Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Már csak egy hiányzik

Heimdal lihegve csapta szét a két hatalmas ajtószárnyat.

Frigga és Odin jöttére felkapta a fejét. Lokiról hetek óta nem volt hír, és minden reményük elveszett. Nari Odin két farkasával játszott, ő nem fogott még fel semmit az egészből. Anyját hiányolta néhány napig, aztán lassan megnyugodott. Frigga minden szeretetét minden idejét neki szentelte. Sigyn nem kelt fel az álomból, pedig a teát már jó ideje nem itatták vele. De nem hagyták magára, egy valaki mindig ott volt vele. Sif fürdette, fésülte, olvasott neki. Loki halála őt is megviselte, szomorúságát csak Modi miatt nem mutatta, de mikor Thorral kettesben maradtak, mindketten csak néztek maguk elé. Thor fekete vékony szalagot fonatott a hajába. Nappal gyógyítók ügyeltek rá, de este, amikor felkelt a Hold, és sejtelmes fényével mindent betakart, megjelent Sigyn ágyánál Fandral, és egész éjjel vele maradt. Lantjának hangja belengte a palota csendjét, halk dúdolása az álomnál is mélyebbre andalította Sigynt. Szerelmes verseit lágyan énekelte, és közben arról álmodott, hogy a lány erre ébred fel. Friggának eleinte nem tetszett az ifjú közeledése a menyéhez, de ahogy telt az idő, úgy barátkozott meg vele.
Azóta a nap óta, hogy Asgard királya - mert akkor Loki király volt - meghalt, Fandral lantján kívül nem volt zeneszó, és őrajta kívül más nem énekelt. Gyász borult az addig nyüzsgő birodalomra. Frigga feketében járt, alig szólt, közelében mindenki lehajtott fejjel járt, és egyedül az unokái jelentették számára az életet.
Odin két gyermeket vesztett el, egyet, aki meg sem született, és egyet, akit sosem szeretett olyan hőn, mint abban a pár órában, amikor az ágya mellett ült. De az élet nem áll meg.

Jottunheim királya részvétét nyilvánította, személyesen kereste fel mindenek atyját, és megerősítette, hogy a lázadó harcosok támadása nem az ő akaratából történt. Odin kezet szorított vele. - Fárbauti, mindketten ugyanazt a fiút gyászoljuk. Az ő emlékére tegyünk félre minden rossz gondolatot.
Odin azóta a nap óta rágta magát, úgy érezte, ha akkor közbelép, Loki talán még ma is él.

Gondolataiból, hogy mégis milyen átjárón jöhettek a jottunök, Frigga sikoltása zökkentette ki. Heimdal arcának láttán felugrott.
- Királyom! A herceg él!
A hír futótűzként terjedt szét, de ennél többet senki nem tudott. Mindenki örült, egy valaki kivételével. Fandral földhöz csapta a lantját, és sarkaival megtaposta. Az ártatlan hangszeren töltötte ki mérgét, hiszen tudta, hogy Loki visszatértével a viszonzatlan szerelme Sigyn iránt már soha nem teljesedhet ki.

- Hol van? - Frigga remegett az izgalomtól és beszéd közben többször ráharapott a nyelvére. A Himinbjorg palota hatalmas ablakában álltak, Thor fel-alá járkált, Odin pedig egyetlen szemével a távoli csillaghalmazokra meredt.
- Nagyon messze. Rossz állapotban van, de él. A Titánon királynőm. - Heimdal alig várta, hogy Sigyn is megtudja a hírt, de őt nem lehetett felébreszteni. Emlékezett rá, milyen nehezen tudták visszatartani, hogy ne ugorjon férje után, a kis törékeny nőt négyen fogták le, köztük Thor, aki mellére vonva csitította, de sikertelenül.
Odin felkapta a fejét. - A Titánon? De ott nincs semmi. Az élet kihalt... - mondta maga elé meredve. - miután.
Heimdalhoz fordult. - Előbb Midgardra megyek a Tesseractért, aztán érte. - megfogta Frigga kezét - Hazahozom a fiunkat, kedvesem.
- Nincs rá szükség! Már nincs rá szükség. - villant Heimdal borostyán szeme, mire Frigga futásnak eredt, de Heimdal sejtelmesen mosolyogva megfogta a karját - Most ne zavard királynőm. Az hiszem jó kezekben van.

- Nyisd ki a szemed szerelmem. Itt vagyok! - Sigyn álmában érezte férje testét, hogy jéghideg bőre az övéhez ér. Sírni kezdett. Tudta, hogy ez nem a valóság, tudta, hogy Loki meghalt. Miatta. Jó volt ebben az álomban élni, jó volt érezni a férfit.

- Soha nem mész el, ugye? - összegömbölyödve feküdt, és Loki hozzásimult, ő boldogan az ölelésébe fészkelte magát.

- Soha... - nyögött, de ez sokkal inkább volt fájdalommal teli, mint vágyakozó. A férfi teste megremegett, aztán görcsösen összerándult - Segíts! - könyörgött és Sigyn tudta, hogy ez már nem álom, nem lehet az, mert az ő álmában Loki nem szenved és nem sír.