Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Egy hitves árulása

A külső barlangban síri csend volt, csak a sarokba terelt megtépett ruhájú, és zilált hajú nők szipogása és sóhajtozása hallatszott. Fandral óvatosan közelített hozzájuk, kezét előre tartva, halk szóval igyekezett őket megnyugtatni. Közben le sem vette a szemét a még mindig meztelen, de vértől mocskos asszonyról, aki karddal a kezében portyázott a földön fekvő testek között. Ahol mozgást látott, oda szúrt, vagy vágott. Fandral elborzadt a látványra. Minden vérben úszott, riadt tekintetű férfiak meredtek üveges szemmel a barlang sötét plafonja felé. Az asszonyok összebújta, és akkor merészkedtek elő, amikor már egyik sem élt a fogva tartójuk közül. Ekkor viszont mindannyian Fandral ellen fordultak, és elszánt arccal vették körül.

- Kérem hölgyeim, azt ne gondolják, hogy én közéjük tartozom. Én is ugyanolyan rab voltam, akárcsak önök.

Az asszonyok gyűrűjén átvágott megmentőjük. A szeme szikrázott, kezében tartotta a vértől csöpögő kardot, és gyönyörű volt. Fandral megszólalni sem tudott.

- Megbecstelenítettél engem! És azt mondod te is rab voltál? Hazudsz. Egy voltál közülük, a királynő kegyence. Az ágyasa! Gyere most velem!

A nő magas volt, legalább akkora mint ő, karcsú, de izmos. Arca feldagadt, az alsó ajka felrepedt. Testét már elöl is zúzódások és vágásnyomok csúfították. A rablók nem adták meg magukat könnyen, és Fandral látta, hogy a vér, ami a testét borította nem csak a megölt férfiak vére volt. Mély vágásokból szivárgott, amik a combját és a felsőtestét érték. A nő szemébe nézve nem olvasott ki belőle semmi jót, és ösztönösen maga elé tartotta a kezét, amiben nem volt fegyver, csupán az ékszer. A kövekből általa összefont nyaklánc. Megdermedt az idő, Fandral azt érezte, hogy minden lelassul körülötte, és ő elindul az áhított nő felé. Nem nézett a lába elé, csak a zöld szemeket nézte, a szemeket, amik annyira ismerősek voltak neki. Megbotlott egy holtestben, és átesett rajta. Talán ennek köszönhette az életét. A nyaklánccal előre zuhant, magával sodorva az amazont, és ráesett. - Most van végem. - gondolta riadtan. De ahogy a nő bőréhez értek a Kövek, a légzése lelassult, izmai a feszes bőr alatt ellazultak. Aztán megragadta Fandral csuklóját, és olyan erővel szorította meg, hogy a férfi felkiáltott, és elengedte a nyakláncot. Legurult a nőről, aki felállt, a láncot a nyakába tette, lehunyta a szemét, mintha annak erejét szívná magába.

- Azt mondtam gyere velem! - a hangja már sokkal lágyabb volt, és arca is barátságosabb. Felemelte összetépett ruháját a padlóról, és belebújt. Eltakarta a melleit, és elindult a belső barlang felé. Az ágy előtt megállt. Hosszan nézte a még mindig alélt királynőt, majd a kardját a kezébe adta, ujjait annak markolatára helyezte. - Hagy higgye csak, hogy ő volt. - a kis asztal felé fordult a figyelme. Leemelte a kis dobozt, amiben a furcsa por volt, ami úgy eltompította a fájdalmát és a szégyenét. - Menjünk.

- És hová megyünk?

- Természetesen Asgardba. Szólj az asszonyoknak, indulnunk kell. Nem tudhatjuk mennyi harcosa volt Alflysének. Van itt egy másik kijárat?

Megtalálták a szőnyeggel letakart sziklába vájt ajtót, és azon kiszöktek. Az asszonyok egymást támogatták.

Loki nem volt ura önmagának, kétszeresen sem. A test, amit felvett, az idegen nő teste nem engedelmeskedett neki, hiába akarta megmutatni magát Fandralnak, hiába igyekezett a saját alakját felölteni, azután, hogy a Kövek nem voltak nála, elvesztette az uralmat. A gondolatai az övé voltak, de a mozdulatok és az érzések, legfőképp a gyűlölet, az mind idegen volt. A szégyen, és a bosszúvágy az asszonyból jött, és ehhez adott kegyetlen erőt a Kövek hiánya. Mészárlásba kezdett, mint alig pár hónapja Nornheimben a trollok között. Mindig is jó harcos volt, és jól bánt a kardokkal és a tőrökkel, de az a harcmodor ismeretlen volt számára. A legnagyobb félelme az volt, hogy barátjában is kárt tesz. Hogy megöli azért mert nő képében meggyalázta, hogy kíméletlenül magáévá tette. Aztán amint magán érezte a hideg köveket, tudta Fandral életben marad. De alakját még mindig nem tudta visszavenni.