Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A rúnák titka

Nagyon gyorsan lett reggel. Frigga egész éjjel csak forgolódott, ha kis időre el is aludt, rögtön lázálma lett, és verejtékben úszva ébredt. Sötét tündérek álltak az ágya mellett, és bosszút akartak állni elejtett társaikért. Odin nyugodt légzését hallgatva Frigga is lecsillapodott. Amíg férje mellette van, nincs mitől tartania. Köpenyét magára terítve lábujjhegyen kiosont, és lement a lépcsőn. Hálótermük alatt volt egy tágas terasz, ahonnan szívesen nézte ahogy Asgard Napjának első sugarai felragyognak. A távolba meredt, és elgondolkodva hallgatta az ébredező madarak énekét. Az este olvasottak nem hagyták nyugodni. Hat gyémánt, hat ékkő, ami a hordozóját hatalmas erővel ruházza fel. Ahogy a könyvbe lapozott azonnal felismerte az egyik oldalon látott rajzot. Kétség sem férhet hozzá, hogy ugyanaz volt, amit már sokszor a fegyverteremben látott. A ragyogóan kék Kocka. Odin mesélt róla, hogy a Bifröszt megépítése előtt azt használta hogy a kilenc birodalom között utazgasson.

- Talán az is egyike a Végtelen köveknek? - fontolgatta Frigga - Akkor már értem, hogy miért volt annyira mérges a fiúkra, hogy betörtek oda. Loki semmiképp nem tudhat meg többet ezekről a Kövekről. Ezért is rejtettem el a Könyvet, mágia nélkül meg nem találja senki, soha. -

Hirtelen összerezzent, és felsikoltott. Jéghideg érintést érzett a nyaka körül, de abban a pillanatban nevetést is, amitől mosoly ült ki az arcára. - Loki, jéghideg a kezed! Ezt soha nem fogom megszokni. - Fia, ha akart teljesen hangtalanul tudott járni és ezzel a frászt hozni a másikra. - Olyan hideg a bőröd, mint a leghidegebb jégcsap. Gyere bújjunk be gyorsan a köpenyem alá. - A fiú, fejét anyja vállára hajtva hamarosan elaludt. Frigga mozdulni sem mert, csak nézte a gyermek arcát. Sűrű szempilláit, amik álom közben néha megrebbentek, piros száját, szépen ívelt szemöldökét. Szerette ezeket a lopott pillanatokat, és sajnálta, hogy egyre kevesebb volt belőlük. Thort már régen nem érezte közel magához. Ő már felnőttnek számított, de sosem szerette igazán, ha érinteni próbálta. Loki más volt, még vágyott anyja közelségére, bár egyre kevésbé engedte meg hogy akár megcsókolja, akár megsimogassa. Közben a napsugarak életre keltették Asgardot. Halkan szólt a reggeli étkezéshez hívó csengő, és Frigga lágy simogatással ébresztgetni kezdte fiát.

Loki, gyere, kész a reggeli. - kicsit megrázta hogy felébredjen, de az csak résnyire nyitotta ki a szemeit, aztán újra le is zárta azokat. - Gyere, tudod atyád milyen mérges ha késünk az asztaltól. - Mivel nem volt válasz, erősebben rázta meg a még félálomban lévő fiút, aki összeráncolt szemöldökkel és szúrós nézéssel válaszolt, és morgott valamit pelyhesedő bajusza alatt. Tiltakozása ellenére belekarolt Lokiba, és úgy sietett vele az étkező felé. Thor már az asztalnál ült, és szinte nyelés nélkül tömte szájába a főtt tojásokat és a még gőzölgő kenyeret.

- Thor, lassan egyél, mert megkövesedik a friss kenyér a hasadban. A múlt héten is két napig beteg voltál. - Figyelmeztette Frigga, miközben a vigyorgó Lokit figyelte. Honnan is tudhatta volna, hogy nem a friss kenyér volt a baj, hanem a mértéktelen mézsör ivás. Loki észrevette, hogy anyja őt figyeli, és azonnal a tányérját kezdte bámulni, így Frigga figyelme újra Thorra terelődött.  - Miért sietsz ennyire? És hol van atyád?

