Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Megállított idő

A harc zaja lassan visszatért a tudatába, de bent a barlangban csend volt. Halálos csend. A királynő élettelen szemeivel a semmibe bámult, utolsó lélegzetének buborékai lassan kipukkadtak a sima víz felszínén. Thor állt, erőtlen kezéből kihullott a Mjolnir és tompa puffanással földet ért. Nem mert Lokihoz menni, csak messziről figyelte hogy éjfekete haja szétterült, sötét glóriát vonva feje köré. Onnan ahol állt nem láthatta az arcát, bőrének színét, de nem is akarta. Csak reménykedett benne, hogy az egész, a rémséges kép nem volt más, csak varázslat, egy gonosz átok, amit azért bocsájtott rá a varázslónő, hogy összezavarja. Könnybe lábadt a szeme, és hirtelen olyan ürességet érzett, amit még sohasem.

- Loki meghalt. - suttogta maga elé a felfoghatatlant. - Az öcsém nincs többé. - hang nélkül sírt. Csak a válla rázkódott, lehajtotta a fejét, és térdre rogyott. - Pedig a Nornák jóslata szerint ő hozza el a Ragnarokot. Akkor hazudtak a Nornák? - hirtelen felkapta a fejét. El is felejtette, hogy őket ki kell szabadítania. Felkapta a Pörölyt, még egy utolsó pillantást vetett Lokira. - Ha ennek vége, visszatérek, és méltó módon búcsúztatlak el.

Thor hasztalan szólogatta a Nornákat, akikre végül hosszú keresés után talált rá egy sötét, levegőtlen zugban. A három nő megszeppenve ült, egymáshoz bilincselt kézzel. Thor minden erejét, minden dühét és friss gyászát a karjaiba összpontosította, és elroppantotta a láncot.

- A királynő? - kérdezte a legidősebb Norna.

- Meghalt - válaszolt a legfiatalabb. - Mondtam ugye? - Thorhoz fordult - Láttam a jövőjét. De hiába figyelmeztettem, nem hitt nekem. Skuld vagyok, a jövő nornája, bár ezt sokat kétlik.

Thor elfordult, és összeszorított ajkai között préselte ki a szavakat. - Úgy látszik nem minden jóslatod válik valóra.

Skuld Thor elé állt. - Ezt hogy érted Odin fia? Nem halt meg a királynő? Elengedted talán? Mert ha igen, akkor nagyon rosszul tetted. A sorsát nem kerülheti el senki. Láttam a jövőjét, és a végzetét. A halálát, ami a te kezed által éri.

- Más jóslatodra értettem, ami szerint az öcsém, Loki fogja elhozni a Ragnaroköt. - száraz szemmel nézett az elképedt lányra. - Tévedtél, mert Loki már soha nem hoz el semmit. - kimondania is fájt - Loki meghalt.

A három nő összebújt. Thor nem látta és nem hallotta mit csinálnak, de azt érezte, hogy valamire készülnek. Elindult vissza, hogy dolga végeztével elmondjon egy fohász az öccséért, de megállították.

- Odin fia, ha a húgom azt mondja, hogy látta jövőt, és Loki nem itt és nem most hal meg, akkor hinned kell neki.

Thor megtorpant. - Azt akarod mondani, nem halt meg?

- De igen. Sajnálom. De a halál csak egy állapot. Mi pedig nem hagyhatjuk azt, hogy a jóslatunk ne váljék valóra. Még soha nem hibáztunk, és most sem fogunk. Maradj itt, és csak ha hívunk akkor gyere elő. - a Nornák hangtalanul suhantak el Thor mellett, aki mozdulni sem mert. Figyelte a beszűrődő hangokat, az összecsapó kardok és szabják fémes pengését, a sebesültek nyögését, a harcolók elkeseredett üvöltését, aztán egy lágy dallamra lett figyelmes. Teljesen idegen volt a csatazajban. Három nő énekelt, más hangon, de ugyanazt a dallamot. Thor úgy érezte, hogy menten elalszik. Tagjai elnehezültek, lerogyott, hátát a sziklának támasztotta, és lehunyta a szemét. Arra ébredt, hogy valaki a nevén szólítja. Felnézett, de először csak homályosan látott mindent, egy alak állt előtte, magas, vékony. Megdörzsölte a szemét, hogy tisztán lásson. Nézett, de nem akarta elhinni azt, amit látott.

- Thor, te itt szunyókálsz miközben kint folyik a harc? Nem hiszem el! Azonnal állj fel, mennünk kell. - Loki a kezét nyújtotta, de Thor nem merte megfogni. - Mi a bajod? Nem mutatod meg nekem, hogyan aprított az ellenséget a Mjolnirrel? Még a végén megharagítasz és visszaveszem.