Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Angrboda álma

A két testőr, ahogy megparancsolta nekik az ajtó mellett álltak, és szemüket lesütötték, amikor megérkezett. Anélkül ment be a hálótermébe, hogy rájuk nézett volna. Halkan becsukta az ajtót. Angrboda az ágyban összegömbölyödve aludt. Loki a széket az ágy mellé tette, leült rá és nézte a lányt. Tenyerét végighúzta az arca előtt, és egy pillanatra újra a jégóriás Angrboda feküdt előtte. Kísértést érzett, hogy ujjával megérintse a barázdát, ami a homloka közepéről futott végig a hajtöveken át a tarkójáig, de még mielőtt hozzá ért volna, a lány megmozdult, és olyan gyorsan, hogy Loki követni sem tudta a szemével, megragadta a csuklóját. Kinyitotta a szemét, de amint felismerte Lokit, elengedte.

- Ne haragudj hogy megijesztettelek. - suttogta Loki. A kék bőr és a fakó vöröses haj egy szempillantás alatt változott vissza. - Csak látnom kellett, téged. Olyannak - újra megsimogatta a lány bőrét - amilyennek... nem tudta befejezni, mert a fájdalom belenyilallt a csuklójába.

Angrboda ajkához emelte Loki kezét, és lágyan megcsókolt a felhorzsolódott bőrt. - Kimondom én, ha te nem vagy elég bátor hozzá. - amikor ajka újra a bőrhöz ért Loki testén kellemes bizsergés futott át. - Loki, én azt hiszem abban a pillanatban beléd szerettem, amikor megláttalak. Akkor még nem tudtam, hogy ez az érzés szerelem, de most már biztos vagyok benne. A mi fajtánk nem szokott érzelmekről beszélgetni, sőt, szerintem sokunk semmilyen érzelemre nem képes. Én szerettem az anyámat és sajnálom hogy meghalt. Megsirattam, de semmi mást nem érzek iránta. Elárult engem a királynak, ezért megbűnhődött. - arcát Loki tenyerébe fektette, és könnyek csillogtak a szemében - Nem is tudtam, hogy milyen jó, ha megsimogatnak, ha hozzád érnek addig, amíg nem találkoztam veled. Szeretlek - suttogta, és belecsókolt a férfi tenyerébe. - Nem érdekel, hogy te is ugyanezt érzed-e. Nem érdekel, csak az hogy a közeledbe lehessek.

Loki elhúzta a tenyerét. - Nem maradhatsz Asgardban. Elviszlek innen. - fájdalmas volt, de belátta, hogy anyjának igaza van. - El kell mennem pár napra, hogy előkészítsem az utazásod. Én mindent megtettem, de itt sem vagy biztonságban.

Angrboda felugrott, a takaró lehullott az ölébe, felfedve meztelenségét. - Nem akarom, hogy elmenj! - karjait szégyenlősen összefűzte a melle előtt - Nem akarok egyedül maradni! Vigyél magaddal. Kérlek!

Ekkor halk kopogás hallatszott, háromszor egymás után. Angrboda felkapta a takarót és kifutott a hálóteremből, át a mellékhelyiségbe. Az ajtó kinyílt, és Frigga tűnt fel. Kezében jókora tálban gyümölcsöket és frissen sült cipót hozott. - Gondoltam, biztosan megéhezett már szegény lány. - letette az asztalra az ennivalót és szétnézett. - De hol van, hová tűnt? Minden rendben fiam? Gondterheltnek tűnsz.

- Anyám, igazad volt, mint mindig. Holnap korán Folkvangba megyek, és beszélek Freyjával. Gullveignek mennie kell Asgradból. - Felállt a székről, és behívta a lányt. - Jöhetsz nyugodtan, édesanyám jött, hozott neked ennivalót. Gyere, egyél valamit.

Angrboda szorosan maga köré csavarta a takarót, és úgy jött elő. Frigga elfordult. - De miért nem öltözöl fel, lányom? Adtam neked ruhát, vedd fel nyugodtan. - Aztán meglátta az ágy szélére akasztott ruhát. - Mi történt? Miért szakadt el? - kezében forgatta a selymet, aztán ahogy a lány piruló arcára nézett, mindent megértett. - Hozok másikat, vagyis inkább hozok még pár öltözetet, de kérlek fiam, legyél óvatosabb.

Angrboda meghajolt előtte. - Kegyes királynő, szeretnék itt maradni. Szeretnék Loki mellett maradni. - sírva fakadt. Frigga megsimogatta az arcát, ruhája ujjával letörölte a könnyeit, aztán sarkon fordult és kiment. A két fiatal ott állt egymással szemben, tele reménytelenséggel és fájdalommal. Angrboda a kezébe temette az arcát, és hangosan zokogott. A takaró lassan lecsusszant a lába köré. Teste rázkódott a sírástól, az ágyhoz futott és ráborult.