Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Száműzöm őt!

Hosszú órák óta rótta a köröket, és minden neszre reménykedve kapta fel a fejét. De semmi hír. Frigga teljesen kétségbe esett. Nem látta Lokit egész nap, és azt hitte, hogy végre felhagyott kicsit a tanulással, és pihen, alszik, vagy Asgard mezőit és hegyeit járja, ahogy mostanság elég gyakran teszi. Ilyenkor órákra eltűnik, de ezért soha nem aggódott, mert Loki már nem gyermek, tud magára vigyázni, ráadásul mindenki ismeri és tudja, hogy ő Asgard hercege, Odin fia. De most ez a torokszorító érzés, ez a görcs a gyomrában nem jelentett semmi jót. Nyílt az ajtó, és Odin lépett be. Látszott rajta, hogy zavart, és bár nem gyakran mutatta jeleit, szemeiből Frigga kiolvasta, hogy szereti Lokit, és most igazán félti.

A trónteremben a lebukni készülő Nap sugarai adtak még némi világosságot, ahogy szétszóródtak az aranyszínű trón faragásain.

- Heimdalt iderendeltem. - szólt elcsukló hangon Odin idegesen törtelve a kezét. - Ő mindent lát, ezért bízzunk benne, hogy megtalálja, és bízzunk, hogy még életben van. Mikor láttad utoljára? Mondott valamit? Tett valamit? -

Mindketten megfordultak, amikor újra nyílt az ajtó, de csak Thor nézett be rajta. Fejével nemet intett, és csüggedten csukta be maga mögött az ajtót. Frigga és Odin álltak egymással szemben, és megfogták egymás kezét.

- Az egész az én hibám. - szólt elcsukló hangon Frigga - Én akartam hogy tanuljon. Hogy elfelejtse azt az átkozott könyvet, a Végtelen köveket meg mindent.

Odin úgy kapta el a kezét, mintha a felesége ujjai forró kövekké változtak volna. Arca először elsápadt, majd elvörösödött. Felüvöltött, hangja mint pusztító vihar betöltötte az egész palotát. Frigga még soha nem látta ilyennek, ijedten lépett hátra. - És még mit meséltél neki?

Alig hallhatóan Frigga tovább vallott. - A rúnákról, és hogy te mekkora áldozat árán jutottál hozzá ahhoz a bölcsességhez, hogy olvasni tudd őket. - Végszóra belépett Heimdal, nyomában Thorral. Odin és Heimdal szinte egyszerre szólaltak meg, és csak ennyit mondtak. - Az Yggdrasilhoz!

Szélnél is sebesebben értek a Világfához. A lemenő Nap fénye vörösre festett mindent, a fához szegezett alak halovány arca azonban inkább volt kék, mint sápadt, ajka pedig színtelen, majdnem szürke. Elfolyt vére már rászáradt ingére és sötét, dermedt tócsában összegyűlt a lábainál. Frigga felsikoltott és Thorba kapaszkodott, hogy össze ne rogyjon. Könnyek között figyelte, hogyan húzza ki Heimdal a lándzsát Loki testéből, aki azonnal Odin karjaiba rogyott. Alig volt már benne élet. Máskor vérvörös ajkai színtelenek voltak és a szeme se rebbent.

Odin úgy adta át Heimdalnak a testét, mint egy darab fát, a tekintetét sem emelte rá. - Azonnal vigyétek az ispotályba - Frigga elszörnyedve nézte fia élettelen testét,  és végig magán érezte férje tekintetét. - és kerítsétek elő a legjobb gyógyítókat! Thor te maradj az ágya mellett! Frigga! Beszélnünk kell! - Frigga megrettent, és próbálta kimenteni magát. - Loki mellett a helyem, engedj vele mennem. - Odin hajthatatlan volt. Egyetlen szeme izzott a haragtól. Megvárta amíg elviszik a sebesült Lokit, és csak ketten maradtak a Világfa mellett.

