Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A Nornák forrása

- Én is így éltem túl mindent. Nem látnak szívesen sehol, mert olyan vagyok, amilyen. Senki férje vagy fia nincs biztonságban tőlem. - Freyja az ablakhoz lépett és kinézett. Messze volt még a hajnal. - Loki, az apád olyan sebet ejtett rajtam, ami láthatatlan, és soha nem gyógyul be. Férjem volt, életem szerelme, akit két lánnyal ajándékoztam meg. Mindenem volt, de én neki nem voltam elég. - Freyja válla megremegett és nem tudta tovább visszatartani a könnyeit. Loki nem bírta nézni, kiugrott az ágyból, és vigasztalón átölelte, hagyta a nő könnyei a mellkasára csorogjanak. - Szabadságra vágyott, és én engedtem, hagy menjen. Azt hittem majd visszatér hozzám, de sokáig hírét sem hallottam. Aztán elindultam megkeresni, két gyermekemet hátrahagyva, és rá is találtam, de akkor már anyátokkal volt. Könyörögtem, térden csúszva esdekeltem neki, hogy térjen vissza hozzánk. De hiába volt minden. - Loki még szorosabban ölelte, és nem tudta, mit gondoljon. Megsimogatta Freyja haját, és hallgatott. Talán most ez a legjobb, ha nem szól egy szót sem. - Elbúcsúztunk egymástól és akkor megfogadtam, hogy soha többé nem szeretek meg senkit. A szívemet Odinnál hagytam. - Lokira emelte könnyes szemeit. - Ne ítélj el, tudom te is könnyűvérűnek tartasz. Mindenki annak tart. De sírni nem lát senki, soha. Te vagy az egyetlen, előtted merek gyengének látszani, mert te is olyan nyomorult vagy mint én.

Loki felkapta a fejét. - Hogy érted azt, hogy nyomorult?

A nő újra hozzábújt. - Te magad mondtad. Nem szeretheted, azt, akit akarsz szeretni. Én is így vagyok. Szerinted elmúlt a szerelem? Elmúlhat valaha? Amikor megtudtam hogy megszületett Thor, a fivéred, napokig bolyongtam, és amikor az erdők legmélyén jártam, csak akkor tudtam sírni. Egy évre rá hallottam rólad is. Ekkor már nem volt reményem. És valami eltört bennem. Keresni kezdtem a kalandokat, úgy cserélgettem a férfiakat az ágyamban, mint más a fehérneműt. Látod, így lettem azzá, aki most vagyok. Összesúgnak a hátam mögött, gúnyolnak, belém rúgnak, de én csak mosolygok. A múlt nem érdekel, csak a jelen és a jövő. A jelenben itt vagy te, ez a pillanat, de a jövőm még homályos. A Nornák jól összegubancolták az életfonalamat.

- Kérdezhetek?

- Kérdezz. - szipogott Freyja félénken.

- Tudod kik azok a Nornák?

Megkönnyebbült sóhajtás szakadt fel Freyjából: Igen tudom. Már azt hittem valami mást akarsz kérdezni. Loki, én nagyon kedvellek, gyengéd vagy, figyelmes és jó veled lenni, de mint mondtam, ennyi volt. Holnap már mást akarok, holnap már más valakire vágyom. Ez nem miattad van, ne vedd magadra, én döntöttem így. A változatosság éltet, és hogy arra a kis időre, amíg ölelnek, imádatot éreznek irántam. Ha valaki megtetszik, megszerzem, ha elégedett voltam vele, sértetlenül elmehet, de jaj annak, akiben csalódtam. Megbánja azt is hogy megszületett. Senki nem tudja, de van egy nyakékem, a világon a leggyönyörűbb ékszer. - Freyja eltakarta a szemeit - Szégyenlem elmondani hogy jutottam hozzá. - Loki látta, hogy a füle hegyéig elvörösödött.

- Ha beavatsz a titkodba, én is elmondok valamit.

Freyja kinézett a kezei közül, és szégyenlősen elmosolyodott. - Biztosan megvetsz ezért. Nem, inkább el sem mondom. - Újra elrejtette az arcát.

Loki megsimogatta a kézfejét, és gyengéden lefejtette az arcáról. - Nem tudsz olyat mondani, amitől megváltozna a véleményem rólad. Freyja, te egy nagyon kedves, szeretetre méltó nő vagy. Sajnálom, hogy az apám tönkretett. - megcsókolta a puha ajkakat.

Freyja elmosolyodott, és Lokinak önkéntelenül is az jutott eszébe, amit előtte mondott neki. "...soha ne lássák rajtad, hogy szenvedsz... Legyen mindig derűs mosoly az arcodon."

- Négy törpe, négy kiváló mester, mestere az ékszereknek és ékköveknek, ők készítették el nekem, de megszabták az árát. - Freyja újfent elpirult, de most egész testében. - Az ára az volt, hogy töltsek el velük egy éjszakát. - várt, de Loki nem szólt semmit - Mit mondjak, mesterei az ékszereknek, de nem mesterei a szerelemnek. Életem legrosszabb éjszakája volt.