Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Loki kiképzése

Még mindig markában tartotta az aranyszőke fürtöket, miközben az ajtó mögül kiszűrődő beszédet figyelte. Anyja zaklatott hangjától ideges lett.

- Nem értem hogy mi azzal a baj, ha meg tudja magát védeni. Igen, mágiát használt, és igen én tanítottam meg rá. De láthattad! Semmi esélye nem volt Siffel szemben. Az a lány karddal az oldalán született, és idősebb Lokinál, ráadásul... - hirtelen robaj hallatszott. Loki tudta, hogy a vitát lezárván, Odin az asztalra csapott. Ismerte ezt a hangot, nagyon is jól. Félelme tovább erősödött és erős marokkal szorította össze a torkát.
- Ha nem védekezik, ha nem használja a mágiát megsérülhetett volna, vagy akár, akár meg is halhatott volna. Ezt akarod? - Ha volt is válasz a kérdésre az nagyon halk lehetett.

Loki fülét az ajtóra szorította, hogy többet halljon. - Ha történik vele valami, engem nem látsz többé az életben! - Az asszony hangja remegett a dühtől. - Érted amit mondok?

Lépések közeledtek, az ajtó kinyílt és Loki az utolsó pillanatban ugrott hátra. Ijedten nézett anyjára, akit még sosem látott ilyen dühösnek. Keze remegett amikor megsimogatta fia arcát. - Atyád beszélni óhajt veled. Menj!

- Te nem jössz velem? - Kérdezte Loki halálra rémülve. - Ugye nem hagysz egyedül vele?

Frigga félénken elmosolyodott. - Légy bátor! Tudom hogy az vagy. Most pedig indulj, ne várakoztasd. - sarkon fordult és elment, közben egy pillanatra sem fordult hátra.

Loki hosszan nézett utána, aztán nagy levegőt vett és belépett. Odin a trónján ült, egyenes derékkal mint mindig, jogarát baljában tartva. Thor a lépcső alján állt lehajtott fejjel, és igencsak megszeppentnek tűnt. Loki puha léptei nem keltettek zajt, és Thor már csak akkor kapta fel a fejét, amikor Odin megszólította őket.

- Fiaim. Egy háborúban minden megengedett, - szónokolt Odin - hiszen a cél a végső győzelem. Asgard nemes vitézeit félik mind a nyolc birodalomban erejük és kitartásuk miatt. - szünetet tartott, és Lokira pillantott. - De nem a trükkjeik miatt! Jelenleg nem állunk háborúban senkivel, ezért megtiltom neked hogy ezután bármilyen trükköt, mágiát vagy varázslást bevess! Eddig hanyagoltad az edzéseket, a gyakorlatozást, de mostantól minden más lesz. A könyvek olvasása helyett megtanulsz lovagolni, fegyverrel bánni, kardot, íjat és az ökleidet használni. -Thorhoz fordult. - Az öcsédnek egy hónapja van rá, hogy behozza a lemaradását. Te pedig vele tartasz, és ez alatt az egy hónap alatt mindent meg kell tanulnia mindent, amit te is tudsz! -

Thor méltatlankodva kiáltott fel.
- Egy hónapot adsz neki?! Egy hónap kevés! Egy év is kevés! Nézz rá! - Loki még sosem hallotta ezelőtt hogy testére ilyen hangon mert beszélni apjukkal. - Elfújja a szél! Sosem lesz belőle igazi harcos!

Odin felugrott trónszékéből.
- Azt én mondom meg, mi lesz belőle! Ha Asgardban akar maradni, olyanná kell válnia, mint mindenki más Asgardban! - Loki úgy érezte, az ő jelenléte teljesen felesleges. Apja már döntött a sorsa felől. Már régen döntött, akkor, amikor az Yggdrasilról levették élet és halál közt lebegő testét. Már akkor tudta, hogy el fogja küldeni. De miért várt eddig? Miért kellett eljátszania, hogy minden rendben van? Miért kellett reményt táplálni benne? Hogy most még rettenetesebb legyen az ítélet?

-Thornak igaza van, egy év alatt sem válik belőle képzett harcos. Talán soha életében nem lesz azzá. Könnyeit nyelve felnézett apjára.

- Mindent megteszek atyám, ígérem. - suttogta.

- Helyes, és hogy ne kövesd tovább azt az utat, amin elindultál, ez alatt az egy hónap alatt eltiltalak anyádtól. Nem láthatod, nem beszélhetsz vele, és hogy még véletlenül se találkozzatok egymással, egy hónapig kiköltöztök bátyáddal a palotából. - Loki lába megrogyott, a rosszullét kerülgette, ujjai közül Sif haja a kőre hullott.