Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A Kilenc világon túl

Hirtelen újra sötétségbe borult a szoba. Mindketten hallgattak, és rémületükbe még levegőt is elfelejtettek venni. - Ha Thor nyitott volna ránk, már halott lennék. - Sif ijedt szeme világított a sötétben, és mozdulni sem mert. Loki lassan legurult a lányról, hogy az ki tudjon kelni az ágyból. Hirtelen zaj hallatszott, mire Loki csettintett. Néhány gyertya felgyulladt, halvány fénnyel világítva meg a szobát.

Sif a szája elé kapta kezét. - Királynőm! Bocsáss meg! -

- Jobb lesz, ha most azonnal felöltözöl, mert Thor hamarosan itt lesz. - Frigga arca vörös volt a dühtől és a szégyentől - Ha az volt a terved, hogy a fiaimat egymásnak ugrasd, akkor sikerrel jártál. - Sif sietősen kapkodta magára a ruháit, és nem vette észre hogy Loki mosolyogva figyeli. Frigga viszont észrevette és rászólt fiára. - Loki, legalább egy alsóneműt vegyél magadra. - Loki a szemét forgatva ült fel, de arra, hogy felöltözzön már nem volt ideje. Újra nyílt az ajtó, és Thor lépett be dülöngélve, egy kést szorítva a homlokára. Egy jókora púp éktelenkedett a közepén, annak nyoma, hogy öccse meztelenségét nem akarván látni, eltakart szemmel nekiment az ajtónak. Ahogy belépett, megállt, és szinte azonnal megfagyott a levegő a szobában.

- Mi folyik itt? Sif, te mit keresel itt?! - kérdezte, és a kést fenyegetően maga elé tartotta. Loki már épp válaszolni akart, de anyjuk megelőzte.

- Velem jött, én kértem Sifet, hogy kísérjen el. Hoztam öcsédnek kenőcsöt a sebeire. Közben megbeszéltük, hogy milyen teríték legyen az ünnepi asztalon. - és a tégellyel az ágyhoz lépett. - Épp most akart elmenni, amikor megérkeztél.

A meglepett lányhoz fordult.
- Köszönöm kedvesem, akkor legyen liliom, ahogy javasoltad. Kérlek intézkedj. - szemével követte, ahogy Sif lesütött szemmel, sietve távozik. - Mutasd fiam. Hol égtél meg a legjobban? - Loki hálásan nyújtotta a két tenyerét.

Thor mordult egyet, ledobálta a ruháit, lefeküdt és szó nélkül elaludt. Mosdatlan volt és bűzlött a sörtől. Frigga figyelte, hogyan lassul le a légzése, és mikor merül mély álomba. Aztán Lokihoz fordult, majd mérgében teljes erőből arcul csapta a fiát. Thor felhorkant, de Loki némán tűrt, pedig az ütés iszonyú fájdalmat okozott égett bőrének.
- Azonnal menjünk ki a teraszra! - Loki magára kapta a köpenyét, és csendben követte anyját.

- Megőrültél? Néhány napja azt mondtad, hogy tisztáztad az érzelmeid. - Frigga suttogott, de legszívesebben kiabált volna. - Erre tessék! Miért pont ő? Miért pont az a lány, aki tetszik a bátyádnak? Thor szándékai komolyak. - Frigga fel alá járkált, hogy megnyugodjon, de nem tudott. - Elmondta neked, hogy udvarolni akar Sifnek? Mert nekem igen, atyádnak is, és Heimdaltól meg is kapta az áldását. Mit gondolsz, Heimdal beleegyezne ha te kérnéd?

Loki összeszorította a fogát és lehunyta a szemét. - Elfelejtkeztél Heimdalról! Be fog árulni Thornak! Rögvest beszélnem kell vele. - megfordult és indulni akart.

- Hová mész? - anyja megragadta a karját, de azonnal elengedte, ahogy Loki felszisszent. - Holnap beszélek Siffel. Legjobb lesz, ha ez kettőtök között marad, és elfelejtitek. Soha nem derülhet ki, érted? Soha! - arca ellágyult, lágyan megsimogatta Loki arcát - Férfi lett a kisfiam. Tudom, hogy ezt legszívesebben világgá kürtölnéd, de ne tedd. Kérlek!

- Anya, köszönöm. Köszönöm hogy hazudtál miattunk. - Lokinak nem volt bűntudata, inkább feldobott volt, tele energiával. Az arca sajgott a pofontól, ahogy szinte mindene, de még dübörgött a vér az ereiben, és legszívesebben valóban világgá kiabálta volna, azt, ami az elmúlt órában történt. - Tudja meg mindenki, hogy Sif az enyém lett, az enyém! Thor helyett engem választott.

