Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Ragnarok

Amint újra csend lett, Loki úgy rogyott össze, mint akiből eltűnt minden csont. Nagyon csobbant, a víz felcsapott körülötte, de mielőtt elmerült volna, Thor megragadta. Loki arca sápadt volt, ajkai színtelenek, egész testében reszketett. Thor kirángatta a partra, betakarta köpenyével. Elképedve látta, hogy öccse bőre lassan szürkéskékre vált. Magához húzta és dörzsölni kezdte a végtagjait. - Loki, mi történik veled? Szedd össze magad, hallod! - dühös volt, mert eszébe jutott, hogy hozott magával vastag takarót, de azt a hátizsákban hagyta. A hátizsákot pedig a Világfa ágán. - Csinálok tüzet, valahogy...

Körbenézett, de semmit nem látott, amit meg lehetne gyújtani. De még ha lenne is valami éghető, nincs semmi nála, amivel meggyújthatná. Lokit az ölébe vette, mintha kisgyermek lenne, átölelte, és halkan dúdolni kezdett egy altatót, amit anyjuktól tanult. Öccse remegése alábbhagyott, bőre visszanyerte sápadt színét, ajkai is vérrel teltek meg, és lassan visszatért belé az élet.

- Thor, szedjük össze, amiért jöttünk, és menjünk haza. El akarok innen menni. - suttogta. Kibontakozott bátyja öleléséből, és köpenyéből, és szótlanul felöltözött. Vizes haját hátrasimította, és kicsavarta a végéből a nedvességet, aztán a kabátja zsebéből elővette az anyjuk által írt pergament, azt a listát, amit el kell vinniük Asgardba.

- Urd, Skuld, Verdandi! - Thor pillanatra megrettent. Loki hangja tiszteletlenül csattant, és ő maga elszánt volt. Kezeit ökölbe szorította amiből zöld szikrák pattogtak szét. Thor is felkészült, Mjölnirt maga előtt tartotta, felkészülve mindenre. - Asgard királynőjének kérését tolmácsolom. Jöjjetek elő!

A víz fodrozódni kezdett, és egymás után három alak emelkedett ki. Három nő, egyikük öreg volt, fogatlan és ráncos, ritka ősz haja leért a derekáig. Thor megborzongott láttán. Másik asszonykorban lévő volt, barna haja fonatokba rendezve. Leghátul egy fiatal lány lépett ki. Thor őt várta, őt szerette volna látni a legjobban. Arca csinos volt, karcsú dereka és kerek keblei tisztán kivehetők voltak ahogy nedves ruhája rátapadt a testére. A három sorsistennő körbevette Lokit., Thorra ügyet sem vettettek.

- És honnan tudjuk, hogy valóban Frigga küldött? - körözni kezdtek Loki körül, de ő nem ijedt meg, a szikrák kihunytak. Lassú mozdulattal a zsebébe nyúlt, és a tenyerében lévő dolgot megmutatta a Nornáknak.

- Frigga királynő medálja elég bizonyíték nektek? - a nők megálltak, és mindhárman az ékszert figyelték.

- Mit kér tőlünk az Ászok Királynője? - szólt a legidősebb.

- Mit óhajt Fjörgynn lánya? - kérdezte a középső.

- Mit akar tudni az, ki mindenki jövőjét ismeri, de senkinek se árulja el azt? - csengett a bájos legfiatalabb hangja. Loki átnyújtotta neki a tekercset, amit anyja adott. Ujjaik egy pillanatra összeértek, mire Skuld megremegett és mélyen Loki szemébe nézett. Arcán félelem tükröződött, hátrább lépett, és odaadta a tekercset idősebb társának, aztán szemét lesütötte.

Hamarosan tekercsekkel megpakolva indulhattak volna vissza Asgardba, de Thor még nem akart menni. - Szeretnék beszélni a Nornával, a csinoskával. Megvársz odakint?

Loki felnyalábolta a tekercseket, illedelmesen meghajolt a nők előtt. A fiatal súgott valamit a nővérei fülébe. Mindhárman őt nézték, és tekintetüktől Lokit kirázta a hideg. Sarkon fordult, és kiszaladt a barlangból. Lihegve roskadt le amikor kiért. Keze-lába reszketett, a torkát fojtogatta valami, valami nagyon rossz érzés. Nagy levegőt vett, szemét lecsukta, és egy pillanat múlva már érezte hogy teste könnyű, és repül. Repül át a sötét alagúton, vissza a forráshoz, át a víz felett, hogy egy közeli sziklán megkapaszkodjon. Ott álltak még mindig, a három Norna és távolabb tőlük ott állt Thor. A nők beszélgettek, de nem hallotta miről, ezért közelebb repült. Skuld vállára.