Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Újra Jottunheimben

Futni próbált, menekülni a rémisztő alakok elől, de bármennyire is igyekezett, lábai nem engedelmeskedtek. Érezte, ahogy a dermesztő hideg mindent elborít. Sif és Agrboda egymást átölelve retteg és tőle vár segítséget, miközben lassan jéggé fagynak. Kiáltani akart, kezeit emelni, hogy tüzével fel olvassza a két testet, de kezei sem mozdulnak, majd hasra esik és meglátja magát egy befagyott tócsa tükrében, ami törött üveghez hasonlatos. Lassan arca kezd átváltozni, olyanná válni, mint a jégóriások arca, akik már majdnem beérték. Szeme az övékéhez hasonlatosan vörösen izzó, bőre jégkék. Iszonyattól eltorzult arccal egyszerre belezuhan a tócsába, ami tóvá változott, és amelynek megrepedt jege már nem bírja el a súlyát. A fagyos víz átjárja ruháját, és húzza a mély felé. Levegőért kapkod, úszni próbál, fel a lék felé, de nem bír. Sikoltása egy utolsó buborékká alakul, ekkor egy kar nyúl utána, és kiemeli.

Verejtékben úszva ébred arra, hogy valaki egyre riadtabban szólongatja. - Loki! Loki, ébredj már fel! Sajnálom testvér, de meg kell tennem. - és Thor megemeli a kezét.

Loki csattanást hall, és éles fájdalmat érez az arcán, ami azonnal magához téríti. - Au! Te megütöttél! - arcára szorított tenyérrel ugrik ki az ágyból. - Nem elég a rémálom, még ez is! - szemeivel a tükröt keresi, és félve lép elé. Élénken él még benne az álomban látott arc, ami az övé volt, de mégsem teljesen az övé. Nyoma sem volt a kék bőrnek és a vörös szemeknek. Egy fiatal férfi szinte lányos szépségű arca nézett vissza rá a tükörből. Bőre sápadt, majdnem fehér, szemei nem vörösek, hanem zöldek, bal szeme alatt lila monoklival.

- Borzasztó álom lehetett. Sikoltoztál, mint egy fehérnép. Rúgkapáltál, alig tudtalak lefogni. - Thor mellé lépett, és a másik arcát fürkészte. A tegnapi harc nyoma mindkettőjükön meglátszódott. - Hiába öntöttelek vízzel nyakon még arra sem ébredtél fel. -

Loki az arcát nyomkodta. - Sokszor álmodom ugyanazt, jégóriások jönnek értem, el akarnak vinni. De most majdnem sikerült is nekik. És képzeld... - Thorra nézett és suttogóra fogta - ... átváltoztam. Olyan lettem, mint azok, egy szörnyeteg lett belőlem, egy jégóriás. - újra a tükörképét kezdte vizsgálgatni, mintha azt várta volna, hogy az álom valósággá válik. - Még ma vissza kell mennem oda. Tudnom kell, hogy miért álmodom ilyen sokszor Jottunheimről. És lenne egy kérésem testvér. Egyedül kell mennem. - Thor a fejét rázta.

- Dehogy mész egyedül. Az hiányzik, hogy elkapjanak. Atyánknak a béke Jottunheimmel és Laufey-val fontosabb, mint bármi más. Egyedül nem fog visszaengedni oda. -

Loki cinikusan elmosolyodott. - Nem fog, ez igaz. De nem kell tudnia, hogy te nem jössz velem. Mármint velem jössz, de megvársz a Bifrösztnél. Vagy a barlangban, ahol legutóbb meghúztuk magunkat. Nekem édes mindegy. - látva Thor arcát bevetette a fegyverét. - Tartozol nekem. Azt kérdezted, mivel engesztelhetsz ki? Hát ezzel. Látszólag elkísérsz, de nem avatkozol a dolgomba. - az ablakon kinézve már látta, hogy reggel van. A kérését várja apja, és a kérés, ami inkább volt kijelentés, már kész volt: Ma Jottunheimbe fog utazni.

Az asztalnál már ott ült anyjuk és apjuk. Apjuk, mint mindig, szigorú fürkésző tekintete kísérte őket végig, amíg le nem ültek. - Hallom tegnap egy kissé összekaptatok. Szép! És ki győzött? - kérdezte, de már nem nézett fel a tányérjából.

- Nem volt győztes. - válaszolt Thor, mert Loki nyelve, mint mindig, most is megdermedt, ha Odin a közelben volt. - Megegyeztünk.

Odin ekkor emelte rájuk a tekintetét, majd belekortyolt az italába. Loki esküdni mert volna rá, hogy mosolygott. - Nagyon helyes. - szólt miután az utolsó korty is eltűnt a pohárból. - Fivéremmel én is sokat verekedtem, de mindig megbékéltünk végül. Nincs olyan harag, ami örökké tart. Nos fiam, - fordult Loki felé - hallgatlak. Mi volna a kérésed? - Loki már majdnem elfelejtette milyen jó volt az a néhány óra, amit kettesben töltöttek, de apja nézése, a ráncok a szeme körül, amik akkor jelennek meg, ha jó kedve van, újra eszébe juttatta, hogy Odin az apja is, nemcsak királya.