Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Az ikrek

Mindenkinél jobban ismerte a hitvesét, és érezte a benne dúló vihart. Nem húzta el a kezét, hagyta, hogy serkenjen ki újra és újra a vére, ahogyan Sigyn körmei egyre mélyebbre vájnak a húsába. Ő is fájdalmat okozott, és ez semmi az asszony kínjához képest. - Ébreszd fel őket.

Angrboda hallotta hogy valami megváltozott, de sem a férfi arca, sem a mozdulata nem árult el semmit. Sigyn szorítása lassan gyengébb lett, aztán elengedte Loki kezét. Az ágyhoz lépett, és kisimította a lány arcából a sötét tincset. Nem volt már gyermek, de még felnőtt sem. Első virágzása idején lehetett, és a fiú mellette sokkal gyermekibbnek tűnt. - Hela. - suttogta Angrboda. - Kislányom, ébredj. - Hela kinyitotta a szemét, és ugyanaz a zöld szempár nézett Sigynre, ahogy Loki szokott ébredéskor. Szép lány volt, a bőre bársony, érdekes metszésű szemét hosszú fekete szempillák keretezték. Felült, kinyújtózkodott, aztán meglepetten nézett körül. Sokan voltak a szobában. A két idegenre kíváncsian tekintett, felállt, puha léptekkel Lokihoz lépett. Felnézett rá, aztán megérintette az arcát. Elmosolyodott. - Ismerős az arcod, mintha Jormungandot látnám. - és valóban. A fiú szakasztott Loki volt. Ugyanaz a vékony orrnyereg, a keskeny ajkak, a kusza szemöldök. De az ő szeme nem zöld volt, hanem majdnem vörös, de inkább barna. Mind a frissen felásott termékeny föld. Az álla még keskeny, de majd idővel megerősödik. Magas volt, magasabb Helánál, és a vállai már most szélesek voltak. Nem volt elkényeztetve egyik sem, kivették részüket a munkából.

- Eljött hozzátok az édesapátok. - a két gyerek megállt Loki előtt, és tátott szájjal bámulták, aztán mindkettő térdre borult, és sírva ölelték át a férfi térdét. Sigyn ajkai megremegtek, és elfordult. Amora intett Fenrirnek, női szíve megérezte az asszony belső vívódását.

Loki letérdelt a gyermekei közé, úgy ölelte őket, hogy a sírás hamarosan nevetéssé változott. Sigyn csendben kiosont a szobából. Angrboda is észrevette ezt, és utána sietett. Nézte csendben, ahogy Loki asszonya a falnak borulva zokog.

- Már nem szeret engem. - suttogta bele a hajnalba Angrboda. Sigyn abbahagyta a sírást, és könnyes szemmel nézett rá. - Elsiratott, meggyászolt, elfelejtett. Nem volt jogom kiszállni a sírból, nem volt jogom újra belépni az életébe. Ne haragudj rám. Szerelmes vagyok belé, de már hiába. Csak te vagy neki fontos. Csak téged szeret. Menjetek vissza Asgardba, és el fog felejteni engem. - Sigyn átölelte, könnyei végigfolytak az asszony nyakán.

- Nem hagyunk itt sem téged, sem a gyermekeidet. Sokáig áldottalak téged, hogy te meg tudtad adni neki azt, amit én nem. Csak éltünk egymás mellet, és közben utánad sóvárgott. Aztán sok minden történt, megváltozott, és lassan belém szeretett. Te ne haragudj rám.

- Ígérj meg nekem valamit. Ha eljön az időm, akkor szerető anyjuk leszel. Tudjuk mindketten, hogy nekem kell megtennem. Már nem szerelmes belém, de talán van még benne annyi szeretet, ami elég. És én boldogan halok meg, azzal a tudattal, hogy teljesül a vágya. Ugye megígéred? Ugyanúgy fogod őket szeretni, mintha a sajátjaid lennének.

- Esküszöm, a fiam életére, a szerelemre esküszöm, amit Loki iránt érzek. Gyűlöljön meg, taszítson el maga mellől, ha megszegem az eskümet. - nyílt az ajtó, és Loki állt ott. Egyik kezét Hela, másikat Jormungand fogta. Fenrir elköszönt a fiaitól, Amora sírva kapta fel a két izgatott kölyköt, aztán átadta az egyiket Angrbodának, a másikat Sigynnek. Fenrirbe kapaszkodva úgy érezte, meghasad a szíve, de közben tudta, hogy ez a legjobb, ami velük történhet. Senki nem akarta sokáig húzni a búcsút, egymásba kapaszkodtak, Loki felkiáltott, és eltűntek.

- Jobb ott nekik szerelmem, hidd el. - megcsókolta a nő szemét. - Nem is mondtad, így hogy tetszem? Havonta egyszer visszakapod a farkasodat. - kacsintott, és Amora végre elnevette magát.