Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Szeretlek Fiam!

- Meg kell tanulnom uralni a Köveket, nem hagyhatom hogy felülkerekedjenek rajtam. - leült a könyvtárszoba legutolsó asztalához, és óvatosan kivette a nyakából, és maga elé az asztalra felsorakoztatta a köveket, úgy, hogy egy pillanatra sem engedte el. Állát az asztalra tette, és figyelt, várta hogy szóljanak hozzá. Egy pillanatra eltávolodott, és várta mi fog történni. Azonnal elöntötte a méreg.
- Szóval Sigyn elárult engem! Megesküdött, hogy nem engedi, hogy én levegyem, ezért inkább megtette ő. Álnok kígyó, abba a kézbe mélyeszti a méregfogát, amelyik simogatja.
A kövek belesimultak a tenyerébe.
- Csak engem akart megvédeni.
Kiejtette újra, koppantak az asztalon.
- Megvédeni? Ellopni, nem? Odin magának akarja. Árulók, mind azok! Nem bízhatok senkiben.
Kaparászás hallatszott, aztán a résnyire kinyílt ajtóban megjelent egy fej. Fekete selymes szőr, nedves orral.
- Gyere csak, fiam. Pont jókor jöttél.

Thor szinte azonnal kijózanodott amikor öccsét meglátta. Várta, Loki odamegy hozzá, de rá sem nézett. Ollót ragadott, fésűt, belenézett a tükörbe. - Talán meg sem ismert. - sokáig figyelte a tükörképét, aztán egy mozdulattal lesöpörte az asztalról az ollót. - Nem nézhet csak úgy levegőnek! Fogalma sincs, mit érzek, hogy mennyire szenvedek. Ideje hogy megtudja.

- Sajnálom Fenrir, de még egy ideig így kell maradnod. A nagyapáddal tartasz mindenhová, figyeled mit tesz, és mit mond, és hogy mások mit mondanak neki. Megértetted?

A kis farkas élénk szemeivel figyelt, aztán felágaskodott a két hátsó lábára, és a férfi ölébe tette a fejét. Loki megsimogatta. - Ha ennek vége Midgard királya leszel, a leghatalmasabb király, akit csak ismert a Kilenc birodalom. Édesanyáddal az oldaladon uralmatok alá hajtjátok majd a halandók világát. - Loki elhallgatott mert Fenrir hátracsapta a fülét, és az ajtó felé tekintett.

- Fenrir? Fenrir? - Odin hangja hallatszott. Nyílt az ajtó, és Odin lépett. - Hol vagy te csavargó? - meglátta a farkaskölyköt, és felcsillant a szeme. - Itt vagytok. Remek. - leült Loki mellé, és átkarolta a vállát. - Fiam. El sem tudom mondani, mennyire aggódtam érted. Csapatokat küldtem ki, hogy keressenek meg, hollóim bejárták egész Midgardot. - elhallgatott - Azt hiszem jobban kell bíznom benned, és nagyobb szabadságot kell adnom. Hiszen már nem vagy gyermek. Felnőttél, és nincs már szükséged rám. Az idő múlását nem tudom befolyásolni, még én sem. -

Loki elgondolkodott. Van, aki tudja, vagyis tudni fogja. - Én erősebb leszek mint te, az én gondolatom elég lesz, hogy megálljon az idő. És hol leszel te akkor? Nem leszel sehol, majd én teszek róla.

- Loki, minden szülő azt kívánja, bár sokáig tartson a gyerekkor. Szigorú voltam veled szemben mindig, de csak azért, hogy megerősödj. De most elengedem a kezed. - aztán inkább megfogta. Loki érezte apja szárad és ráncos kezét az övében. Ránézett, aztán apja egyetlen szemébe. Az öreg szemek szeretettel voltak tele, és Loki elszégyellte magát az előbbi gonosz gondolata miatt.

- Nagyon megbántottál atyám. Hittél Freyjának, a füleid befogadták hazug szavaid, de mondd csak, a szíved mit mondott? Az is hitt neki? - Odin elfordult, és Fenrirt kezdte simogatni. Loki nem volt gondolatolvasó, de ebből tudta, hogy apja hitt Freyjának. Felsóhajtott. Talán az lesz a legjobb, ha bevallja az igazságot, ha így tudja visszaszerezni apja bizalmát, akkor mindent bevall. De aztán mást gondolt. - Apám, tudom, hogy kötelezettségeim vannak, tudom, hogy példát kell mutatnom, mint Asgard hercege, és attól még, hogy felnőttem a ti fiatok vagyok...- Odinra nézett, aki rezzenéstelen arccal hallgatta - de nem tudok sokáig egy helyben maradni. Engedélyt kérek tőled, hogy bejárhassam a birodalom minden zugát. Hajt a tudásvágy, a megismerni akarás.

Odin ránézett. - Engedélyt kérsz? Most mondtad, hogy felnőtt vagy, és mégis engedélyt kérsz?

- Igen. Mert lehet olyan helyekre is eljutok, ahová nem szeretnéd hogy menjek. Bárhol járok majd a Világban, Odin fiaként fogok viselkedni, mindenki úgy ismer majd meg engem. Vagy van bármi hely, mi tilos, ahová nem mehetek?