Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Anya vagy királynő

Őrjöngve tört be a könyvtárszobába. - A bátyám után most anyám elárult! - fékezhetetlen dühétől sorra robbantak szét a könyvek. Régi tudások, évezredek bölcsességei vesztek a semmibe egyetlen pillanat alatt. Gonosz élvezettel nézte ahogy ujjaiból kitörő zöld szikráktól lángra kapnak a régi tekercsek és füstölve válnak semmivé. Kétségbeesett ordítását túlharsogták a robbanások, amik padokat és asztalokat semmisítettek meg és aprítottak pozdorjává. Amikor azt hitte mindent kiadott magából lerogyott, és lihegve szorította homlokát a hűvös kőre. Légzése csitult, és a fejét felemelve elborzadva látta a pusztítást maga körül. Aztán a fájó emlékek, Sif ölelése, csókja és ahogy kimondja végre, hogy szereti elemi erővel tört rá, olyan kínt okozva, amit még soha nem érzett. Szerette volna kitépni fejéből a gondolatokat, szívéből az érzést, ruháit szaggatta, haját tépte, és közben férfihoz méltatlanul zokogott.

Nem vette észre, hogy Frigga áll mögötte, aki fiával együtt szenved, könnyeivel küszködve, és arcát a kezeibe temetve lerogyott mellé. Hosszú percek után Loki érzései csitultak, de a gyász, ezer körömmel marcangolta a bensőjét. Nem hallatszott más, csak Frigga halk zokogása, amiről Loki tudomást sem akart venni. - Remélem most boldog vagy! - felállt, és lenézett az összeomlott asszonyra, aki eltorzult arccal esedezett a bocsánatért. Reszkető kezeit fia felé emelte. - Bocsáss meg! Nem tehettem mást. Bár meghalnék, fiam. - és újra zokogásba tört ki.
Lokiban a gyűlölet mindent felemésztett, minden szeretet, hála, a röpke boldogság, minden ennek a gyűlöletnek a feneketlen kútjába hullott. - Ezen segíthetek! Látod mire vagyok képes. Csak egy szavadba kerül.

- Képes lennél bántani, fiam? - Frigga Lokira nézett, és még soha nem érzett olyan félelmet mint most. - Az anyád vagyok!

Loki felkacagott, és ettől a kacagástól Friggát kirázta a hideg. - Te nevezed magad az anyámnak? - lehajolt hozzá, egészen közel, az orruk szinte összeért- Tudod mit tettél velem? Elárultál, elvetted tőlem a szerelmet. Végre boldog voltam, végre tartoztam valakihez! Ebben az otthonomnak nevezett hamis csillogásban végre nem voltam egyedül. - sziszegte, és Frigga azt hitte megőrült. Lassan felemelkedett és felkészült a támadásra. Loki ökölbe szorította a kezeit, és minden erejét beleadva, egy örvénylő zöld gömböt lőtt ki a még egyetlen épen maradt polcra. A fa recsegve adta meg magát, és szétrobbant. - Végre szeretett valaki!

- Én is szeretlek, atyád, bátyád, mindannyian szeretünk téged! Nem érzed? - Loki egy pillanatra ellágyult, a szenvedés kiült az arcára, és Frigga elindult felé, hogy magához ölelje, mint amikor kisgyermekként nála keresett vigasztalást.

De a pillanat hamar elszállt, és az arc, ami az előbb nyugodtnak tűnt, most annál vészjóslóbbá vált. A zöld szempár megvillant. - Ti szerettek engem? A titkaitokkal, a kimondatlan szavakkal, a folyamatos hazudozással? Sif szeretett engem, igen. Olyannak, amilyen vagyok. És nem hagyom annyiban. Kell lennie megoldásnak. - szétnézett a parázsló romokon, de a reménye elhamvadt a könyvekkel együtt. A reménytelenség erősebb lett a gyűlöletnél. Vállai megrázkódtak, és könnyes szemekkel fordult anyja felé. - Csinálj nekem is egy olyan varázsszert. Könyörgöm. El kell felejtenem őt, különben belehalok! - a szívéhez kapott és olyan erővel szorította ingét, hogy hallani lehetett a szövet recsegését. - Könyörülj rajtam anyám! Ha tényleg szeretsz. - Frigga szomorúan a fejét rázta, és a hamura mutatott körülötte. Loki ebből megértette, hogy nincs mit tenni. Ebben a pillanatban Thor és Sif lépett be, és elképedve néztek kerül.

- Mi történt? Megsérültetek? - Thor anyjához rohant, és szemével széket keresett a romok között, amire leültetheti. Sif Lokihoz lépett, és kisimította zilált haját az arcából. - Neked sincs semmi bajod?

Loki elkapta a fejét az érintés elől, mintha Sif ujjai égették volna, és kirohant a füstös könyvtárból.

- Egy új varázsigét akartam öcsédnek megtanítani, de olyan ügyetlen volt, hogy mindent felrobbantott. Sif, menj utána kérlek, nézd meg valóban jól van-e. Thor segíts, oltsuk el a tüzet. -