Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Boszorkányság

Nem a seb volt mély, csak akin ejtették, az volt még gyenge. Amora aggódva hajolt fölé, de Fenrir félreérthette a mozdulatot. Fogát vicsorítva közeledett, aztán néhány lépésre Amorától két lábra állt, és magas, sötét hajú fiatal férfivá változott, aki meztelenül állt Loki és közte.

- Állj hátrább, vagy megbánod! Hozzá ne merj érni az apámhoz!
- Alakváltó vagy? - Fenrir lepillantott a kezére, mint aki először látja. Aztán a földön fekvő Lokihoz ugrott.
- Apám, apám térj magadhoz. - kétségbeesetten nézett fel. - Nagyon gyenge, segíts anya.

A kámzsás alak megmozdult. Arcát szabaddá tette, és fiatal nőre világított a Hold sápadt fénye. A térdelő Fenrirhez lépett, és ráterítette a köpenyét.
- Olyan gyenge, hogy nem tudja megtartani rajtam a varázst.
- Te vagy Angrboda. - suttogta Amora, de egyik sem figyelt rá.
- Elbírod, fiam? - Fenrir megemelte, és könnyedén kapta a karjába. Nem mentek sokat, kis ház tűnt fel, hívogató meleg fénnyel az ablakával. Fenrir gyengéden letette Lokit az ágyra, és Angrboda fölé hajolt.

- Mindent mesélj el, ami történt. - szétnyitotta Loki ingét, és gyertyával megvizsgálta a sebet. - Semmiség. Szerencsére nem szúrt mélyre.

Tiszta vizet tett a tűzhely fölé, nem várta meg, hogy felforrjon hanem leveleket szórt bele, várt, aztán leszűrte. Kellemes illat töltötte meg a kis szobát.

- Fogd le fiam a lábát. Maga meg ne álljon ott, szorítsa le a kezeit. Ez nem fog neki tetszeni. - a sűrű főzetet a sebre csurgatta először semmi nem történt, aztán Loki teste rángani kezdett, és Fenrir akármilyen erős volt, Loki lerúgta magáról. De nem kímélte Amorat sem, egyetlen ütésétől a lány messzire repült. A seb magába szívta a főzetet, és Angrboda halkan suttogva hajolt fölé Lokinak. A férfi abban a pillanatban, hogy meghallotta a hangját, lenyugodott.

Fenrir állát tapogatva lépett oda Amorahoz, és felhúzta, de nem engedte el a kezét. Elindult vele ki, a sűrű sötétségbe.

- Nem válaszoltam a kérdésedre. Nem vagyok alakváltó. Apám tett farkassá, hogy Asgardban maradhassak. Senki nem tudta eddig, anyámon kívül.

Amora ámulva nézte. Ugyanaz a sűrű, sötét haj, a lágy, de határozott arcvonás, de Fenrir sokkal izmosabb, sokkal robusztusabb volt apjánál, és talán magasabb is. És a szeme nem zöld volt, hanem vakítóan kék.
- Nem gondoltam volna... - Amora csak dadogott. Eddig egy férfi sem volt rá ilyen hatással, még Loki sem. - Ha tudtam volna...

Fenrir felnevetett. A nevetése is olyan volt mint Lokié, és a szája is, ahogy kivillannak a fogai.

- Akkor nem rúgsz belém? Szerencséd, hogy nem martalak meg.
- Pedig megérdemeltem volna.
- Igen. Gyűlöltelek.
Amora lehunyta a szemét és elfordult, érezte, sőt látta a férfi gondolatait. Hálás volt Lokinak, legalább ezt az egy képességet visszaadta. Az eget nézte, Midgard koromfekete egét, amit megszámlálhatatlan csillaggal tarkított ki valaki, aki ezt az egészet kigondolta.

- És még most is gyűlölsz?
Az ajtó kinyílt, és Angrboda lépett ki rajta. Fázósan összehúzta magán a köpenyt, és kezét nyújtva lépett Amorahoz, és bemutatkozott: Angrboda vagyok, de itt Gulveignek ismernek.

- Az én nevem Amora, Nornheimben születtem, de elüldöztek, ahogyan Asgardból is.
Angrboda magához ölelte a meglepett lányt:  Számkivetettek vagyunk mindketten. Örülök neked. A fiam barátja az én barátom is. - Fenrir és Amora szeme összevillant. Angrboda látta ezt, de nem törődött vele. Fenrir apjáról érdeklődött.

- Reggelre jobban lesz. Ha nem baj, vele maradnék addig. A ház mögötti szűrben megalhattok. Jó éjszakát fiam, és neked is Amora.

Fenrir a levegőbe szimatolt. - Én inkább őrködöm, de te pihenj le nyugodtan.