Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Tisztességtelen terv

Sifnek igaz a volt. Ez az ő hálóterme. - Még a végén lebuktatod magad, te ostoba! Miért ide hoztad, mondj valamit gyorsan, aztán fejezd be, amit elkezdtél! Tedd asszonyoddá, mert a  csatának hamarosan vége.
Loki felkiáltott. - Így nem fog menni! Amíg itt vagy a fejemben...
Sif megdermedt és vele együtt a világ is jéggé fagyott. 
- Azt teszed, amit mondok neked!  - rikoltott hisztérikusan a hang a fejében.

Loki  érezte, hogy végre elérkezett az ő ideje, fölényben van, ő diktálhat és ez elégedettséggel töltötte el. Akarta, nagyon akarta Sifet, de tudott parancsolni magának. Ha a másik ennyire kétségbeesetten igyekszik, hogy véghez vitesse vele ezt az egészet, akkor cserébe kérhet valamit. Most csak nyerhet, és szeretett nyerni. - Ha ennek vége, fedd fel magad, különben nem engedelmeskedem neked. Gondolom ha ez is a terved része, akkor ennyit megér, nem? - Nem mozdult, türelmesen várta a választ, ami csak beleegyezés lehetett.

- Legyen hát!  De figyelmeztetlek Loki, ahogy megtudod ki is vagyok én, az életed meg fog változni. A jövőt mutatom meg neked, ami nem fog tetszeni, de amin változtathatsz. Még nem vagy rá készen, de nem hagysz nekem más választást. Ha bíztál volna bennem, akkor vártam volna vele. Soha többé nem szabadulsz tőlem. Eddig is ott voltam benned, de vártam. Vártam a kedvező alkalmat, a bizalmadba akartam férkőzni, hogy együtt megváltoztassuk azt, amit majd feltárok előtted. Attól a pillanattól kezdve, hogy meglátsz engem, hogy megtudod ki vagyok, korlátlan hatalmam lesz feletted. Így is akarod? Ha igen, akkor utána ne sírj, ne átkozódj, ne próbálj kiutat keresni. El foglak nyomni, és olyanná formállak, amilyen én vagyok. Most még nem érted, de akkor megfogod, és azt kívánod bárcsak maradtál volna a tudatlanságban. Szeretlek téged, szeretem a gyengeséged, szeretem az érzelmességedet, de ki kell ölnöm ezeknek az utolsó szikráját is. Bárcsak ilyen maradhatnál, de akkor elkerülhetetlen lesz a sorsod. A sorsunk Loki. Mert a kettőnk sorsa egy. És most magatokra hagylak, fejezd be, amit elkezdtél, és utána öld ki magadból a szerelmet, tépj ki gyökerestül minden vágyat, amit iránta érzel, mert ezek után úgy fog gyűlölni téged, ahogy soha senkit. Felejtsd el őt, bár tudom, hogy ez nem fog menni. Rontsd meg, háld el a bátyád nászát. Meg tudod tenni?

- Semmi másra nem vágyom, hidd el, de nem akarom, hogy végignézd, ugye megérted? És még valami, elárulod miért is kell a bátyám jegyesét megrontanom. Mi az a nagy és tökéletes terv, aminek ő is a része?

- Azt is megtudod, hamarosan. Ne aggódj Loki. Most megyek, és nyerek neked időt, annyi időt, amennyit csak akarsz. - Loki döbbenten vette észre, hogy a hang a fejében most először engedte meg neki, hogy érezze, benne is van egy csöppnyi jó - Rajtam és rajtatok kívül mindenkinek és mindennek megáll az idő. Nem kell sietned. Szólíts, ha úgy érzed, kiélted vele minden vágyad, és el tudod engedni, örökre.

- Indulj! - szólt Loki és lenézett Sifre, milyen gyönyörű, gondolta, és a gondolatok szavakká, érintéssé és csókokká formálódtak. A lány légzése felgyorsult, de a világon minden más abba a pillanatba dermedt, amiben volt.  - Azért ide hoztalak, mert itt nem keres minket senki. Loki Nornheimben van, a csata ott még nem ér véget.
- Egyedül hagytad az öcsédet? Thor, ha baja esik a királynő megöl, tudod mennyire szereti Lokit, talán jobban is mint kellene, szerintem még nálad is jobban.
- Ne említsd most az öcsémet, az anyámról se ejts szót, ne gondolj senki másra csak rám. Miattuk kellene még több holdtöltét egymás érintése nélkül eltöltenünk, de én már nem tudok többet várni. Sif kérdezlek, a feleségem leszel?
A lány beletúrt a hajába, és magához húzta. - Igen. A feleséged leszek.

- Én pedig hitvesemmé fogadlak, a többi csak formaság, felesleges cécó, nem azoktól válsz az asszonyommá. - morogta és nem bajlódott tovább Sif ruháival, ahogy a sajátjával sem. Fogalma sem volt róla bátyja hogyan birtokol egy nőt, csak azt tudta, hogy ő élete végéig kényeztetné, ha lehetne, de nem akarta hogy túlzott gyengédsége Sifben gyanút ébresszen. Hevesen tette magáévá, ahogy szerinte bátyja tenné, közben a lány minden rezdülését figyelte. Megvárta hogy Sif testét átjárja a gyönyör, és csak utána adott utat saját  beteljesülésének. Levegő után kapkodva, boldogan fordult a hátára, és gondolatai, tervei messze jártak. Kinézett az ablakon, a mozdulatlan világba, és azt kívánta, bárcsak minden örökre így maradna. Cirógatta Sif bőrét, simogatta a haját, és a lány boldogan bújt hozzá. Ujjaikat összefonták, és csak ők ketten léteztek, és senki más rajtuk kívül.