb örömére, de egyben félelmére is, Loki nagyon hamar megtanulta, és használta is. Elégedett mosollyal figyelte ujjai körül megjelenő zöld és aranysárga színű, ragyogó fényben szikrázó kivetülését a mágiának, és hamarosan az asztalon láthatták újra a Könyvet. Frigga rossz érzése abban a pillanatban előtört, ahogy a Könyv láthatóvá vált. De innen már nem volt visszaút.

- Folytatom ott, ahol abbahagytad. - Loki maga elé vette, és oda lapozott, ahol a Végtelen Ékkövekről írtak. Szemeivel újra átfutotta az oldalt, pedig minden egyes szavára emlékezett. Lapozott egyet, és hangosan felolvasta. - Svartalfheim.

Svartalfheim egyike a kilenc világnak. Midgarddal és Jotunheimmel egy szinten található. Otthona a sötét elfeknek, akik a sötétségből születtek és Surtur teremtette őket.

- Ki az a Surtur, még nem hallottam ezt a nevet? - Loki meg sem várta anyja válaszát, hangosan olvasta tovább.

Ők maguk feketék, csúfak, és visszataszító külsejüket világosra festett maszkkal próbálják leplezni. Ügyes kovácsok és nagy mesterei a sötét mágiának is. - Sötét mágia, nocsak. És nyomuk veszett. - Loki ezt inkább magának, mint Friggának mondta, aki a szavak hallatán még nyugtalanabbá vált.

Loki falta a sorokat, ujjaival mutatva épp merre jár a lapon. Frigga nézte, és nem tudta eldönteni, hogy büszke legyen, vagy féljen. Fiára büszke volt, de félt a jövőtől. Loki olyan tudást szerzett meg általa, ami a jövőt, a sajátját is, és az egész ismert világét is sötét fényben tüntette fel.

Fia rátapintott a lényegre pár holdtöltével ezelőtt, a Végtelen hatalmat nyújtó Kövekről szóló történet egyre jobban úgy tűnt, nem mese, hanem valóság. Mindketten megtudhatták, hogy Malekith, aki a sötét elfek vezetője volt, és aki az Univerzumot sötétségbe akarta fullasztani, tulajdonosa volt eme Kövek egyikének, és ha még él valahol, csak az alkalomra vár, hogy újra megpróbálja megvalósítani gonosz tervét. De mi haszna származik a sötétségből? És mikor jön el a következő konvergencia, ami lehetővé tenné a világok elpusztítását? Thor és Loki addigra felnőnek, és talán meg tudják fékezni Malekithet és seregét.

Lokit hidegen hagyták mind Svartalfheim leírása, mind a sötét elfekről szóló egyéb jellemzések. Újra átfutotta a fejezetet, aztán bosszúsan hátradőlt a székén.

- Mi baj fiam? - Frigga megérintette Loki jéghideg kezét - Olvasd tovább, biztosan van még sok érdekesség Svartalfheimről.

Szétnyitotta a megsárgult lapokat, és a fiú szemébe nézett. Loki messze járt gondolatban, szavai nem jutottak el hozzá. Szemöldökét összeráncolva hosszan a távolba meredt, miközben pislogni is elfelejtett.

- Végtelen Kövek, az Either. Vajon ír még a többiről is? - Anyja ottlétéről tudomást sem véve egész nap a Könyv fölé görnyedt. Néha elidőzött az életre kelő rajzokon, szinte gyermeki ártatlansággal figyelte a tekergőző vonalakat, de hamar visszatért az olvasáshoz. Frigga időnként felállt, öntött vizet magának, és Lokinak, de az egy pillanatra nem vette le szemét a rúnákról, csak a kezével intett, hogy nem kér, és hogy ne zavarja. Midgardról szóló fejezet olvasása közben Frigga arra lett figyelmes, hogy Loki légzése felgyorsul, és hirtelen felugrik. Széke ijesztő csattanással dőlt hátra, Loki pedig kipirult arccal áll az asztal mellett, és ujjával egy szem formájú medálra mutat.

- Ezt már láttam valahol, és tudom is hogy hol! Amikor Thorral atyánk fegyvertárába beszöktünk, amiért persze csak én lettem megbüntetve, ott láttam ezt. Volt ott egy ereklye, ami erre hasonlít. A könyv azt mondja, hogy az egyik Követ Midgard első varázslója, Agamotto egy medállá alakította át! - Frigga kezdett komolyan aggódni Loki miatt. Még sosem látta ilyennek. Nyugtatólag megfogta a kezét, és ágyához vezette.

- El kell majd látogatnom Midgardra. Anya, el kell mennem oda!

Az égen már sötét felhők kúsztak, és Asgard Holdja túlragyogta a csillagokat.

- Kimerült vagy fiam, pihenned kell. - Frigga erőszakkal lefektette, és betakarta. - Persze, egyszer eljutsz oda is. Az emberek, akik ott élnek ránk úgy tekintenek, mint valami istenekre. Nem is értem miért? Mesélek neked valamit. Amikor születtél, az idő tájt, atyád és seregeink Midgard védelmére vonultak. Jotunheim seregei, Fárbauti királlyal az élen, megtámadták az embereket, és egész világukat az örök hó és jég birodalmává akarták tenni. Volt egy fegyverük, az Örök Tél szelencéje, aminek segítségével már majdnem megfagyasztottak mindent Midgardon, de seregeink sikeresen visszaverték a támadást. Atyád megszerezte a Szelencét, és ezzel elvette a jégóriások erejét. Az emberek oly hálásak voltak, hogy atyádat és mindenkit aki a Bifrösztön át hozzájuk érkezik, istenként tisztelnek.

Loki lehunyta a szemét.

- Istenként tisztelik. - Suttogta, és lehunyta a szemét. Úgy tűnt a fáradtságtól elaludt, vagyis anyja ezt hitte. Amint becsukta az ajtót maga mögött Loki az asztalnál termett és addig abba sem hagyta az olvasást, amíg Thor hangját meg nem hallotta. Akkor kincsét eldugta az ágya alá és nyakig magára húzta a takarót.

Thor belopózott a szobájukba, Loki ágya felé pislogva, figyelte öccse alszik-e. Amikor meglátta, hogy nem, odaugrott, és elheveredett mellette, karjait feje alatt összefonva.

- Hogy lehet az, hogy neked mindig ilyen hideg a kezed meg a lábad? Képzeld, csatlakozott valaki a csapatunkhoz, egy lány! - ezt az utolsó szót úgy mondta ki, hogy Loki felnevetett.

- Hogy hívják? - kérdezte Loki bátyját. Thor égkék szeme szinte világított a félhomályban.

- Sifnek. Heimdal húga. - felsóhajtott - Nagyon szép, hosszú aranyszőke haja van, és olyan erős, téged fél kézzel legyőzne. - Loki először örült, hogy egy lány került a csapatba, de hogy még ez a lány is erősebb nála, lehervasztotta a mosolyát.
- Nagyon össze kell szedned magad öcsém, ezért holnap velem jössz. Rád fér mert kihagytál egy csomó edzést. -

- Jó, holnap elmegyek. - Loki ujjai közt érezte a bizsergést, és alig várta hogy frissen tanult mágiáját ezen a lányon kipróbálhassa. - Majd meglátod, hogy mit tudok. - A sötétben Thor nem láthatta ahogy öccse arcán megjelent az a mosoly, amitől még sokszor fogja kirázni a hideg.