- Talán hiba volt Lokit magunkhoz venni - intett, amikor Frigga szólni próbált - nem tudhattam, hogy kígyót melengetek a keblemen, hogy ellenséget nevelek a házamban. Amint felépül, ha felépül persze, azonnal el kell hagynia Asgardot, egy percig sem maradhat tovább! - nem hatotta meg felesége könnye, nem hatotta volna most meg senki könnye, és senki könyörgése. - Lokinak egyetlen célja volt ezzel az egésszel. Azt a tudást akarta megszerezni, ami nekem is megadatott. Ha megkaparintja azt, és ezáltal a Végtelen kövekről is megtud mindent, amit a Világra szabadíthat az maga a pusztulás és a káosz. Ezért a könyvet a hálótermünkben akarom látni, hogy olyan helyre kerüljön, ahol még te sem találhatsz rá. Megértetted?! -

Frigga lehajtott fejjel intett, hogy igen. Bár fájtak Odin szavai, tudta, hogy igaza van. Lokit mindennél jobban szerette, és mindenkinél jobban ismerte. Igen, amit most tett, az azért volt, hogy megszerezze a tudást. De ezért száműzni Asgardból? Vajon hová mehetne? Frigga kétségbeesett, és abban biztos volt, ha Lokinak mennie kell, akkor megy vele ő is, de ő önszántából. Már csak abban bízott, hogy Odin mérge, amilyen gyorsan szokott, most is olyan gyorsan elpárolog, és ilyenkor megbánja amit elhamarkodottan mond vagy tesz. - Megkapod a könyvet, még ma este. - .

Odin sarkon fordult, és magára hagyta feleségét. Olyan rideg, olyan kegyetlen volt, hogy Frigga nem tudta, miért aggódjon jobban. Fia vagy a saját élete miatt.

Frigga napokig virrasztott Loki ágya mellett, aki egy pillanatra sem nyitotta ki a szemét. Arca már nem volt halovány és szája pirossága is lassan visszatért, de egyéb életjelet nem adott. Meg sem mozdult, szinte levegőt is alig vett. A családot a gyógyítók felkészítették a legrosszabbra, bár mindent megtettek, amit tudtak, és Loki sebe szépen gyógyult, mégsem ébredt fel. - Mintha nem akarna élni. - suttogták.

Odin egyszer sem látogatta meg fiát, és ebből Frigga tudta, hogy továbbra sem  enyhült meg iránta, és Lokinak amint felépül, mennie kell. Egy könyvet még aznap este átadott a férjének, aki nem tudhatta, hogy másolatot csupán másolatot kapott, amit még aznap este mágiával hozott létre. Frigga bármennyire rettegett, a józan eszét nem vesztette el. Amit Odinnak adott semmiben nem különbözött az eredetitől, ábrái, rajzai ugyanúgy életre keltek, ha valaki olvasott a lapjairól. Odin másodszor nem akarta elkövetni ugyanazt a hibát. Nem akarta elrejteni többé. Az eszelős gondolat, hogy fia egyszer a világ ellen tör, úgy beleette magát az elméjébe, hogy amint átadta Frigga a könyvet, lándzsájának egyetlen jól irányzott lövésével hamuvá égette.

Frigga bár mások előtt úgy mutatta, hogy majd felemészti a bánat és az aggódás, belül nyugodt volt, hiszen minden úgy alakult ahogy tervezte. A gyógyítók azért nem tudták Lokit felébreszteni, mert még nem volt itt az ideje. - Ne aggódj fiam. Pihenj csak, én mindent elintézek. - suttogta a fülébe - Atyád hamarosan álomba merül. Addig légy türelemmel. -

Maga készített gyógyfüvekből főzetet, annak gőzétől nem tért magához Loki. Az Odinálom, ahogy azt az időszakot nevezték, amikor Odin elvesztett energiáit pótolva napokig vagy akár hetekig mozdulatlanul alszik majd, hamarosan elérkezik. - Mindent alaposan átgondoltam. És ha azt teszed amit mondok, akkor nem lesz semmi baj. -

Thor kedve elment a tivornyázástól, nem esett jól a mézsör, inkább mindennap ellátogatott a Világfához, leült elé, és a törzsébe rajzolt rúnákat nézte órákon át, de azok jelentését nem tudta megfejteni. Apjától nem merte megkérdezni, anyja pedig szinte minden percét öccse ágya mellett töltötte. Odin mogorva lett, és napokra bezárkózott a páncélterembe és senki nem tudta mit csinál ott. Feleségéhez nem szólt, inkább kerülte, hosszú időre a közös hálóból is kiköltözött.