Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Jottunheim

A sötétség amibe zuhant lassan derengeni kezdett. Látta magát, amint fekszik sebesülten, a családja szánakozó arccal körbeállja, de nem segít rajta senki. - Fel akarok ébredni, fel akarok ébredni! - kiáltozza, de hiába. A körülötte állók lassan köddé válnak, és ő egyedül marad a jéghidegben, akár egy fagyott börtönben, ahol jégcsapokból vannak a rácsok. Érzi ahogy kúszik egyre feljebb a fagy a kezein és a lábain, nyomában kékké változik a bőre és barázdák jelennek meg rajta. - Mi ez? - Sikoltja és úgy emeli fel a kezeit mintha ettől visszakúszna róluk ezt a borzalom. Rettegve látja hogy körmei lassan elfeketednek. Ekkor fénysugár jelenik meg az égen, egy fénysugár ami felolvasztja a jégcsapokat, és újra visszaadja a reményt.

- Én bátor fiam. - mindent betöltött Frigga meleg hangja. - Nagyon büszke vagyok rád.

Ez a hang visszahozta a rémálomból és lassan magához térítette. A családja körül állta, de ez most a valóság volt. Ahogy tisztult az elméje, úgy érezte egyre erőteljesebben a fájdalmakat. A feje zsongott, a mellkasa hasogatott, az arca lüktetett. Odin leguggolt mellé, Thorral együtt és felsegítették.

- Csak álmodom, ugye? - Loki ámulva nézett körül. Ahogy kimondta, már meg is bánta. Ajkába belehasított a fájdalom, ami lassan enyhülve lüktetéssé csillapodott.

- Ez fáj? - Bökte meg Thor az orrát. Loki felkiáltott, de azonnal nevetni kezdett. Fáj, tehát nem álmodik. Szeretik, itt vannak vele, mindannyian. - Nem álmodsz, te nagy hős. -

- Győztem. Én győztem. - suttogta, és újra elsötétedett minden.

Estére, a gyógyítók kencéinek és anyja gyógyfüves teájának hála, sokkal jobban érezte magát. Tükörbe nem mert nézni, mert Thor leírta mit is látna pontosan. Orra feldagadt, szemei alatt lila foltok a szája pedig felrepedt, vagyis a feje olyan, mintha egy egész méhkas szorult volna rá. És úgy is érezte, mintha még mindig a fején lenne az a méhkas, és a dühös méhek zúgását hallaná. Odin megsimogatta a fejét, majd kimentette magát, amiért nem tud maradni. Thor hamarosan követte atyjukat, előtte pironkodva bocsánatot kért, mert találkozója van valakivel. Loki ebből rögtön tudta, hogy Sifhez megy. - Áruló! - gondolta dühösen.

Lokiban felrémlett az álma, ami olyan valóságos volt, hogy önkéntelenül a kezére nézett. - Anya, mesélnél nekem Jottunheimről? -

Frigga meghökkent. - Jottunheimről? Hogy jutott ez most eszedbe? - megérintette fia homlokát. - Nem vagy lázas?

- Nem, jól érzem magam, csak a fejem fáj. - Lokinak eszébe jutott a Könyv, amiben írnak ugyan a jégóriások birodalmáról, de épp csak megemlítik. Rajz is csak egyetlen egy van, egy trónteremről, ami tiszta jég és aminek trónusán egy sötét alak ül. A kép alatt ennyi volt, Laufey, Jottunheim ura. Loki legnagyobb bosszúságára Frigga próbálta elterelni fia gondolatait Jottunheimről, de ez csak makacsságot és dacot váltott ki belőle. - Biztosan nem fáj semmid? Ne hozzak valamit inni? Vagy nem vagy éhes? -

- Értsd meg! Mindent meg kell tudnom Jottunheimről! - Kiáltott rá anyjára Loki, amit rögtön meg is bánt. Ha valaki, akkor ő nem érdemli meg, hogy így beszéljek vele. - gondolta, de a bocsánatkérés csak nem akart előtörni. Frigga sóhajtott, szemét könny lepte el, felállt és kiment a hálóból. Loki hátradőlt a párnájára, és ököllel a homlokára ütött. Nem volt ideje a múlton rágódnia, mert Thor csörtetett be. Szája fülig ért, és a vörösség is, ami elborította arcát. Sóhajtva rogyott le öccse ágyára. Thor életében nem Sif volt az első lány, Loki sokat hallott hódításairól, amikkel előszeretettel hencegett neki, de ez a lány úgy látszik teljesen felkavarta az életét. - Jól sikerült a találkozó Siffel? - kérdezte Loki bosszúsan.