Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Csak Ő

Frigga a szavak súlya alatt összeroskadt, és elhúzódott Lokitól. - Miről beszélsz? - suttogta és elöntötte a forróság pedig a pincében hűvös volt. Loki pár pillanatig nézte, mintha valamit keresne a tekintetében, aztán elment mellette.

Sigyn a fák alatt hűsölt, kipirulva legyezte magát. Thor és a három férfi elbújt a könyvtárban, de Thoron a könyvek láttán rémes álmosság és gyengeség lett urrá. - Útálom ezt a helyet. - a többiek lepisszegték, és elbújtak a legutolsó sor mögött. Thor azon nyomban előhúzott az ingje alól egy üveg bort. Körbekínálta, de senki nem kért. Megvonta a vállát és szájára emelte. Fandral ráförmedt. - Te nem érzed mi forog most kockán? Komolyan nem fogod fel hogy mi történik? Mi van, ha Sigyn téged választ?
- Akkor megkaphatod Lokit! - vigyorgott. - Én a helyedben azt kívánnám, hogy így legyen. Bár felfordul a gyomrom, ha rátok gondolok, hogy te és az öcsém, de ha ti erre vágytok... fenékig kiita - ki vagyok én hogy ítélkezzem? - megemelte a karját, hogy fölhözvágja a palackot, ami Fandral szerint roppant idegesítő szokása lett, de a többiek lefogták a karját.

Loki a bokrok mögül nézte Sigynt, és már egyáltalán nem tartotta jó ötletnek. Messze feltűnt Frigga alakja, aki sápadtan futott a palota felé. Loki innen úgy látta, hogy sír, de ennek még örült is. - Sírj csak, szenvedj, ahogy én is szenvedek!

Kilépett a bokor mögül, de már mint Thor lépett a fényre. Figyelte Sigyn arcát, ahogy hozzá közelített. A gyomra remegett, a térdei szintén, de ezt betudta a rengeteg bornak, ami legördült a torkán. Sigyn ült a napon, kezét a hasán pihentette, és mintha aludt volna. Loki megállt fölötte és nézte, milyen békés, és nyugodt. Egy pillanatra elfeledte, hogy ő most nem ő, ráhajolt, és megcsókolta. - Hiányoztál, látni kívántalak. - suttogta, és Sigyn azonnal felugrott.

- Thor! Mit képzelsz! Hogy merészeled? - Loki lelke felujjongott. Ez jól indul. Sigyn körbenézett, és dühösen ugrott fel. - Azt hiszem ezt már megbeszéltük, mi van veled? Részeg vagy?

Loki lenyugtatta kapkodó légzését, és igyekezett Thor fejével gondolkodni. Próbált úgy beszélni, mint ő, úgy érezni, de nehezen ment. Itt ez a gyönyörű asszony, aki csak az övé, és most arra akarja rávenni, hogy árulja el. - Mire is jó ez? Bolond vagy Loki! Kísérted csak a sorsod! - Részeg? Azt nem mondanám, de jó sokat ittam. De látnád csak a hites uradat. - felnevetett - A sárga földig leitta magát. Ugyanis elárultam neki, hogy szerelmes vagyok beléd. És azt mondta, ha te is akarod, akkor... - Sigyn arca elvörösödött - akkor egy éjszakára... - Loki egyre közelebb hajolt - egy éjszakára az enyém lehetsz. Na mit szólsz? Milyen bőkezű férjed van? Azt mondta, jut is, marad is. - megragadta Sigynt, és erősen magához szorította. A nő reszketett, és Lokinak kedve lett volna megcsókolni. De vajon Thor is ezt tenné? - Tudom, hogy te is akarod. Egyszer én leszek Asgard királya, a Kilenc birodalom ura, nem lenne jó ha te meg ennek a királynője lennél? Ennél jobb ajánlatot Loki nem adhat.

- De igen. - Sigyn próbált kiszabadulni, de Thor erősen fogta. Nézte a férfi kék szemét, és azt látta, hogy nem vágy van bennük, hanem inkább félelem. Vajon miért? Ő mindenre emlékezett. Emlékezett Nornheimre, emlékezett arra az éjszakára, amikor elgyengülve omlott Thor karjaiba, hogy magát meggyűlölve megcsalja vele a férjét. Nem érzett Thor iránt semmit, nem vágyott rá, nem volt jó vele, nem úgy mint Lokival. A férje gyengéd volt, vagy csak ő látta annak mert szerelmes? - Loki a legfontosabb, és a gyermeke, akire annyira vágytam. Engedj el Thor. És nem hiszem el, hogy Loki maga ajánlott volna fel engem neked. Még ha nem szeret is, még akkor sem tenne velem ilyet.

- Akkor te is tudod, hogy mit érez irántad? - Thor még szorosabban szorította, és erőszakkal csókolta meg. Sigyn ajkai merevek maradtak, a teste megfeszült, és egyszer csak ágyékon rúgta. Thor felnyögött, de nem engedte el. - Gyere, ne kéresd magad. Tudom, hogy te is akarsz engem. Hagyd el őt! Sosem leszel vele boldog. Loki örök vesztes, bármibe fog kudarcot vall. Mindig mögöttem fog kullogni, sosem tud az árnyékomból kivergődni. Neked rám van szükséged, és én megadok neked mindent. - Sigyn térde újra meglendült, sokkal erősebben, mint az előbb, és most célba talált.