Amora reménytvesztve gubbasztott a sarokban, és habár semmiben nem szenvedett hiányt, a szabadságot hiába vágyta. Odin haragja lesújtott, árulásáért börtön járt, és csak Frigga kérése mentette meg a haláltól. Az asszonyt meghatották Amora szavai. Az otthonából elűzött boszorkány meséje, akit királynője tehetsége és szépsége miatt száműzött.
- Lám lám, lám. Azt hitted mekkora varázsló vagy, ugye? - Amora a cinikus nyugodt hangra felkapta a fejét. Loki volt a látogatója. - Én nem dőlök be a mesédnek. Anyámnak elnézem, mert asszonyból van, és ezért lágy a szíve, mint a napon felejtett vaj. - Amora szem elől tévesztette, de a hangja ott lebegett körülötte. - Nem ez volt a terved, ugye? - a rab legnagyobb örömére Loki kinyitotta börtöne ajtaját és belépett. - Ha elárulod mikre képesek még ezek a Kövek, akkor segítek neked kijutni Asgardból.
- És az nekem miért is lenne jó? Mint már mondtam, nincs hová mennem. Az egyetlen esélyem az volt, hogy a Nornák köveit megszerzem és én leszek Nornheim királynője.
Loki sétálgatni kezdett a cellában, de a szemét rajta tartotta. - Van egy hely Midgardon, ott jól éreznéd magad. El tudlak vinni, de hallottad, hogy mi az ára, hogy mit kérek érte.
Amora felállt, szemeibe visszatért az élet, beletúrt kócos hajába, és kacéran Lokira nézett. - Tetszel nekem Loki, mi ketten nagyon jól megértenénk egymást. Te is hatalomra vágysz, akár csak én. Fogjunk össze, nekem csak Nornheim kell, és azok. - a Kövekre mutatott - Együtt leigázzuk a Kilenc birodalmat, és ha ezzel megvagyunk, visszaadod nekem a Köveket. Az én varázserőm, és a tiéd legyőzhetetlenné tesz minket.
Loki csak a fejét rázta, és nevetett. - Lehet hogy szép vagy, de nem valami okos.
- Szépnek tartasz? -
- Igen, annak, te vagy az egyik legszebb nő, akit valaha láttam, és ezért nem akarom, hogy börtönben sínylődj.
Amora ravaszul mosolygott, és igyekezett közelkerülni hozzá, de Loki minduntalan kitért az útjából. - Te boldogtalan vagy, tudom, érzem. A hitvesed már nem szeret. El akar hagyni, láttam a gondolatait, ahogy a tiédet is. Te egy ostoba jóslat miatt ragaszkodsz hozzá. Maradj inkább velem, én mindent megadok neked, amire csak vágysz. - Loki megragadta a nőt, és magához húzta. Amora egész életében csalt és hazudott, hamis szerelemmel szépségét bevetve ért el mindent, de most úgy érezte, ez mellett a férfi mellett képes lenne megjavulni. - Loki...
- Ne mondj semmit, csókolj meg!
Amora elalélt a karjaiban, szédült, forgott vele a világ, lábaiból kiszökött az erő, és ha a férfi nem öleli erősen, összerogy.- Királynőm, hívattál.
Frigga hellyel kínálta Sigynt. - Ülj le kedvesem. Sápadtnak tűnsz. Minden rendben?
Sigyn lerogyott. - Jól vagyok. De azt érzem, ahogy erősödik Loki, engem úgy hagy el az erő. Mintha tőlem szívná el.
Frigga elmosolyodott. - Még nem tudja. - ujjongott magában. - Ez butaság.
- Most hogy Loki felépült... - Frigga feszülten figyelt - és már nincs szüksége rám, visszaköltözöm a laktanyába.
A királynő összeomlott. - Honnan gondolod, hogy nincs szüksége rád? Sigyn, ne tedd ezt kérlek. Nem azt kérem, hogy szeresd, az nem megy parancsra, és ő sem akarná ezt, csak annyit, hogy maradj vele. Ne hagyd el.
- Már döntöttem. Szeretem, mindennél jobban, nem ez hiányzik, hanem a bizalom. Nem tudok úgy élni, úgy aludni mellette, hogy bármikor az életemre törhet újra. Amíg gyenge volt, addig nem volt baj, de most, hogy erősebb, mint valaha, félek tőle. Ha a szemembe néz, amikor megérint, sikoltani tudnék, mert újra átélem azt... újra ott vagyunk a Vormiron... - sírva fakadt, remegett mindene, és Frigga szorosan ölelte magához.
- A bizalom törékeny holmi, olyan mint egy számodra kedves porcelán tál, ha elejted, és eltörik, megragaszthatod, de a repedés örökre megmarad. Attól a szívednek ugyanolyan kedves marad, törötten is, és arra ösztönöz, hogy még jobban vigyázz rá. De dönthetsz úgy is, hogy kidobod, hogy megszabadulsz tőle örökre. És te már döntöttél. - Sigyn remegése alábbhagyott. Hatalmas sóhaj szakadt fel a mellkasából. - Kidobod a csorbult tálat, én pedig azért imádkozom, hogy valaki majd megtalálja, és vigyázzon rá élete végéig.
YOU ARE READING
Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).
Fanfiction"- Én nem akarok közétek állni. Én csak egyet akarok, azt akarom, velem legyél. - Sif karját Loki nyaka köré fonta, és szinte összeolvadt vele. Lokiban kihunyt a szikra, és mohón megcsókolta. Mennyire más volt ez a csók, mint az az első. Innen már n...