Nagyobbik fia tele szájjal válaszolt, minden szónál morzsák potyogtak az asztalra. - Anya, sietnem kell, mert kezdődik az edzés. - két rágás között odaszólt öccsének - Loki, neked is ott a helyed. Baj lesz belőle meglátod, hogy mindig ellógod az edzéseket. -

Loki esengve nézett anyjukra. - Loki ma velem lesz, egész nap tanulni fogunk. Ideje, hogy elsajátítsa a rúnák használatát. Te is inkább forgatnád a könyveket, mint a kardot, fiam! -

Thor már állt fel az asztaltól, de még megivott egy nagy csupor habos tejet. - Jaj, anya, nem azzal fogom megvédeni Asgardot és a többi birodalmat a trolloktól, meg Jégóriásoktól, hogy könyveket vágok a fejükhöz. - Frigga elmosolyodott, fia szája körül a tej habja rátapadt szakállára és olyan formát öltött, mintha már most őszülne. Nagyon hasonlított Odinra. Tudta nagyon jól, hogy Thor valóban nem arra született, hogy mindenféle bölcsességgel tömje a fejét. Loki annál inkább. Ránézett és döbbenten látta, hogy Loki ijedten néz bátyjára, aki köszönés nélkül kiviharzott az ebédlőből, és még az ajtóból kiáltotta vissza, hogy Odinra ne várjanak, mert kilovagolt.

- Loki, mi a baj? - Loki még mindig meredten bámulta a széket, amin az imént még bátyja ült. - Anya, én semmitől nem félek, csak egyedül a jégóriásoktól. Szoktam velük álmodni, és ...

Frigga összevonta a szemöldökét, de nem nézett fiára, hanem az első falatot a szájához emelte. - És...? -

- Hívnak maguk közé. Kezüket nyújtják felém, és érzem a jeges leheletüket. - Loki megborzongott. - Anya, ez mit jelenthet? - Nagy zöld szemeivel, amik úgy ragyogtak az ablakokon betóduló fényben, mint két smaragd, amit Midgard hegyeinek mélyéből bányásztak elő, anyja tekintetét kereste.

- Csak rossz álom. Én egész éjjel a Sötét tündérekkel álmodtam. - Frigga az utolsó szónál félrenyelt, és köhögni kezdett. Óvatlanul felhívta Loki figyelmét a tegnapi olvasmányra, ami nagy hiba volt. Álmatlanul hánykolódva az ágyán minden lehetséges válasz átfutott az agyán, de Loki fejével gondolkodva mindre talált olyan kérdést, amire viszont nem tudott kielégítő választ adni.

Loki már el is feledkezett a Jégóriásokról, és figyelmét felkeltette a Sötét tündérek említése. - Ugye ma este is olvasol abból a könyvből, ugye folytatod a ... - bekapott egy nagy szem szőlőt - történetet?

Frigga végre leküzdötte a félrenyelt falatot, ami adott neki némi időt a gondolkodásra. - Ma mást találtam ki. - Na most légy okos Frigga, ezt gyakoroltad egész éjjel, bátorította magát. - Elkezdjük megtanulni a rúnák használatát. Ha ügyes vagy, és mind megtanulod, akkor egyedül olvashatod tovább. -

A rúnák megtanulása nagyon sok időt vesz igénybe, és Frigga abban bízott, hogy mire a végére érnek, addigra Loki már régen megfeledkezik a Könyvről. Loki arca nem mutatott semmi érzelmet, de amikor anyjára nézett, a szeme elárulta csalódottságát. Félmosolyt erőltetett az arcára, felállt, megköszönte a reggelit, és kisétált. Friggának rettentő bűntudata lett és megkeseredett a falat a szájában. Visszatért a hálótermébe, átöltözött, és hóna alatt a Rúnák titka című könyvvel bekopogott fia ajtaján.