Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A sátán maga

Loki, Thor miatt még mindig dühösen, magában morogva indult vissza a palotába, de útközben szembe jött vele apja. - Várj fiam. Ne siess annyira! Beszédem van veled.

- De Sigyn...
Odin belekarolt, és megállította. - Édesanyád vele van, és éppen női dolgokról csevegnek. Úgysem értenél belőle semmit. - elindult az ellenkező irányba, húzva magával a fiát. - Loki, van ez a lány, lent a börtönben. Amora. Hogy is mondjam neked... - Loki úgy látta, mintha apja elpirult volna - hiszen te is férfi vagy. - Odin hihetetlen zavarba jött, amin Loki nagyon jól szórakozott.

- Talán jobb lenne atyám, ha száműznéd a boszorkányt Asgardból. Én azt hiszem, hogy Midgardon nem okozhat nagy bajt.

- Én is erre gondoltam. - nyögte végre Odin, és megvakarta a fejét.

- Ha gondolod, én elviszem oda, és ha nem baj, Fenrirt magammal vinném, így nem lennék védtelen a halandókkal szemben. Rajtunk kívül senki nem fog tudni róla, anyám a legkevésbé. - Loki úgy érezte, mintha látná apja gondolatait. Úgy látszik Amorának ezt a képességét is sikerült átvennie, vagyis hogy belelát a férfiak elméjébe. Ledöbbent azon, amit apja gondolt a boszorkányról, ezért inkább kizárta a zavarba ejtő vágyakat. Eddig még sosem tekintett atyjára úgy, mint férfira, csupán csak mint apára, mint férjre, mint királyra, és bár tudta, hogy anyján kívül Freyjával is viszonya volt, öregnek gondolta efféle képzeletekhez.
- Szóval atyámat is megkörnyékezte, ki gondolta volna? Egyre jobban tetszik nekem, de el kell mennie innen, túl sok bajt okozna. Tonsbergben jó kezekben lesz, Angrboda szolgálatában, ő majd féken tartja. - Még ma eltüntetem Asgardból. Azonnal indulok, de Atyám, kérlek parancsold meg Heimdalnak, hogy nyissa meg nekem a Birfosztöt.

Sigyn egyszerre sírt és nevetett. - Mennyire vágytam erre a pillanatra! - de Frigga gondterhelt arca láttán elillant a boldogsága.
- Loki jégóriások vérét hordozza magában. A magzatod félig asgardi, félig jottuni, és nem tudom hogyan fog fejlődni.
- Királynőm, megijesztesz.
- Nem kertelek leányom. Bele is halhatsz. A legjobb az lenne, ha végig pihennél, ha kímélnéd magad, és erőt gyűjtenél a szüléshez.

- Eljöttem érted, ahogy ígértem. Azonnal indulunk. - de Amora nem mozdult - Ugye nem akarod megnehezíteni a dolgom? Tudod hogy megvannak a módszereim, hogy megtörjelek?
- Igen, tudom. Nem fogok ellenkezni. - Loki bilincset kapott elő, ami szorosan a nő csuklója köré tekeredett, és hangos kattanással lezárult. Aztán még elővett valamit, amit Amora arcához érintve lezárta az ajkait. - Nem bízom benned, pont azért, amit mondtál. Hasonlítunk egymásra, és én a helyedben biztos hogy szökni próbálnék.

Heimdal szó nélkül fogadta Lokit, de ellenszenvét nem leplezte. - Mikor láttad őt utoljára?
- Talán nem tudtál róla, hogy börtönben voltam? Jó Heimdal, kezdek aggódni érted. Megromlott tán a szemed?
- A szememnek semmi baja. Csak tartom magam az egyezségünkhöz, nem úgy mint te.
Loki élvezte a fölényét. - Bárcsak én is tarthatnám, de mint látod, most sem érek rá, mert megbízott ezzel az üggyel az apám... - Heimdal arca megrándult, és Loki hirtelen ütést érzett. Olyan ütést, ami belülről jött, az agya közepéről, és még a szívverése is megállt tőle.

- Talán, ha megosztanád velem is, annak roppantul örülnék. Mit is akartál azzal mondani, hogy ha tudnád az igazságot? - Lokiban most tudatosult, hogy Amora képességével végre megfejtheti azt a rengeteg titkot, ami évek óta körüllengi, és a kérdésekre válaszokat kaphat végre. - Gondold csak tovább, Heimdal. Milyen igazságról beszélsz? Ki vele!

Heimdal arcán félelem suhant át. - Te belelátsz a fejembe?

Loki elengedte a lányt, de Fenrirt mellé parancsolta - Ne bánts, de ha megmoccan kapd el a torkát! Sok mindent nem tudsz rólam Kapuőr! De megkönnyítem a dolgod. Igen, tudok olvasni a gondolataidban, ne... - a fejét csóválta - ne csináld már, most meg kizársz, ne már Heimdal. Azt hiszed ilyen ócska trükkel... - kezébe fogta Heimdal fejét, és a szemébe nézett. - Most pedig elárulod nekem az összes titkot, és ígérem egyet sem fogsz kihagyni ... - Heimdal érezte, hogy éles tőrökkel hatolnak az agyába, és minden rejtett válasz, minden, amit hosszú élete alatt elzárt magában, lassan előmásznak a napfényre.