Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Én vagyok!

Odin álma hosszabb volt, mint eddig bármikor és Frigga egyre nyugtalanabb lett, nem tudhatta, hogy az egész mögött Loki áll. Kisebbik fiát, mint az álom kezdete óta minden nap, férje ágya mellett találta. Loki reggelit követően Odin hálótermébe rohant, és legalább egy órát ült az ágyánál. Frigga férje mellett a fiáért is egyre jobban aggódott, hiszen napról napra fáradtabbnak tűnt, szeme alatt fekete karikák jelentek meg, ami arról árulkodott, hogy nem alszik. Közben keményebben edzett, mint bármikor. Frigga Heimdalhoz fordult, hogy segítsen kideríteni, mi történik Lokival, de Heimdall nem tudott, és talán nem is akart segíteni királynőjének. Himinbjörg palotájából szüntelenül a világmindenséget fürkészte, készen arra, hogy riadót fújjon, ha ellenség közeledik.

- Fiam, ne rohanj el kérlek! - Frigga megfogta Loki kezét. - Úgy érzem eltávolodtál tőlem, pedig most szükségem van rád. Jobban, mint valaha. Atyád álma túl hosszúra nyúlik, és félek nem ébred fel belőle. -

Loki lassan elhúzta kezét anyjától, és gyorsan megragadta Odin csuklóját. - Szegény anyám - gondolta - nem mondhatom el mi történik. Meggyűlölne, pedig szükségem van rá. - még néhány pillanatig tartotta apja kezét, aztán felállt és kisietett a hálóteremből. Hallotta, hogy anyja utána rohan. - Loki!

Anyja szomorú szemeibe nézett, és nem bírta tovább. - Anya, be kell vallanom valamit. Dacolva atyám akaratával, folytattam a mágia tanulását. Napok óta egész éjjel fenn vagyok és gyakorlok. Csak az alkalomra vártam, csak arra, hogy atyám Odinálomba merüljön. - Loki megkönnyebbülten sóhajtott, majd bűnbánóan lehajtotta a fejét. - Anya, bocsáss meg hogy csalódást okoztam. -

- Akkor csalódtam volna benned - nevetett fel Frigga - ha nem szállsz szembe atyád akaratával. Loki, a fiam vagy, jobban ismerlek mint bárki más. De miért nem szóltál? Miért nem kérted, hogy segítsek? -

Loki egész közel hajolt anyjához, és suttogóra fogta - Az alakváltásnál tartok, mert nem akarom hogy Heimdall leleplezzen. Atyám rettenetesen dühös lenne, és attól tartok Heimdal csak az alkalomra vár, hogy Sif miatt bosszút állhasson rajtam. -

- Kivételes képességed van hozzá, hamar meg fogod tanulni hiszen az alapokat már mind tudod, csak még nem látod az összefüggést. - Frigga kézen fogta Lokit, és a könyvtárba mentek. - Itt nem fognak zavarni, van itt valami... - szemét végigfuttatta a polcokon - nem értem, itt kellene lennie.

- Erre gondolsz? - Loki huncut mosollyal széttárta a kezeit, és egy szempillantás múlva már ott is volt a füzet. - Itt járok, de ennél a résznél elakadtam. - Frigga meg sem lepődött.

Ebédhez csengettek és Loki már mindent tudott, elméletben. Anyjával megbeszélték, hogy ebéd után itt találkoznak, és addig nem mennek aludni, amíg nem megy az alakváltás gyakorlatban is. Mindketten siettek az ebéddel, néha egymásra néztek, és olyankor elmosolyodtak. Frigga boldog volt mert visszakapta fia bizalmát, Loki pedig izgatott volt, úgy érezte végre eljött az ő ideje. Eddig a kis trükkjeivel csak bosszúságot okozott másoknak, de ennél többet akart. Sokkal többet.

Már koromsötét volt, mire először sikerült. Loki teljesen más szemmel látott mindent. A padok, az asztal, a szekrények és még anyja is ijesztően más volt, hatalmas. Anyját teljesen máshogy láthatta, mint eddig, bőre olyan színekben pompázott, amiket még sosem tapasztalt. Illatok, amelyek minden egyes nyelvnyújtással intenzívebbek voltak, a régi könyvek áporodott szaga, anyja virágillata, a szellő kintről minden egyes fuvallattal izgalmasnál izgalmasabb élménnyel gazdagította. Úgy gondolta, ha most nem sikerül visszaváltoznia azt sem bánná. Észrevétlen lehetne, rejtve a világ elől. De az egésznek hirtelen vége szakadt, érezte hogy magasodik, és hogy minden visszatér a megszokott formájába.