Frigga dühe hamar lecsitult és büszkén nézte fiát. Megmentette a testvérét és boldoggá tett egy nőt egy azon napon. - Szereted? - Loki felkapta a fejét, és értetlenül nézett anyjára. - Azt kérdeztem, hogy szereted-e őt?

- Szeretem-e? Nem tudom. Nem hiszem, vágyom rá amióta megláttam, az biztos. Ha ez szerelem, akkor igen.

Mit szeretnél hallani anyám? - Loki óvatos volt, közben azt akarta hogy anyja bűntudatot érezzen, hiszen élete eddigi legkellemesebb élményét rontotta el azzal, hogy nem kopogott mielőtt rájuk nyitott. - Érdekelt bárkit is valaha hogy én mit érzek? Amikor először megláttam őt tudtam, hogy sohasem fogok úgy tekinteni rá, mint barátra, társra a harcban. Igen, talán szeretem, de tudom hol a helyem, és Thor miatt végleg félreállok. Az igazat mondtam neked, és valóban tisztáztam az érzelmeimet, azok nem változtak Sif iránt, és ami történt megtörtént. Tudnod kell, hogy ő jött el hozzám, és hiába kértem, nem volt hajlandó elmenni. Elvesztettem a fejem, igazából nem is tudtam, mit csinálok, de már nem tudom visszacsinálni. - lehajtotta a fejét, és remélte, hogy anyja nem látja a félhomályban, hogy egy cseppet sem bánja - Bár tehetném. Hogy fogok így Thor szemébe nézni? Hogy fogom őt elfelejteni, ha mindig látom, ha Thor miatt a közelében leszek?

- Fiam. Szerettem volna, ha sohasem jön el ez a nap. Azért imádkoztam hogy minél tovább gyermek maradj, de az idő múlását nem lehet befolyásolni. Mindig arra tanítottalak, hogy az igazság mindennél fontosabb, most mégis arra kérlek, hazudj. Ha kitudódna, még ha Sif be is vallja, te akkor is hazudj. Nem tehetsz mást! - Frigga összetette a két kezét, mintha imádkozna - Ha Thor megtudja, soha többé nem bízik meg benned. Ha kettőtök között nem lesz béke, akkor nem lesz béke a Kilenc világban sem. Érted?

- Értem. És ha már itt tartunk, lenne egy kérdésem? - a hajnali levegőn Loki kezdte jobban érezni magát. Bár anyja néha megborzongott, sebeinek nagyon jól esett a köpenyen átszökő, hűsítő szél. A milliónyi csillag vibrálva ragyogott az égen. - Anyám, Asgardon és a többi nyolc világon túl van más is? Úgy értem, vannak más világok is?

Frigga a csillagokba bámult. - Heimdal egyszer azt mondta, hogy többszáz milliárdnyi lelket lát mindent látó szemével. Ha csak kilenc világ van, akkor az kevés ennyiünknek. Nem gondolod?

- Nekem bizonyosság kell! - Loki meztelen talpával toppantott a kövön dühében - Kit kell megkérdeznem? Ki tud erre választ adni nekem?

Frigga megborzongott. - Talán Heimdalt kérdezd. - gyanakodva nézett fiára. - Miért érdekel? Nem elég neked a többi nyolc világ? Kettőt már a saját szemeddel láttál. És nem is a legizgalmasabbakat. A következő Holdtölte hamarosan itt van, és utána már nem kell Thort is hívnod, hogy ellátogass, mondjuk Midgardra. Egyedül is mehetsz. Idejét sem tudom, mikor járt ott közülünk valaki. - Loki ismét győzedelmeskedett. Friggát emésztette a lelkiismeret furdalás, és ez engedékennyé tette. - Oly sok idő után te lehetsz az első.

- Vajon még mindig istenként tisztelik azt, aki a Birfösztön át érkezik? - tűnődött Loki hangosan, és Heimdal palotája felé tekintett.

Frigga már bánta hogy belement a beszélgetésbe. - Mi jár a fejedben, fiam?

Loki nyugtatóan rámosolygott, bár anyja ettől minden lett, csak nem nyugodt. - Semmi különös. Thor vissza akar menni Muspellheimbe, ha megkérdez, és ha hallgat rám, én Midgardot javaslom neki. Talán az, ha a halandók istenként fognak rá tekinteni, jobban csábítja majd, mint a tüzes világ. Ne aggódj már mindenért, anyám, és most menj. Még aludni akarok egy keveset.

Amilyen óvatosan csak tudta, bekente sebeit, és lefeküdt. A kenőcs hatott, és hamarosan olyan érzése volt, mintha újra Jottunheimben lenne, ahol Angrboda várja. Thor mellett ő az, aki soha nem tudhatja meg mi történt közte és Sif között. Bár rázta a hideg a kencétől, hamarosan elaludt, és régen volt olyan pihentető az álma, mint ezen az éjszakán.