Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A Selyemöv

Minden világossá vált, a két nő, anyja és Freyja közti kimondatlan szavak, a kényszeredett mosoly és a villámló tekintetek. - Te és az apám? - Loki döbbenten nézte a plafont. Kintről behallatszott a dallamos zene és az éneklés, táncoló talpak koppanása, és Loki kezdte rosszul érezni magát. Az édes csók megkeseredett, a lágy és simogató érintés kemény arculcsapásként fájt, és a kellemes zsibbadtságot felváltotta a bűntudat.
- Alig hagylak magadra és máris ellágyulsz? Odin után te is boldoggá tetted, büszkének kellene lenned rá. Hallottad mit mondott? Azt mondta, jobb vagy nála, kezdj hozzászokni, mert lassan mindenben felülkerekedsz, mindenben jobb leszel majd, mint Odin. - a bűntudat elillant, helyette gőg és önelégültség töltötte el.

- Vissza kellene mennünk. Már biztosan keresnek minket. - Freyja nem mozdult. Ujjai még mindig Loki köldöke körül táncoltak.

- Menj csak ha akarsz. De ha gondolod még maradhatsz velem, te döntesz. - kéjesen kinyújtózott. - Oly rég jártam itt. Szeretném, ha holnap elkísérnél, ha bejárnánk együtt Asgardot. Egykor sokat sétáltam a mezőkön, jártam az erdőket, és ittam a kristálytiszta patakból. Szerettem felrepülni a felhők fölé, onnan nézni szét.- Freyja kikelt az ágyból, és meztelenül az ablakhoz sétált. Talán régi boldog emlékeit idézte fel, mert felsóhajtott.

Loki ámulva nézte, tekintete végigfutott a nő csupasz hátán, szárnyakat keresett rajta. - Tudsz repülni? - Freyja visszafordult és elmosolyodott.

- Holnap te is fogsz. Meglátod milyen csodás érzés. - Lokit felvillanyozta a gondolat. Thor egész életében erre vágyott, hogy repüljön. Neki meg az ölébe hullik a lehetőség, és megadatik az, amiről Thor csak álmodozni mer. - Legalább annyira felemelő érzés, mint ez. - suttogta Freyja és Loki ajkak puha érintését érezte a bőrén. A kintről behallatszó zene elnyomta a benti zajokat, az apró sóhajokat, a suttogó becéző szavakat.
Senkinek nem tűnt fel hogy ők ketten nincsenek a teremben. Egyedül Frigga vette észre hogy nem jöttek vissza. Frigga Freyja minden mozdulatát árgus szemmel figyelte, és ha Odinra nézett összeszorult a gyomra. Aztán meglepetten vette észre, hogy egykori vetélytársa nem a férjét, hanem a fiát, Lokit nézi. Aztán Thor miatt kezdett aggódni, hiszen hiába próbálta figyelmeztetni, ő egymás után ürítette ki a kupáját. Örült annak hogy Volstagg és Loki kivitték a teremből, és aggódva figyelte, hogy sikerül-e észrevétlen kitámogatni. Aztán szétnézett, és nem látta Freyját. Volstagg visszajött, de Loki és Freyja nem. Friggát furcsa, eddig nem tapasztalt féltékenység kerítette hatalmába.
- Hol vannak a fiaink? - kuncogott Odin - Nem ünnepelnek a szüleikkel? - Nem volt mérges, inkább vidámnak tűnt. Az arca kipirult, az erős bor nyugodttá és elégedetté tette. Huncut mosollyal az arcát emelte meg a poharát. - Lokira, aki átlépett a férfikorba. És ha az van, amit gondolok, akkor nagyon jó kezekben van. - Felnevetett, és egy hajtásra kiitta az italt.

Felesége nem tudott együtt örülni vele. - Végig tudtad ugye? Ezért hívattad meg! - felugrott, és kendőjét, ami végig az ölében volt, lecsapta az asztalra. - Nem hiszem el! És arra nem gondoltál, hogy milyen helyzetbe hozol engem? Nem gondolsz rá, hogy nem öröm ezzel a cédával látnom a fiamat?

Odin majdnem félrenyelt. Nem értette Frigga kitörését. - Kedvesem, ami volt, az már nagyon régen volt. Tudtam, hogy nem tudsz neki megbocsájtani, de hogy nekem sem, annyi idő után sem, azt nem gondoltam volna. Nem kell aggódnod. Semmi olyat nem csinálnak, ami tilos! - Odin kezdte elveszteni a türelmét.

Frigga épp szólni akart, amikor Freyja megérkezett a terembe, Lokival az oldalán. Összesúgtak, Freyja megsimogatta Loki arcát, aztán leült a helyére. Loki komor lett, és tűnődő. Kerülte szülei tekintetét. - Hol lehet a Gömb elejtve? - Ma este kétszer jelent meg, de csupán néhány röpke pillanatra. Az egész bolygót víz borította, viharos felhők kavarogtak az égen, és átsejlett közöttük a lilán világító égbolt. Az óceánban egyetlen hely volt szárazon, itt állt egy templom, vagy legalább is annak kinéző épület. - Ez kevés információ. Ez alapján lehetetlen megtalálni. Tudod mit kell tenned. Ne késlekedj! - Loki Freyja felé nézett, de ekkor nagy robajjal kinyílt az ajtó. A zene elhalkult, a zenészek egymás után letették hangszereiket. A tánc megállt, és mindenki a hang irányába nézett. Thor állt ott, arca vörös volt a dühtől. Nekiesett az első asztalnak, és feldöntötte. A tányérok és a poharak tartalmukkal együtt végigrepültek a termen. A vendégek riadtan menekültek, mert Thor nem elégedett meg egy asztallal. Jött a következő, aztán még egy, és a terem hamarosan olyanná vált, mint egy csatatér. Egyedül a főasztal maradt épen. Freyja riadtan menekült Loki mellé, és hozzábújt. Frigga pedig Odintól várt segítséget, mások a felborított asztalok mögé húzódtak, vagy a falakhoz lapultak félelmükben.