Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Lélekkő

Olyan érzése volt mintha leforrázták volna, ami ugye egy jégóriást sokkal fájdalmasabban érint, mint bárki mást. Sigynt nézte, várta a kiborulást, a végleges szakítást, remegett a gyomra. - Kedvesem bocsáss meg nekem, látod megint mit tettem?
Angrboda Freyjához futott, aki magához ölelte. - Ugye megnyugodtál?
Induljatok! - Loki nem értett semmit. A három nő összeölelkezett, más körülmények között ez boldoggá tette volna, de most nem. Sigyn elment mellette, anélkül hogy ránézett volna, de a kezét hozzá érintette. És ez jó jel.
Svadilfari kaparni kezdett amikor beléptek az istállóba, és izgatottan nyerített. Loki eloldotta, és megpaskolta az oldalát. - Menj utadra!
Loki felnyergelte Dorent, felugrott, és maga elé emelte Sigynt. A lova nyugodtan poroszkált, és messze maguk mögött hagyták Fólkvangot, amikor Loki megszólat.
- Megcsókoltam...
- Tudom.
- Jól esett.
- Azt is tudom.
- Szeretlek! - megállította a lovat.
Sigyn hozzábújt. Nem akart hazudni. Fájdalmas volt hallani hogy csókolóznak a sötétben, tudni, mire gondol Loki miközben zihálása visszhangzik a kis konyhában. Betapasztott fülén keresztül is hallani és tudni, hogy ilyen hangokat akkor ad ki, mikor vele ölelkezik, élete legkínzóbb pillanata volt. És Loki hiába utasította vissza Angrbodát, a csók megtörtént.
Freyja tudta, ő előre mondta, hogy nem lesz könnyű, és Angrboda nem is akart belemenni, de tudniuk kellett. Bizonyosságra volt szükségük, és megkapták. De a neheze még csak most jött. Freyja kezdte, de Sigynnek kell befelyeznie, és senki sem tudja, ki fogja beteljesíteni. Ez lesz Loki végső vallomása.
- Én is szeretlek! Menjünk haza.
Magasan járt a Nap, mikorra megérkeztek. A fal elkészült, az építője sehol sem volt. Szekerét, szerszámait ott hagyta.
Sigyn nem engedte el férje kezét, ujjak simogaták egymást. - Gyönyörűek a gyermekeid, nem is mondtam. De Hela, ő olyan más. Komoly és csendes, Freyja azt mondja, soha nem mosolyog. De imádja a virágokat, és nagyon szép a kertje. Megmutatta nekem.
- Nem beszéljük meg?
- Mit? - Loki nem tudta hogy dühös legyen vagy csalódott. Ennyire nem számít Sigynnek, hogy mit tett? - Ja azt? Azt nem. Hiszen nem is láttam semmit.
- De tudod hogy megtörtént? - Loki igyekezett - Tudom, hogy tudod! Nem vagy csalódott? Nem haragszol rám? Nem akarsz elmenni?
Kopogtak, mire Loki a függöny mögé ugrott, és mutatta, hogy ő most nincs itt. - Szabad.
Thor dugta be a fejét. - Szia, hol voltál egész nap. Anyám halálra izgulta magát. Nem elég, hogy Lokinak nyoma veszett, még te is eltűntél. Wolstag szerint Lokinak a keze van benne, hogy nem sikerült elkészülni a fallal.
- Miért gondoljátok, hogy ő volt?
Thor elvigyorodott, hófehér fogai megcsillantak. Jóképű volt ő is, a kék tündöklő szemével és a szőke hosszú hajával, de Lokinak a megnyerő külső mellé ész is jutott. És ez Sigynnek többet ért, mint a vastag kar és az izmos has. Aztán hogy jobban belegondolt, Lokinak izom miatt sem kellett szégyenkeznie. Látta maga előtt, és inkább elterelte a gondolatait, mert érezte, hogy beleborzong már abba is, hacsak rágondol.
- Mert egyedül ő nem volt velünk. És Fandral azt mondja, hogy az a ló, amelyik után elloholt a kőműves lova, emlékeztette Lokira. Tudod hogy az öcsém alakváltó, ugye? És gondolom már téged is megtréfált. Mi van, ha tényleg ő volt? Most sincs itt mi? - kérdezte, és még szélesebb vigyort villantott.
- Nincs Thor, nem tudom hol van. - lassan kezdte becsukni az orra előtt az ajtót - De szólok, ha visszajön. Rendben?
Ahogy becsukódott az ajtó, Loki kiugrott a függöny mögül. Felháborodva nézett a csukott ajtóra. - Mégis mit képzelnek ezek?
Sigyn alig tudta visszatartani a nevetését, aztán férje vörös arca láttán kifakadt. Annyira nevetett, hogy csorgott a könnye. - Ne nevess már! Ez borzasztó! Megyek és beszélek velük!
Sigyn átölelte. - Hagyd már! Mit foglalkozol velük? Gyere inkább. - és vetkőzni kezdett, mert hiába űzte el magában a gondolatot, a vágyát nem tudta elnyomni. Loki légzése felgyorsult, ahogy Sigyn elfeküdt az ágyon, és lehunyt szemmel várta, mikor és hol érinti meg először. Ahogy a férfi ajka a melléhez ért, megborzongott. - Segíts. Sok rajtam a ruha. - suttogta Loki. Pillanatok múlva minden ruhája az ágy mellett hevert. - Amit mondtam, az mind igaz volt. Szeretlek. Megváltoztattál. Azelőtt csak magammal foglalkoztam, aztán jöttél te. Eleinte tetszett a rajongásod, de később egyre jobban bosszantott. És ráadásul anyám előállt a nagy ötlettel, hogy vegyelek el. Rád haragudtam. Emlékszel? De aztán más lettél, és egyre jobban megkedveltelek, aztán egyszerre belédszerettem. Nem tudom mikor, vagy miért, vagy hogy mit tettél, de megtörtént. Próbáltam harcolni ellene harcolni, de rájöttem hogy felesleges.
- És ő? Tudsz egyszerre kettőnket szeretni?
Hirtelen kürtszó hasított a levegőbe. Loki felugrott. Sigyn felkapta a ruháját, és az ablakhoz lépett. - Mennem kell! - szólt Loki és a ruháját kapkodta magára. De a kürtszó amilyen gyorsan jött, úgy vége is lett.
- Ne menj. Már vége.
- Az nem biztos. Meg kell tudnom, mi történt, de ne aggódj, nem látnak meg.