Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Modi

- Ébredj Loki, jó reggelt. - gyengéden megrázták, friss levegő csapta meg az orrát, és mellette ínycsiklandozó frissen sült kenyér illata. - Csináltam neked reggelit, gyere egyél. -

Sif Módit szoptatta, és az egész olyan idilli volt, hogy Loki nem érezte az éhséget. Felkönyökölt és nézte a fiát.
- Mindig éhes. - Sif megsimogatta a kisfiú sűrű szőke haját. A gyermek egészen beleizzadt a szopásba, az arca kipirult, tiszta kék szemeivel az anyját nézte. Jóllakottan cuppantott egyet, és Sif Loki kezébe adta, aki megfogta apja ujját, és megmarkolta. Loki hátát a saroknak támasztotta, térdeit felhúzta és az ölébe tette Modit, aki hamarosan nyűgösködni kezdett.

- Mi baj van kisfiam? Nem jó így? Pedig hozzá kell majd szoknod, hogy nem minden úgy van, ahogy te akarod. Egyszer tiéd lesz majd Asgard trónja, és hiába te leszel a király, neked kell majd másokat szolgálnod. Thor megtanít majd verekedni, harcolni, és meg minden másra. Olvasok neked régi időkről, csatákról, mágiára tanítalak, szeretni foglak téged, és... - elcsuklott a hangja. Sif figyelte őket.

- Biztos, hogy ezt akarod? Miért ne vallhatnánk be az igazat? - Loki megremegett. Talán ugyanez a beszélgetés zajlott le a szülei között is régen. Látta maga előtt, ahogy anyja könyörög apjának, ne titkolózzanak.
- Odin, akkor is szeretni fog téged, nem fog ellökni magától, de minél tovább húzzuk az időt, annál nehezebb lesz.

Modi átölelte apja nyakát, és aprót böfögött. Sokkal nyugodtabb lett, és Loki is végre elmosolyodott. - Ez igen fiam. Ebben hasonlítasz Thorra. Elviszem kicsit sétálni.

- Ez itt Vaneheim, és ez is mind a tiéd lesz egyszer. - egy kis időre mindenről megfeledkezett, és boldog volt. A kisfiú érdeklődve figyelte, mintha értene minden szót. - Én vagyok az édesapád, de ezt csak én tudom, te el fogod felejteni, és a nagybátyádként fogsz megismerni. Megtanítalak majd mindenre, amit én is tudok, és még többre is.

Hosszú séta után a kisfiú elálmosodott, és hamar el is aludt Loki karjában. Sif bölcsőbe tette, elhúzta a függönyt, de előtte illatos kamillát tett a bölcső fölé. Leült az asztalhoz Lokival szemben. - Miért jöttél?

- Hogy lássalak benneteket.

Sif elhúzta a száját. - Van még valami, ugye? Ami a múltkor köztünk történt, én...

- Ne aggódj Sif. Magam alatt voltam, és jó volt hogy itt voltál, de tartogasd magad a bátyámnak, mert nemsokára ismét együtt lehettek. Elhozom hozzád, és megkérlek valamire, vagy ha jobban tetszik megparancsolom hogy azt tedd, amit mondok. A gyerek érdeke, és persze a tiéd is.

Sif nyelt egyet. - Azt hittem megváltoztál Loki, hogy jobbá lettél, megsajnáltalak, és magamhoz engedtelek. De úgy látom, azt is számításból tetted. Nem tudom mikor hihetek neked és mikor nem... - Loki eleresztett egy kaján vigyort és sóhajtott. - cinikus vagy és kegyetlen. Csak a saját érdeked és akaratod fontos. Ugye nem akarsz a fiadnak ártani?!

Loki felállt, és előrehajolt. A szeme villámokat szórt az asszony felé, elkapta a kezét, megszorította de aztán elengedte.
- Soha nem ártanék neki, mindent érte teszek, hogy neki ne legyen olyan nehéz, mint nekem volt. Neki ne kelljen örökösen bizonyítani. Ő lesz Thor, a mennydörgés istenének fia, és nem egy szerencsétlen befogadott jégóriás fattyú. - Sif fájdalomtól eltorzult arccal hallgatta, és a csuklójához kapott.

- Te meg miről beszélsz Loki?! Mi ez megint, valami trükk?

- Nem magyarázkodom neked. A parancsom az, hogy addig tartsd itt a bátyámat, amíg értetek nem jövök. Ehhez tartsd magad, megértetted?

- De hogyan? Nem láncolhatom le, ha menni akar... - Loki végignézett a nőn, és Sif akaratlanul is összébb húzta magán a köpenyét.

- Mindened megvan hozzá hogy maradásra bírd, hát vesd be a trükkjeidet. Régen nem látott, régen nem érzett, és még mindig szeret. Rohanni fog hozzád, hidd el. Asszonyból vagy, tudod mit kell tenned. - elfordult, és elindult ki a házból - Én mindent megtettem volna érted, mindent, amit csak kérsz. Csináld úgy, ahogy velem tetted. Ja és még valami, én találtam rád, és rohantam Thorhoz hogy elmondjam ezt az örömhírt. Világos egye mit várok el tőled ugye?