Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Fal Asgard körül

A hajnal még ébren találta őket, ujjaikat egymásba fonva feküdtek. - Annyira gyönyörű vagy. És sajnálom hogy nem mondtam hamarabb.
- Mint ahogy mást sem. Tanulj már meg bízni bennem. Tudod mennyire szeretlek, ugye tudod? - kintről furcsa, idegen hang szűrődött be. Szekér kerekei nyikorogtak, lópatkó dübörgött, de nagyon hangosan. - Mi ez a zaj? - riadt meg Sigyn. Loki kelletlenül kikászálódott az ágyból, és kinézett. Az éjjel még ott feketéllett az ég alján, de az építő, ígéretéhez híven, már munkára készen állt. Szekere kövekkel megrakva gördült a kapu elé, oda, ahol a fal kezdődni fog. A szekér elé erős, hatalmas mént kötött igába Bergrese. Loki rosszat sejtve nézte a törpét, aki úgy dobálta le a köveket a szekérről, mintha pehelytollas párnák lettek volna. Összeráncolta a szemöldökét, de aztán legyintett. Sigyn közben elaludt, ő pedig hasrafeküdte és nézte.

Őrült egy éjszaka volt. Sigyn persze megszidta hogy megint nem volt őszinte, ezen kicsit össze is kaptak, de annál édesebb volt a kibékülés. Volt mit bepótolniuk. Elmélázott, majdnem el is szundított, amikor ismét megzavarta a hang.
- Ezt nem hiszem el! - az ablakhoz lépett. A csillagok, amik még látszódtak persze, alig mozdultak, de az építő újabb adag kővel érkezett meg. - Ha így folytatja... - közben Sigyn is felriadt.
- Gyere bújj vissza. Korán van még, aludjunk egy kicsit. - suttogta, de Lokinak esze ágában sem volt aludni. - Mindjárt reggel van.
-De egész éjjel nem aludtam. - nyújtózkodott, amitől a férfiban fellüktetett a vágy.
- Tudom, én is itt voltam, nem emlékszel? - mohón tapadt az asszony ajkaira, és azonnal birtokba vette a testét. A szekér nyikorgása elnyomta Sigyn boldog sikolyait.

- Jól halad a fal. - Odin elégedett volt, de Loki már kevésbé. Thor meg szinte semmiről nem tudott. Haragudott Lokira, amiért nem ment vele inni. Ezért, állítása szerint, az ő részét is neki kellett meginnia. Úgy is nézett ki.

Sigyn és Sif sugdolóztak valamit, Modi szokás szerint a farkasokat nyúzta, Frigga pedig boldogságot sugározva nézte az idillt. Csak ez az éktelen nyikorgás ne lett volna. Loki az asztalra vágta a poharát, és újra kinézett. Ha így halad, még hamarabb is végez, mint három nap.
- Ugye megegyeztél vele fiam?
- Meg! - mordult fel Loki - Sajnos!

Már csak a hátát látták, és az ajtó csapódását hallották. Sigyn felugrott és futott utána. Olyan jól indult a nap, de a helyett, hogy örülne, milyen gyorsan épül a fal, Loki inkább bosszankodik miatta. A hálótermükben érte utól. - Mi baj? Nem örülsz, hogy felépül a fal? Nem értelek. A te ötleted volt, és remek ötlet. Baj hogy hamarosan kész van?
- Freyja az övé lesz! -csapott Loki az asztalra.
- Hogy érted ezt? - riadt meg Sigyn, amikor megtudta, mi lesz a fizetség, elmosolyodott. - Ki fogsz találni valamit, én tudom. - hozzábújt, úgy nézték hogy pakolja egymásra a hatalmas köveket, és rögzíti habarcs nélkül. Loki belecsókolt a nő karcsú nyakába, amire egy kéjes nyögés volt a válasz. Sigyn fenekét férje ágyékához dörgölte, és Lokinak már nem volt fontos sem a fal, sem annak mestere, megragadta Sigynt, és az ablakhoz nyomta.
- Mit csinálsz? - nyögte meglepetten, de nem ellenkezett, felkínálta magát. Bár kényelmetlen volt így szeretkezni, és tartott is tőle, hogy valaki meglátja őket, de amint magában érezte a férfit, már ő sem gondolt semmi másra.

- Te csődör! - zihálta kimerülten. A kielégüléstől könnyűnek érezte magát. Lokinak reszketett mindene, de boldog volt. Aztán ahogy a gyönyör birodalmából visszetért a valóságba, figyelme Sigynről ismét Bergresere terelődött.
- Mit mondtál? - suttogta a nő fülébe.
Sigyn elhúzódott tőle, ruháját megigazította, kócos haját ujjaival igyekezett megigazítani. - Mit mondtál az előbb? - kérdezte újra Loki és elégedetten felnevetett. - Már tudom mit kell csinálnom! Köszönöm szerelmem! Ezért megjutalmazlak! - Sigyn felnyögött. - Megint? Kicsit pihennünk is kellene.